Nem újdonság, hogy 2016 mennyire megrázta az 1990 óta fennálló világrendet a Brexittel és Donald Trump megválasztásával, az oroszok felemelkedésével, az egyre több államban megjelenő autoriter hajlamú vezetőkkel. A washingtoni Freedom House pedig idén is jelentést készített Nations in Transit (Nemzetek átalakulóban) címmel arról, hogy az általuk vizsgált 29 – balkáni, közép-európai és eurázsiai – országban milyen a demokrácia helyzete.
Orbán Viktor 2010-es választási győzelmét mérföldkőnek tekinti a non-profit szervezet, amely szerint az Orbán-rezsim lebontotta a fékek-ellensúlyok rendszerét, magasról tett az Európai Unióból érkező jelzésekre, majd nézetei továbbterjedtek a térségben. Lengyelországban győzött a konzervatív Jog és Igazságosság párt, ami Orbán politikáját akarta átültetni, miközben a Balkánon is elkezdték – újra – elnyomni a civil szervezeteket és a szabad sajtót.
Mindez az egyesített nemzetekre, megleckéztetett politikai elitre és keménykezű vezetőre szomjazó tömegek mozgatójának, a populizmusnak a terméke. Trump győzelme így az illiberalizmust ünneplő Orbánnak is nagy öröm volt, ahogy Vlagyimir Putyinnak is, aki újra felosztaná Európát. Közben Közép-Ázsia nagyon megszenvedte a 2014-ben bezuhanó olajárat, panganak a gazdaságok, a kemény reformok viszont könnyen a diktátorok bukásához vezethetnek.
Kevesebb demokrácia, több háború
Ez és a hatalmi pozíciók térségbeli átrendeződései akár háborúkhoz is vezethetnek (ld. Kelet-Ukrajna, szerb-koszovói viszony, macedón belső ellentétek). Az USA új külpolitikája nem sokat törődik Európával, az Európai Unió pedig gyenge, a populisták belülről erodálják azt és a demokratikus intézményeket. Ráadásul az EU válságára eddig inkább az a válasz született a tagállamoktól, hogy a szorosabb integráció helyett a nemzetállamokra kell helyezni a hangsúlyt.
A visegrádi négyek érdekesen állnak a kérdéshez: erősebb nemzeteket szeretnének, miközben közös EU-s hadsereget is. Ilyen ellentmondás, hogy élvezik az EU-s támogatásokat, de nem tartják be a játékszabályokat. Ellenben a lengyelek, csehek és szlovákok még legalább konszolidált demokráciának számítanak a Freedom House jelentése szerint,
Magyarországot és Lengyelországot együtt elemzi a tanulmány. Azzal vezetik fel a dolgot, hogy amikor a Freedom House 1995-ben elkezdte a Nations in Transit felmérést, világos volt, hogy a kommunizmus alól felszabadult országok változó tempóban, de robognak a liberális demokrácia felé. Ez mára megakadt, sőt visszafordult. Orbán Magyarországának pontszáma a 7-es skálán több mint egy egész pontot zuhant (és a legutóbbi kutatás óta is negyed pontot). Innentől sorolják a rendszer hibáit, visszásságait:
- a hatalom konszolidálása minden áron,
- a gyűlöletkeltő migránsellenes kampány,
- az alkotmány újraírása,
- a bíróságok feletti hatalomátvétel,
- a választási rendszer átszabása,
- a kritikus média kinyírása,
- a nagyméretű korrupció,
- a civil szféra fenyegetése.
A lengyelek hasonló nyaktörő tempóban igyekeztek minden megváltoztatni, de nekik nem volt kétharmados szupertöbbségük, így szinte minden lépésük jogilag aggályosnak bizonyult. Mindez jól mutatja, hogy a térségünkben nagyon sérülékenyek a demokratikus intézmények.
A jelentés beszámol még arról, hogy a térség sok országában szélsőséges csoportok kavarognak (mostanság menekültellenes éllel), külön megemlékezik a balti államok stagnálásáról, a háborús Ukrajnáról, a szintén rosszul teljesítő kaukázusi országokról és Közép-Ázsia diktátorairól is.
