Életének 82. évében elhunyt Szalay Zoltán fotóriport, képszerkesztő – tudatta a család kedden az MTI-vel.
Szalay Zoltánt kedden hajnalban otthonában érte a halál. Temetéséről később intézkednek.
Életének 82. évében 2017. február 13-án elhunyt Szalay Zoltán Pulitzer-emlékdíjas fotóriporter, képszerkesztõ. A Magyar Sajtófotó Pályázat és Kiállítás ötletgazdájáról a felvétel 2015. május 13-án készült budapesti otthonában 80. születésnapján.
MTI Fotó: Kovács Attila
Szalay Zoltán 1935. május 16-án született Budapesten. Folyami hajós apja révén kalandos gyermekkorra volt, a család több-kevesebb ideig élt külföldi városokban. Osztályidegenként nem vették fel a gimnáziumba, ezért 1950-ben egy optikai csiszolóüzemben helyezkedett el segédmunkásként.
majd Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe ment igazolványképeket készíteni.
A szakmába 1954 végén került, amikor a Fővárosi Fotó Vállalat riportosztályán kezdett el dolgozni, majd 1958-tól három évtizeden át a Rádió és Televízió Újság szerződéses fotóriportere lett. 1964-től húsz évre a Tükör című hetilapnak dolgozott, közben 1962-ben elvégezte a MÚOSZ Újságíró Iskoláját, 1983 és 1984 között az Interpress Vállalat képszerkesztőségi vezetője volt.
A Magyar Hírlapnál 1985 és 1990 között, majd 1990-től két éven át az induló Kurírnál, 1993-tól 1995-ig pedig a Blikk napilapnál vezette a fotórovatot.
Fotóriporterek generációit tanította a MÚOSZ iskolájában, a Kaposvári Egyetem képszerkesztő-fotóriporter szakán, valamint magániskolában. 1980-tól egy évtizedig vezette a Fiatal Fotóriporterek Stúdióját.
Az 1960-ban alakult Pécsi Balett összes főpróbáját és premierjét évekig végigfényképezte, de fotózott az Operában táncot és a Győri Balett előadásairól is számos felvételt készített. Híresek a politikusokról készített felvételei is.
Politikusok mellett több színésszel is kapcsolatba került, köztük Psota Irénnel, Gobbi Hildával és Latinovits Zoltánnal. Róluk készült portréi számos albumban megtalálhatók. Közéleti személyiségek mellett készített fotóriportot ingázó munkásokról, füstölgő gyárkéményekről vagy balatoni nyaralókról. Magyarország elmúlt ötven évét megörökítő albuma, az Ilyenek voltunk 2004-ben jelent meg. A jó képriportot a novellához hasonlította. Úgy vélte, hogy minden egyes képnek, a képsorozaton belül a képek sorrendjének is szigorú helyük van, hiszen egy történetet mesélnek el.
Munkásságát több kitüntetéssel is jutalmazták: átvehette egyebek mellett a Magyar Fotóművészek Szövetségének aranyérmét (1962), a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjét (1995), a Táncsics Mihály-díjat (2000), a Pulitzer-emlékdíjat (2000), a Magyar Fotóművészek Szövetségének életműdíját (2005), a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét (2008) és az Aranytoll-díjat (2012).
