Sok állami kórházban gyakorlat, hogy nem jut elegendő esetszám, műtét a rezidenseknek, az idősebb orvosok gyakran elvégzik a feladatok többségét. Nem egyedi az, ami miatt a Magyar Nemzet szerint az elmúlt időben öt rezidens felmondott a fővárosi Szent János Kórházban. A műtétek nagy részét a hálapénz miatt a főorvosok vették át, noha friss kutatások szerint az orvosok 96 százaléka olyan egészségügyben szeretne dolgozni, ahol nincs hálapénz.
A Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezetének (RESZASZ) alelnöke a Klubrádióban azt mondta,
Máté-Horváth Nóra szerint teljesítményarányos bérezéssel kellene motiválni az idősebb orvosokat, hogy segítsék fiatal kollégáikat. A RESZASZ elnöke az InfoRádióban arról beszélt, hogy a hálapénzt – elutasítottsága ellenére – csak az orvosok 30 százaléka nem fogadja el. A szemléletváltásnak az egészségügyben ez az egyik gátja – tette hozzá Dénes Tamás.
Maga az orvostársadalom is elfogadná azt az ötletet, hogy a tisztességes alapbér fölött honoráljuk azt, aki jobb minőségben és többet gyógyít; nemcsak operál, hanem beteget lát el. A szemléletet kell megváltoztatni. Ennek legfontosabb gátja a hálapénzrendszer. Az a rendszer, ami megtűri ezt a perverz motivációt, ezt a szoftkorrupt hálót az egészségügyben, az minden változást megakadályoz.
Ez nem bér-, hanem pénzkérdés
Szerinte a sebészeten nem azért mondott fel az összes rezidens, mert kevés volt a bér és sokat kellett ügyelni, hanem mert nem kaptak műtétet.
„Nem a főorvosokat hibáztatom ezért, ők ugyanis arra vannak kárhoztatva, hogy hálapénzért dolgozzanak.”
Az orvostársadalomban nincs etikai következménye annak, ha jogerősen elítélnek egy orvost, aki megkövetelte a hálapénzt – emlékeztetett a szakszervezeti vezető, aki szerint nem is minden esetben bérkérdés az orvosok elvándorlása.
Miért mentek el? Az első nyilván a bér, de aztán a munkakörülmények következtek, ami persze összefügg. Ha kevés a kolléga, sok a munka, az meghatározza a munkakörülményeket, plusz számít, milyen a gyógyítás színvonala: van-e eszköz, kesztyű.
Ha valaki igényes, hiába fizetik meg jól, ha nem tud jól gyógyítani, elmegy, mert frusztrálja. Dénes Tamás szerint erkölcsi kérdés, hogy az állam menyit költ az egészségügyre. Ez a minimum – mint mondta – a nemzeti össztermék 6 százaléka, és a betegek szempontjából lenne lényeges az állami és a magán egészségügyi intézmények együttműködése. Ő politikusként egyezséget kötne magánkórházakkal, hogy vegyenek át betegeket.
Egy ezerforintos sérvműtét felét fizesse a beteg. Tudomást kellene venni arról, hogy vannak magánkórházak. Mondhatja a politika, a beteg döntése, hogy odament, de közben az állami egészségügy nincs rendben.
Dénes Tamás szerint ennek kellene lennie az első lépésnek: tisztességes, a társadalmi elvárásoknak megfelelő ellátás az állami egészségügyben, utána pedig az együttműködés a magánnal.
