Három évet kellett várni, hogy előterjesztés szülessen az isztambuli egyezmény kihirdetéséről, ami szemléletváltást eredményezne a nőkkel szembeni és kapcsolati erőszak elleni küzdelemben. Több cikkben foglalkoztunk már azzal, hogy miért van szükség erre: az áldozatok kiszolgáltatottak, megterhelő és megalázó procedúrának vannak kitéve, ha feljelentést tesznek, a hatóságok és az igazságszolgáltatás felkészületlensége miatt gyakori velük szemben az előítéletesség, az áldozathibáztatás. Az egyezmény célja az áldozatvédelmen és segítésen túl az is, hogy megszüntessék azokat a sztereotípiákat, amelyek a nők alsóbbrendűségét feltételezik, és ösztönözzék az erőszak elleni fellépést.
Azzal, hogy megszületett az előterjesztés, a folyamat még nem zárult le: a kormánynak és a parlamentnek is tárgyalnia kell róla. Ellenzéki képviselők a parlament igazságügyi bizottságának ülésein már többször sürgették az egyezmény ratifikálását, és mindannyiszor azt a választ kapták: a kormány számára is fontos az ügy, de összetett és hosszadalmas jogalkotási folyamatról van szó. A legutóbbi bizottsági ülésen azonban nem ez történt – mint Szelényi Zsuzsanna, az Együtt képviselője a 24.hu-nak elmondta – több bizottsági tag hivatkozott egy petícióra, amely az egyezmény ratifikálása ellen szól.
Diszkriminációt látnak
Az Egyezmény a gender ideológia trójai falovát jelentheti
– áll az Emberi Méltóság Központ felhívásában, amelyre eddig – február 23. óta – 6552 támogató aláírás érkezett. Ebben egyebek mellett azt kifogásolják, hogy
De azt is gondolják, hogy az egyezmény diszkriminálja a fiúkat és a férfiakat, és megbélyegzi a vallások kiállását a férfi-női különbségek, értékek és a házasság mellett.
Az Emberi Méltóság Központ vezetője, Frivaldszky Edit korábban az abortusz ellen is kardoskodott, és ő az „Anya, apa, gyerekek” európai polgári kezdeményezés magyarországi vezetője, amit a KDNP frakcióvezetője, Harrach Péter és Rétvári Bence, a párt alelnöke is aláírt – amikor a kezdeményezés már lezárult.
Tisztázná a fogalmakat
Staudt Gábor jobbikos képviselő, az igazságügyi bizottság tagja úgy fogalmazott: az elmúlt ülésen részletesebb vita folyt, az egyezmény fogalomhasználatával kapcsolatban vannak szerinte tisztázandó kérdések. Azt mondta: Frivaldszkyék aláírásgyűjtését nem tartja nyomós érvnek, komolytalannak tartja a fideszes Répássy Róbert részéről, hogy felhozta a vitában, de
fontos, hogy a kormány vizsgálja a fogalommeghatározásokat és folytasson róla szakmai vitát.
Azt támogatják, hogy a nők és a gyermekek védelmet kapjanak az erőszakkal szemben – mondta Staudt, hozzátéve, hogy „a férfiakat elnyomónak beállítani nem feltétlenül szerencsés”. Szerinte a szerződésből az sem derül ki, hogy ha a nemeket társadalmi szerepük szerint sorolják be, nők elleni erőszakról beszélünk-e, ha a családban női szerepet betöltő személy ellen követik el az erőszakot, „például ha egy férfi van otthon, vigyáz a gyerekre, főz-mos-takarít, amíg a felesége dolgozik”.
A jobbikos politikus a kormánytól életképes javaslatot vár, szerinte ha fogalommeghatározás nélkül kerülne az egyezmény a parlament elé, nehéz helyzetben lennének, mert nem akarnak alkotmányellenes rendelkezést elfogadni, vagy olyat, ahol „nem tudják, ki a nő és ki a férfi a társadalmi szerepét illetően”.
Tudatosítani kell a káros sztereotípiákat
Antoni Rita, a Nőkért Egyesület elnöke ezzel kapcsolatban azt mondta: az egyezmény definíciója szerint nem arról van szó, hogy a nemet a viselkedés határozná meg.
– attól, hogy egy férfi házimunkát végez, nem lesz nő, mindössze a társadalmilag elvárt szerepével ellentétesen cselekszik. A nőkkel szemben jelen van a társadalmi elvárás, hogy legyenek alkalmazkodók, ne lázadjanak, ne kezdeményezzék a kapcsolatot, illetve annak megszűnését – az egyezmény azért tartalmazza a társadalmi nem fogalmát, mert az erőszak megelőzéséhez az ilyen káros nemi sztereotípiákat tudatosítani kell. Vagyis: egy férfi nem attól lesz férfias, hogy „leuralja” a párját, és egy nő sem attól nőies, hogy mindent eltűr – magyarázta.
Számokkal alátámasztott aránytalanság
Az Emberi Méltóság Központ aláírásgyűjtésére Szél Bernadett, az LMP frakcióvezetője úgy reagált: nem sztereotípia, hanem számokkal alátámasztott tény, hogy a nők közül aránytalanul több áldozat kerül ki, és a férfiak nagyobb eséllyel válnak erőszak elkövetőjévé.
Tavaly a partner vagy volt partner által elkövetett erőszakos bűncselekmények 89,8 százalékában nő volt az áldozat. Az erőszakos, halált okozó bűncselekményeknél 80 százalék a női áldozatok aránya. A kapcsolati erőszak női sértettjeinek aránya 92 százalék volt.
Sőt, a partnerük által megölt férfiak bírósági aktáiból az is kiderül, hogy az esetek 80 százalékában a férfi részéről hosszan tartó súlyos feleségbántalmazás előzte meg, hogy a nő elkövetővé vált. A legritkábban fordul elő, hogy egy nő elsődleges agresszorként bántalmazza férfi partnerét – mutatott rá Szél Bernadett.
Mindez nem jelenti, hogy férfiak ne válhatnának kapcsolati erőszak áldozatává, és erre az egyezmény is utal: elismeri, hogy „a kapcsolati erőszak aránytalanul érinti a nőket, és hogy férfiak is a kapcsolati erőszak áldozatává válhatnak”. Ráadásul
Az egyezmény fogalommeghatározása szerint a kapcsolati erőszak „a fizikai, a szexuális, a pszichológiai vagy a gazdasági erőszak mindazon cselekményei, amelyek a családon vagy a háztartási egységen belül, vagy a volt vagy a jelenlegi házastársak vagy partnerek között történnek”. A dokumentum arra is ösztönöz, hogy a kapcsolati erőszak minden áldozatára, tehát a férfiakra is alkalmazzák az egyezményt – idézte az LMP frakcióvezetője.
