Belföld

Hány éves vagy, 11? Két év múlva visszajövök érted!

Néhány nappal ezelőtt beszámoltunk arról, hogy a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene közösségi akciót hirdetett, amelynek keretében a nők kommentekben és üzenetekben küldhetik el az őket ért utcai zaklatásokat. A zaklató mondatokat színészek közreműködésével veszik majd fel, a hanganyagból pedig videóklip készül, melynek felvételén bárki szerepelhet, aki az ebből az alkalomból szerveződő felvonuláson részt vesz.

Még a 11 éves kislányoknak is beszólogatnak az utcán
Magyar nők millióinak keseríti meg az életét az alpári utcai zaklatás, akciót hirdettek ellene.

A felhíváshoz már több mint ezer hozzászólás érkezett, köztük az alábbiakkal:

  • „Olyan dugnivalóak a szemeid”
  • „A fiúk már csak ilyenek…(áltsulis tanárnő, amikor a fiúk fogdostak)”
  • „Ha mosolyognál, simán tízes lennél, de mivel ilyen fejet vágsz, csak hatos vagy”
  • „Hány éves vagy, kislányom? 11? Két év múlva visszajövök érted.”
  • „Orvos vizsgálat közben: “szeretjük az ilyen szép, fiatal lányokat!– közben édesen végigsimít a hátamon és a vizsgáló asztalon nyugvó (amúgy törött) lábamhoz dörgöli az alfelét.”
  • „Ilyen szép nőnek mindig segítek vetkőzni” – mellrák miatti vizsgálat előtt az orvos ezzel segített a cipzár lehúzásban.
  • „11 éves voltam,amikor egy 70 év körüli bácsi belemarkolt a fenekembe a villamoson. Sokáig fel se fogtam,hogy ez most akkor tényleg megtörtént.”
  • „Megnyalogatnám a kis puncikádat. (Padon ülő öregember 12 éves koromban.)”

A trágár beszólások, a kéretlen, sokszor brutálisan agresszív, olykor egyenesen fenyegető vagy fenyegetésbe forduló szexuális ajánlatok magyar nők millióinak keserítik meg az életét nap mint nap. Mérő Vera, a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene egyik szerkesztője a 24.hu-nak arról számolt be, hogy ezt a témát mostanában hatalmas érdeklődés övezte az oldalukon, vitákat generáló témának tűnt.

Ennek kapcsán jelentkezett nála egykori színész kollégája, Köves Dóri, akinek az az ötlete támadt, mi lenne, ha szinkronszínész kollégáival ők mondanának fel különböző beszólásokat. Ezután nem sokkal elkészült a felhívás, aminek hatására Mérő Vera szerint „nagyon komoly dzsinnek szabadultak ki a palackokból”.

A felhíváshoz érkezett kommentek száma már ezer fölött van, ráadásul ezen kívül rengeteg olyan levelet is kaptak, amelyek szerzői nem szerették volna nyilvánosan leírni a történeteiket.

Vagy azért, mert obszcén, vagy azért, mert annyira személyes, vagy egyszerűen annyira fájdalmas

– mondta.

Azt nem lehet mondani, hogy az üzenetekben érkeznének a durvább sztorik, mivel vannak, akik kommentekben is pedofil bűncselekményekről számolnak be. Arról nem is beszélve, hogy

a hozzászólások körülbelül negyede azzal kezdődik: „11-12 éves voltam”.

Rengetegen vannak olyanok is, akik önmagukat hibáztatják, ez jól mérhető abban, hogy nagyjából a hozzászólók fele fontosnak tartja leírni, hogy éppen milyen ruhát viselt az incidens idején – mintha nem lenne mindegy.

Mérő Vera úgy látja, hogy akadt jó pár olyan férfi kommentelő, akiben kialakult egy alapvető frusztráltság, mert attól retteg, hogy ezek után rá lesz húzva, hogy „ő is egy disznó férfi”. Azt mondja, nem tudják eleget hangsúlyozni, hogy akikről szó van, az igazából a férfitársadalom marginális kisebbségét alkotják, de az érintettek 5-10 százaléka azért érzi azt, hogy ezt szabadon csinálhatja, mert még életében nem tették helyre, nemhogy az áldozata, de a közönsége sem.

Az első ilyen élményem 11-12 éves koromban volt, és a legmélyebben az maradt meg bennem, ahogy a metrón az emberek félrefordítják a fejüket

– mesélte Mérő Vera.

Hozzátette, ha valami rossz fényt vet a férfitársadalomra, az nem az, hogy van 5-10 százaléknyi tagja, aki ilyeneket csinál, hanem az, hogy egy busz vagy egy metró közönsége simán félrefordítja a fejét. A kampány egyik fontos eleme annak megértetése, hogy ez a nőknek hiába mindennapos tapasztalat, rengetegen még mindig nem hiszik el, hogy ez történik. Pedig sokan megjegyezték, hogy szerintük nekik nincsen olyan nő ismerősük, akivel ne fordult volna elő hasonló korábban.

Mérő Vera szerint a magyar társadalom az erőszak legtöbb formájával szemben tagadással válaszol, alapjelenség az áldozathibáztatás, az emberek nem szeretnek szembesülni azzal, hogy felelősséget kell vállalniuk valamiért. Nem lehet azt mondani, hogy ez csak nálunk probléma, hiszen az Egyesült Államokban megtámadták, megerőszakolták, majd meggyilkolták Kitty Genovese-t, majd kiderült, hogy több tucat szemtanú nézte végig a jelenetet az ablakból, és senki nem hívta a rendőrséget.

Fotó: Thinkstock

Az mindenesetre látható, hogy a magyarok sem szeretik túlzottan a rájuk háruló felelősséget, viszont elmondható, hogy rengeteg tényező közrejátszik abban, hogy sokan félre fordulnak. Van, aki fél, és olyan is, aki egy rendőrségi ügyben nem akar tanúskodni. A legnagyobb kihívás általában megtalálni azt, aki először felemeli a hangját, utána már mások könnyebben beállnak egy vezér mögé.

A kommenteket nézve azonban ez a legritkább esetben fordul elő, hiszen az ezerből körülbelül három-négy esetben számoltak be arról, hogy kiálltak értük vagy megvédték őket. A kezdeményezés indítói ezért azt is hatalmas előrelépésnek tekintenék, ha ezzel a kampánnyal hozzájárulhatnának ahhoz, hogy ennek a jelenségnek a láthatósága nőjön.

Az elmúlt pár évben sikerült beemelni a diskurzusba a nők elleni erőszakot vagy az áldozathibáztatás fogalmát, de Mérő Vera úgy látja, az erőszakkultúra melegágya, ha egy verbális abúzuson nem akad fenn a társadalom. Ezt jól példázza, hogy

volt olyan hozzászóló, aki azt bírta mondani, hogy itt ezer nő hazudik.

A fizikai erőszak mindennapossága még Mérő Verát is meglepte, hiszen a mostani felhívás alapvetően az utcai beszólásokra irányult, és így is rengeteg fizikai bántalmazásról szóló történet érkezett, ezeket ugyan nem videoklip formájában, de ugyanígy szeretnék feldolgozni a későbbiekben.

Nem tudom, hogy ezt a kommentfolyamot át lehet-e pörgetni anélkül, hogy valakinek nemtől függetlenül hányingere legyen

– tette hozzá.

A hozzászólások azért is megrázóak, mert az áldozatok nem csak arról számolnak be, mit éltek át egykor, hanem arról is, mit éreztek közben. Sokaknak halálfélelme volt, de volt, aki évtizedeken át tartó megalázottságáról számolt be, rengetegen pedig magukat hibáztatják a történtekért.

Mérő Vera úgy gondolja, hogy egy szélesebb társadalmi diskurzus egyrészt arra lehetne jó, hogy az emberek rácsodálkozzanak, hogy „ez így nem oké”, hiszen azok a jelenségek felszámolhatóak, amelyek létezéséről a többségi társadalom tud és elítéli. Sokat segítene ezen kívül az is, ha a büntető törvénykönyvben tényállás lenne az utcai zaklatás.

Ha valakinek rendszeresen undorító leveleket írnak, akkor a szerző bűncselekményt követ el, de ha akár egy utcai zaklatás „csak” egyszer történik meg, annak nincs következménye. Szél Bernadett Vágó Gábor kísérlete miatt nyújtott be egy törvénymódosítási javaslatot annak érdekében, hogy az utcai zaklatás legyen külön tényállás a BTK-ban.

A társadalmi diskurzus megteremtésének célja az is, hogy ezáltal egy megváltozott társadalmi normarendszer tudjon nyomást gyakorolni a jogalkotásra. Mérő Vera úgy véli, ehhez egy olyan kormányra lenne szükség, amely meghallja ezeket a hangokat, és nyitott az ilyen témákra.

Elég beszédes csak azt megnéznünk, az isztambuli egyezmény ratifikálása mennyire fontos ennek a kormánynak. De nőügyekkel ugye nem foglalkozunk

– jegyezte meg.

A felhívásra már annyi válasz érkezett, hogy a videó akár már ma is elkészülhetne, de már nem is kell sokat várni a forgatásra, a klip pedig a tervek szerint augusztusban jelenik majd meg.

(Nyitóképünk illusztráció)

Ajánlott videó

Olvasói sztorik