Belföld

Három út áll a Momentum előtt, de ha egyvalamit elfelejt, elbukik

Reiner Roland
Reiner Roland

politikai elemző. 2017. 03. 01. 11:25

Korábban a témában:

Önmagában figyelemreméltó, hogy míg 2016 őszének politikai napirendjét a Fidesz-Jobbik párharc uralta, mennyire más ma a közhangulat: a kvótanépszavazást követő alkotmánymódosítási vitában szinte eltűnt a baloldali ellenzék, és a civil mozgalmak várt újraéledése sem következett be. Ehhez képest az elmúlt két hónapban Botka László miniszterelnök-jelölti megjelenése, majd a Momentum aláírásgyűjtése mellett a Jobbik vált láthatatlanná, és a Fidesz is inkább csak fut az események után. A politikai közbeszéd hirtelen változékonysága korántsem új jelenség, és figyelmeztető jel lehet mindenkinek, aki szerint túl nagy a felhajtás a Momentum körül és azoknak is, akik úgy vélik, ez a figyelem kitart egészen a 2018-as választásokig.

Abban kevés vita lehet, hogy míg a baloldali tárgyalások vagy épp Botka László személye állandó és visszatérő ügye a hazai politikai közéletnek, a Momentum megjelenése és sikeres aláírás-gyűjtési kampánya az újdonság erejével hat. A mozgalom ugyanis 2010 óta a legkomolyabb parlamenten kívüli aktivitásra bírta rá a választókat:

a 266 ezer leadott aláírás több, mint amennyi az elmúlt hét év bármelyik országos népszavazási kezdeményezésére összegyűlt.

Számos interjúból tudjuk, hogy a Momentum szervezetileg felkészült a budapesti akcióra, a párttá alakulás megtervezése azonban jóval kevésbé tűnik kijelölt útnak. A Momentum jövője kapcsán három, egymástól nem elválasztható kérdést látunk: kiket tud megszólítani, milyen ideológia mentén, és hogyan lesz egy viszonylag homogén 150 fő körüli, döntően fővárosi kötődésű tagságból országos szervezet?

Az előbbi két kérdés megválaszolásához a Momentum kevés fogódzót adott: egyrészt ideológia-nélküliséget hirdet – ehelyett különböző értékeket hangsúlyozna –, másrészt pedig a célcsoport-kijelölést az elemzők feladatnának tartja, a szervezet vár mindenkit, aki céljaival egyetért. Ennek a kitérő alapállásnak nagyban köszönhető, hogy a Momentumot a külső szereplők – függetlenül attól, hogy szimpatizálnak-e a mozgalommal vagy sem – kezdték el a választók számára azonosítható fogalmakkal leírni. Ennek eszköze az új Fidesznek/SZDSZ-nek/LMP-nek címkézés, a baloldali, liberális vagy épp technokrata jelzőké.

Fotó: 24.hu / Neményi Márton

Nem véletlen az sem, hogy folyamatosan ezek a jelzők kerülnek elő egy új politikai szereplő megjelenése esetén. A 2006-2010 közötti kormányzati időszakban az addig stabilnak látszó, egy baloldali és egy jobboldali néppárt által dominált pártrendszer összeomlott, a magyar politika ideológiai szempontból 2010 után is kétpólusú maradt. Az a tény, hogy a Jobbik lényegében egyből középpártként került a parlamentbe, és ezt a pozícióját a mai napig őrzi – abból kitörni nem tudott, ám szavazótábora nem is fogyott el – bizonyos szempontból három (- és fél)-osztatúvá tette a politikai teret. A bal-jobb felosztás ugyanakkor korántsem tűnt el és kiegészítő jelleggel a konzervatív-liberális skála is érvényes maradt a választók szemében.

A szavazók ma a Fideszt és a Jobbikot egyaránt jobboldali és konzervatív pártnak látják, míg minden más formáció a baloldali, liberális oldalra kerül. Függetlenül tehát attól, hogy e pártok mennyire értenek egyet egymással vagy épp mennyire koalícióképesek, a választói percepció erősen él, és ha csak egy új szereplő nem deklarálja, hogy valamelyik eltérő mezőben gondolkodik (például jobboldali és liberális, vagy épp baloldali és konzervatív), úgy jó eséllyel a baloldali-liberális térbe helyezik. A kései SZDSZ éppen ebben a mezőben volt, így aztán nem véletlen, hogy a legtöbb, 2010 óta induló politikai csoportosulás megkapja ezt a „vádat”: ezeket a kezdeményezéseket reflex-szerűen ide akarja besorolni a politikai közvélemény.

Ami a korábbi pártokkal való párhuzamot illeti, mindegyiknek van alapja, ugyanakkor mindegyiktől lényeges pontokon különbözik a Momentum – ami egyben az ideológiai/értékkarakterének is egyfajta elő-kerete. A radikális „rendszerellenessége” joggal emlékeztethet a korai Fideszre, ám valójában a Momentum a politikai rendszert olyannyira elfogadja, hogy szemben a korábbi civil szervezetekkel, tüntetőkkel, deklaráltan párttá fog alakulni és indulni a választásokon – a jelenleg hatályos törvények, szabályok szerint.

Nem merült fel az sem, hogy a választások előtt – egyfajta modern ellenzéki kerekasztal mintájára – megpróbáljanak kiegyezni a Fidesszel – és akár a jelenlegi pártokkal – egy új választási rendszerről.

A Momentum kritikája döntően a jelenlegi pártoknak és politikai elitnek szól, nem a képviseleti demokráciának.

Az LMP-vel való összevetést elsősorban a bal-jobb szembeállítás meghaladásának célkitűzése teremti meg, de fontos látni, hogy a Lehet Más a Politika esetében a zöld, környezetvédő identitás, ökopolitikai szemlélet volt hivatott pótolni azt a gondolatmankót, amit a bal-jobb (és akár a liberális-konzervatív) ellentét teremtett meg. Az LMP egyáltalán nem volt (és ma sem) ideológiamentes formáció, sokkal inkább olyan értékeket követ, amelyeket jobb- és baloldalról egyaránt lehet osztani (és persze kritizálni) – legyen szó a globalizációkritikáról, szabadkereskedelem-ellenességről vagy épp a fenntarthatóságról. Ezek az identitáselemek alapvetően nem jellemzők a Momentumra, sőt, a globalizációra lehetőségként tekintenek.

Az LMP története tanulság lehet abból a szempontból, hogy egy erős identitásképző elem nélkül nem lehet tartósan politizálni, de hosszútávon még az sem biztos, hogy elegendő. Mikor a pártot az SZDSZ-hez hasonlítják, annak oka elsősorban a fent részletezett balliberális pártkategorizálás, azonban a Momentum számára a korai SZDSZ más okból lehet fontos: a rendszerváltás idején egyáltalán nem volt egyértelmű, milyen utat jár majd be a liberális párt – mai szóhasználattal élve: a jobb- vagy a baloldal felé húz majd. Ez a dilemma azonban az 1994-es koalíciókötéssel váratlanul és visszavonhatatlanul dőlt el és járult hozzá a mai balliberális – jobb-konzervatív párosításhoz.

Mindezen tapasztalatokból a Momentum előtt alapvetően három út lehetséges:

az egyik lehetőségük megmaradni a létező politikai kategóriákon kívül, az azokkal szemben politizálók protestpártja lenni, becsatornázni a pártokkal, politikusokkal szembeni ellenérzéseket és lényegében a Kétfarkú Kutya Párt által valamelyest elkezdett úton tovább menni. A másik opció, hogy az ideológiai keret helyét egy másik azonosulási ponttal teremtik meg – ez az eddigiekből kiindulva leginkább a generációs jelleg lehet. Ez tehát egy „fiatalok pártja” modell lenne, amely életkori alapon, e generáció képviseletét tűzné ki maga elé.

Végül a harmadik út egy olyan ideológiai irányválasztás, ami az LMP ökopolitikájához hasonlóan nem kizárólag a bal-jobb dichotómiában értelmezhető: ilyen lehet például a globalizációhoz való pozitív viszonyulás. A Momentum vezetőinek bemutatkozása során ugyanis visszatérő elem a globalizáció nyújtotta lehetőségek kihasználása (külföldi tanulmányok, munkavállalás) és a digitalizáció, modernitás felé való nyitottság.  Mindhárom irány lehetséges a Momentum számára, mivel egyik esetén sincs olyan párt, ami dominánsan jelen lenne, ahogy további utak is szóba jöhetnek. Ha azonban elmarad az azonosságot jól kijelölő lépés, úgy a mozgalmat továbbra is elsősorban ellenfelei címkézik majd meg, a vele szimpatizálók pedig saját elképzeléseiket vetítik majd ki a Momentumra.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Picture taken on June 25, 2013 in Aachen, western Germany, shows British actor and UNICEF Goodwill Ambassador Roger Moore and his Danish wife Kristina Tholstrup waving from a carriage as they visit the CHIO World Equestrian Festival.
Moore, who will forever be remembered for playing the womanising superspy James Bond, died May 23, 2017, aged 89, his family announced in a statement. / AFP PHOTO / dpa / Henning Kaiser / Germany OUT
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.