A fideszesek verik az újságírókat? A nőket kiváltképp?
Vagy csak a budapesti XI. kerület szentekről elnevezett gimnáziumaiban szokás így viselkedni?
Ezekkel a nyomasztó kérdésekkel autózunk Szentendrére, ahol kedd este Kubatov Gábor népszerűsíti a népszerűsítendőt.
Ha valakinél magyarázatra szorulnának a fenti bekezdések: múlt pénteken a 444-es Halász Júlia riportozta Varga Mihály konzultációs fellépését a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban, még fotózott is a telefonjával, mire a helyi szervező (pöcs) kizárta őt a teremből, mobilját kicsavarta a kezéből (btk), kitörölte a felvételeket, bónuszként eszmetársaival körbevette s lökdöste a kolleginát; legalábbis ezt állítja Halász Júlia, s nincs okunk kételkedni a szavaiban.
Szóval Szentendrén, a városi uszoda konferenciatermében vagyunk, csekkolni, hogy csak az a bizonyos újbudai Szabó László olyan pöcs, mint távolról, hunyorogva látni, vagy minden fideszes őrmesternél munkaköri elvárás a taplóság.
És gyorsan kiderül: ez szerencsére nem Újbuda. A helyi országgyűlési képviselő, Hadházy Sándor mosolyogva jön kezet fogni, Kubatov Gábor szintén, sehol egy lokális szabólászló.
De ami a lényeg: haladó tanfolyamba csöppenünk. A fórum, lévén, láthatóan csupa Fidesz-tag, vagy minimum megaszimpatizáns ül a helyiségben, nem a jelenlévők meggyőzését szolgálja, ezen ők rég túl vannak, hanem azt, hogy utcai kitelepülő, szórólapozó, lakásba becsöngető harcosokat tüzeljen. Szekta ez, ahogy szekta bármely pártaktíva közönsége.
Mindenkinek evidencia, hogy Brüsszel hasba szúrná a rezsicsökkentésünket, a menekültek teleszülnék muszlim pulyákkal az országunkat, Soros György pedig veszélyesebb, mint Brüsszel és a migránsok együttvéve.
Azokba az egy bitekbe nem fér bele, hogy mit köszönhetünk az uniónak, hogy milyen előnyökkel járna a brüsszeli központosítás, hogy mi a rezsicsökkentés ára, hogy a menekülteknek eszük ágában sincs Magyarországon telepedni le, hogy már Angela Merkel is a szigorú szabályozás híve.
És az újbudai karcsavar sem téma.
Inkább olyan orbánságokat idéz Kubatov, hogy „nekünk szenvedélyünk Magyarország”, és azt mondja, hogy „Magyarország érdekeit senki nem védi meg a magyarok helyett”, meg azt, hogy:
a mi nyílt összeesküvésünk, hogy Magyarországot magyar országnak tartsuk meg.
Gazdasági eredményeket sorol, csökkenő hiányt és inflációt, karbantartott államadósságot, szűkülő munkanélküliséget, megfingatott bankokat, multikat, hazazavart IMF-et, közszolgálati béremelést, családi adókedvezményt. Ami jórészt dicséretes, pláne, ha melléjük tesszük a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány számait, másrészt viszont mindegyiken találni (lehetne) fogást, mert egyebek mellett uniós pénz és a lenyúlt magánnyugdíjkassza kétezer-hétszázmilliárdja áll a teljesítmény mögött.
Ehelyett pátoszcunami kíséretében szó esik néhány „becsületbeli ügyről”. Például a 2010-es alaptörvényről, melyben megneveztettek keresztény gyökereink, ami Kubatov Gábornak különösen kedves, hiszen, ahogy mondja, hívő ember, „bár élete végére mindenki az lesz, zuhanó repülőgépen egyetlen ateista sem marad”. És megtudjuk, hogy az olyan döntésekért, mint az új alkotmány érdemes politizálni.
Pedig visszamehetnék a családi autószerelő műhelyünkbe négyes Golfra szerelni kipufogódobot.
Becsületbeli ügy volt továbbá a 2004. december ötödikei népszavazás kétharmados fölülírása, valamint a 2006 októberi tüntetés néhány, Kubatov szerint ártatlan elítéltjének „kártalanítása”, minek érdekében „belenyúltunk az ítéletekbe” (ezt vajon hogyan kell érteni?).
De most még annak örülünk, hogy az orbáni kerítésnek köszönhetően „megnehezítettük a migránsok dolgát, nem mennek el a Keleti pályaudvarig, hogy ott verjenek tanyát”. (Ki is hajtotta, utaztatta be őket annak idején a Baross térig?)
Az előadást vetített képek, grafikonok kísérik, külön oldal mutatja, az elmúlt pár évben Európában hol történt merénylet, hányan estek áldozatul, kinek hogyan vágták el a torkát, hogyan gázolták halálra a gyerekét az iszlámra hivatkozó szélsőséges idióták. Amiből, bár nincs kimondva, nyilván az következik az aktíván, hogy az összes muszlim potenciális terrorista.
Kattognak a szentendrei tekervények, s alighanem az jön ki minden fejben, hogy egyetlen arab menekült srác saját magán kívül további harminckilenc (három anya, harminchat kölök) muszlimot szabadít a nyakunkra.
Szóba kerül a Brüsszel kezdeményezte per, mely a ránk jutó ezerkétszáz menekült be nem fogadása körül zajlik. Ennek a pártigazgató szerint az a tétje:
meg lehet-e erőszakolni bennünket.
Az erőszakosdiban, ahogy megtudjuk, „álcivil szervezetek” játszanak főszerepet, mögöttük az e célból dollármilliókat mozgató Soros György áll, „aki Amerikában komplett árnyék külügyminisztériumot működtet”.
Mindenki mindent ért, így hézagmentesen illeszkedik a mondanivalóhoz, amikor előadása végén Kubatov zsetonra váltja az eszmét:
Álljunk ki Magyarországért, töltsük ki a konzultációs ívet.
A lakossági fórumok legviccesebb része mindig az, amikor a közönségé a szó.
Egy értetlenkedő férfi azt kérdi, miért jó az a tudvalevőleg kizárólag a profitéhség hajtotta Sorosnak, hogy rengeteget költ a migránsokra. A kubatovi válasz:
Soros sok pénzt fizet, sok pénzt keres. Szeret zavart kelteni, aztán a zavarosban halászni.
Egy másik úr, kit Vilmos bácsinak szólítanak, széleskörű derültséget keltve arról érdeklődik:
A bigámia törvényét el fogják-e törölni, vagy be fogják-e vezetni a többnejűséget.
A válasz:
Alaptörvényünk rögzíti, hogy a házasság egy férfi és egy nő között jön létre.
Egy harmadik nézőnek az jutott eszébe a tévés tudósítások migránsáradatát látva, hogy „olyan ez, mint a filmekben, meg van rendezve, és hasonlít az egyiptomi hét csapásra”.
A negyedik aktivista azzal áll elő, hogy „látva az utcai történéseket, nyilvánvaló a civilek provokációs szándéka, azt várják, hogy vér folyjék, és mi a teendő?, tűrni?”.
Kubatov:
Demokrácia van, joguk, hogy tüntessenek. Tűrni kell.
Az ötödik beperelné a Jobbikot a lopós plakátok miatt, és nem érti, „kormányunk miért tűri, hogy egy kisebbség tönkretegye a nemzeti ünnepeinket”.
A pártigazgató:
Nekik is demokrácia van, nekik is joguk tüntetni.
A hatodik meg azt kérdi, Kubatov Gábor hogyan viselte, hogy a kormány visszavonta olimpiai pályázatát.
A válasz: “A civileknek joguk volt elindítani az aláírásgyűjtést.”
A kubatovi finissablon: nehéz egy évet ígér a pártigazgató, s azt kéri, a jelenlévők dolgozzanak a Fidesszel a kampányban.
Na de piha félmilliárd, ha kéznél a migráns meg a Soros, vagyis a félelem, ami bármely közösség legfőbb és legegyszerűbben ácsolható összetartó ereje.
A Kubatov-est tanulságát a házigazda, a választókerületben ötödik ciklusát taposó országgyűlési képviselő, Hadházy Sándor vonja le:
A kerítés felhúzásával a migrációs nyomás enyhült, kezdünk megnyugodni, azt gondoljuk, a veszély elmúlt, de higgyék el, nem múlt el, nagyon nagy fenekedés folyik Európában és más tájakon is ellenünk… Az Európa gyöngítésében érdekelt erők megfékezésére újabb összefogásra van szükség.
Hadházy valószínűleg az optimálisnál egy oldallal többet oszt meg a belső kommunikációs kézikönyvből, amikor elárulja, hogy a fideszes országjárás és konkrétan a szentendrei rendezvény feladata „érzelmileg azonosulni egy céllal”, hogy aztán „az értékeinket sikeresebben tudjuk megvédeni”.
Ennél nem bonyolultabb a dolog.
