Belföld

A gombostűtől a harckocsiig – 125 éves a Csepel Művek

Belicza Bea
Belicza Bea

szocioriporter. 2017. 06. 18. 11:00

Nem mondhatni, hogy jól tartja magát, de volt rosszabb állapotban is úgy’ hetven éve. Csúcsformájában több mint 30 ezer embernek adott munkát. Évtizedekig a munka hőseként dicsőítették, nyugdíjas éveire mégis méltatlanul magára hagyták.
Korábban a témában:

Benzinkút után kutatva keveredtem a Csepel Művek – leánykori nevén Weiss Manfréd Acél- és Fémművei Rt. – területére. Életemben másodszor jártam itt. Körülbelül 10 éve a motoromat szervizelték itt. Nem, nem P20-ast. Akkor már rég nem csak Csepel-járművek otthona volt ez a hatalmas ipari park, az egykori gyárhoz semmilyen módon nem kapcsolódó cégek költöztek a kétszáznál is több épület egy részébe. Tíz éve csak átrobogtam a már akkor is kihaltnak tűnő gyárkomplexumon. Most fotós barátom nem hagyott elsietni. Másfél órát sétáltunk a sokat megélt épületek között. Sokszor másfél óra kellene a 200 hektár alapos feltérképezéséhez. A jelen néhány képével plusz a múlt – írott és filmes – felidézésével szeretnénk kedvet csinálni a 125 éves Csepel Művek bebarangolásához.

Fotó: Elek Krisztián

A Csepel-sziget még nem volt Budapest része, amikor a Weisz-fivérek, Berthold és Manfréd odaköltöztették pár éve alapított ferencvárosi gyárukat.  125 éve 25 munkással kezdte meg a konzerv-és lőszergyártást az új üzem.  1965-ben már 33 ezren dolgoztak itt.

Fotó: 24.hu

Készült ott szó szerint a gombostűtől a harckocsiig minden. Alig tíz évvel a csepeli telep megnyitása után lóval vontatható mozgókonyhákat és tábori sütőket kezdtek gyártani, újabb 10 év múlva felépült az acélmű, vasöntöde és fémmű.

Fotó: Elek Krisztián

Az első világháborúban az Osztrák–Magyar Monarchia legnagyobb hadiüzemének számított, 28 ezren dolgoztak itt, majd miután a románok kifosztották a gyárat, már csak 6 ezer embernek maradt munka.

Fotó: Elek Krisztián

A második világháború után államosították és átmenetileg átkeresztelték Rákosi Mátyás Vas- és Fémművekre. Az állami megrendelések révén újra erőre kapott.

Fotó: Elek Krisztián

A 20-as évektől teherautók, mezőgazdasági gépek, repülők, majd 38-tól harckocsik is készültek Csepelen egyebek közt a Gnome-Rhone, Henkel, Fokker, Caproni, Puch és Pfaff cégek licencei alapján.

Fotó: Elek Krisztián

1944-ben az épületek 60 százalékát lebombázták, de az újjáépítés olyan jól sikerült, hogy az 1945 utáni 35-40 év volt a Csepel Művek „aranykorszaka”, több mint 30 ezer munkással. A szocializmusban az ipari beruházások fő haszonélvezője, a politikai propaganda része volt a „Vörös Csepel”. Brezsnyev, Nixon és Gagarin is kilátogatott a gyárba.

Fotó: Elek Krisztián

A hatalmas ipari park közvetlen szomszédságában tisztviselői villák épültek a vezetőknek. Volt tiszti kaszinó a pártbizottságnak. A dolgozók is kiharcolták a maguk lakónegyedét, kantinját, és volt kórházuk, óvodájuk is.

Fotó: Elek Krisztián

A 80-as évek második felében kezdődött a gyár haláltusája. A szocialista gazdasági rendszer válságának, a kelet-európai piacok elvesztésének hatására a Csepel művek vállalatainak jó része csőd közelbe került, de akadtak, amelyek erősödtek, például, amelyek Disneylandekhez szállítottak vidámparki berendezéseket.

Fotó: Elek Krisztián

Jelenleg több száz cég van bejegyezve a Csepel Művek egykori területére, de többségük nem is működik, a működőknek is csak 5 százaléka rokona az eredeti nehézipari cégóriásnak. A főként kis- és mikrovállalkozások nem is termeléssel foglalkoznak, hanem kereskedelmi, szolgáltatói tevékenységet végeznek.

Fotó: Elek Krisztián

Manapság több zenei, művészeti programot is szerveznek ide.

Az épületek jó része még őrzi a Weiss Manfréd kori stílust, jellemző a vakolatlan téglafal, a részletgazdagság és a díszpárkány. 45 után sok átgondolatlan rá- és hozzáépítés történt, műszaki szabályozás hiányában szabadon toldozták-foltozták az épületeket.

Fotó: Elek Krisztián

Rengeteg az üres, elhagyott épület, több tucatnyi örökségvédelem alatt áll, illetve igényelne védelmet.

A Csepel Műveknek a több mint két kilométeres partszakaszán saját kikötője volt. Tehervonatok is jöttek-mentek a gyárban. A legaktívabb időszakban 60 kilométeres volt a belső vasúthálózat, 1912-től közvetlen kapcsolata volt az országos hálózattal. Ma már a síneknek is csak töredéke van használatban.

Fotó: Elek Krisztián

Ez a kisfilm korabeli felvételekkel idézi fel a gyáróriás történetét:

vissza a címlapra

Kommentek

MOSCOW, RUSSIA- FEBRUARY,23 (RUSSIA OUT) Russian President Vladimir Putin attends a wreath laying ceremony to the Tomb of Unknown Soldier, marking the Defender of the Fatherland Day on February 23, 2017 in Moscow, Russia.  (Photo by Mikhail Svetlov/Getty Images)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.