Belföld

Nemcsak a ballagást, az iskola szeretetét is elvették az aspergeres kisfiútól

Kedden írtunk arról a végtelenül szomorú történetről, hogy egy nyolcadik osztályos fiú nemkívánatos személy lett a saját ballagásán egy jó nevű budapesti általános iskolában. Történetét édesanyja osztotta meg Ki érdemli meg a ballagást? című írásában, mondván, nem hallgathat arról, ami velük zajlik, hiszen az

fémjelzi az egész oktatási rendszer embertelenségét, azt kifosztottságot, amit egyetlen gyermek sem érdemel meg.

Az anya szóvá tette, hogy miért nem értesítik őt egyetlen kirándulásról és az utolsó közös fotózásról sem. A válasz az volt, hogy magántanulóknak nem szokás részt venni az iskolai rendezvényeken.

Aspergeres, nem engedte az iskola, hogy elballagjon
Nem kívánatos személy lett a saját ballagásán.

 

Hiába szerette volna, hogy Asperger-szindrómás kisfia ott lehessen ezeken az eseményeken, azt a választ kapta, hogy

örüljünk, hogy egyáltalán bizonyítványt kap, és megkapja a ketteseket, ne akarjunk mi még ballagást is.

Veress Zsuzsanna, a nyolcadikos kisfiú édesanyja a 24.hu-nak elmondta, fiát semmibe vették az intézményben, elmaradtak a neki szükséges fejlesztések, nem vették figyelembe az állapotát. Emiatt a fiú saját képességei alatt tudott teljesíteni és rengeteg kudarc érte az ott töltött idő alatt.

Az anya azt mondta, kisfia jó képességű gyerek, de sikerült vele megutáltatni az iskolát. Már 4-5 éves korától nevelési tanácsadóhoz járatta a fiút, de azt tapasztalta, hogy a családot hibáztatták mindenért. Nem véletlen, hogy a kisfiú ezek hatására elvesztette a motivációját.

A törvények megváltoztatása is a gyerekek ellen dolgozik, segítség és befogadás helyett pedig a társadalom is sokkal rosszabb állapotban van, mint volt.

Veress Zsuzsanna megjegyezte, hogy volt olyan szülő, aki megkereste az írása után, és megköszönte neki, hogy kimondta azt, amihez neki nem volt bátorsága. Az anya azt szeretné, hogy kiderüljön, történetük közel sem egyedi eset. Az iskola nevét továbbra sem árulja el, egyrészt a jogi képviselője ajánlására, másrészt azért, mert nem látja értelmét annak, hogy egyetlen iskolát nevezzen meg.

Ez nem egyetlen intézményre jellemző, hanem ez az általános tendencia.

Az anya elmondta, kisfia ott töltött ideje alatt jó benyomása volt az iskoláról, a vezetést elfogadónak tartotta, támogatták őt, a többi intézményhez képest megértők voltak és toleránsak. Akkor érte a meglepetés, amikor a ballagás előtt néhány héttel megtudta, hogy a magántanulóknak „nem szokás” részt venni az iskola rendezvényein.

A kisfiú idén lett először magántanuló a nyolc év alatt, nem azért, mert verekedett vagy bármi gondot okozott volna, sőt, az anya szerint észrevétlen volt, beilleszkedett a közösségbe, sosem bántotta volna osztálytársait, voltak barátai. Viszont alvászavarai miatt sokszor előfordult, hogy nem tudott beérni reggel nyolcra.

Ha a fene fenét evett, akkor sem tudtuk megoldani, hogy ott legyen nyolc órára.

Az iskola és a tankerület ezért úgy gondolta, hogy inkább legyen magántanuló a kisfiú, akkor „nem kell számolni az igazolatlan órákat”.

Az anya szerint a kisfiúnak voltak barátai, viszont mára már be sem akar menni az iskolába. Pedig a gyerekek mindig elfogadók voltak, tudták kezelni a helyzetet, eleinte nem is tudták, hogy mi a problémája.

A gond az volt, hogy az iskola rengeteget követelt meg a kisfiútól, viszont nem vették figyelembe a szükségleteit. Azzal nyaggatták, miét nem viszi be a házi feladatot, elvárták tőle, hogy csináljon meg valamit, amire nem képes.

Pedig az iskolának büszkének kellett volna lennie rá.

"Az átlagostól kicsit eltérő diákok jövőjét teszik tönkre"
Egy anya levélben kéri a köztársasági elnököt, ne írja alá a köznevelési törvény módosítását.

 

A kisfiú alapvetően barátságos, de az események hatására egyre frusztráltabbá vált, az anya már nem is meri megemlíteni neki az osztálytársait, hiszen nem tudja, milyen reakció fogadja majd.

Veress Zsuzsanna elmondta azt is, hogy a gyermekén ránézésre nem látszik, hogy speciális odafigyelést igényel, ezért bele sem mer gondolni, mi van azokkal, akiken látszik is. Abban reménykedik, hogy a következő intézményben támogatóbbak és elfogadóbbak lesznek majd a kisfiával, de reméli, a jelenlegi iskolával is rendezni tudják majd a helyzetet.

Nem szeretnék minden áron jogi utat, nem ragaszkodom háborúhoz. Az iskola jóvá teheti mindezt, ha bocsánatot kér a gyermekemtől, és megengedi, hogy elballagjon.

A történet nyilvánosságra hozása nagyon nehéz döntés volt számára, de az motiválta, hogy rá tud világítani sok más gyerek helyzetére is. Véleménye szerint a háttérben rendkívül összetett okok állhatnak, akár a tanárok túl túlterheltsége, akár az, hogy szakmailag sincsenek tisztában azzal, hogyan kell bánni az ilyen gyerekekkel.

Veress Zsuzsanna úgy gondolja, nemcsak a gyógypedagógusokat kellene képezni erre, hanem az általános pedagógusokat is. Azt mondja, a kisfia nem speciális iskolába való, a képességei az integráció mellett szólnak, ezért is állítja,

az ilyen gyerekeknek nem speciális intézmények kellenek, hanem speciális odafigyelés.

(Kiemelt képünk illusztráció.)

Ajánlott videó

Olvasói sztorik