Belföld

Fagynak a folyók, jöhet a jeges ár?

Fogcsikorgató hideg uralja Magyarországot, vasárnapra virradóra megdőlt az országos napi minimum hőmérsékleti rekord: a Pest megyei Tésán mínusz 28,1 Celsius-fokot mértek. Nagyjából ennyi volt Moszkvában is. Ennél sokkal hidegebb viszont hazánkban már nem nagyon fordul elő, bár az abszolút rekordot mínusz 35,0 fokkal tartja Miskolc-Görömbölytapolca – de ez még 1940-ben volt.

Jégtáblák kellenek, torlódás és árhullám

Az átlagnál jóval hidegebb van, de lássuk be, Magyarországon teljesen normálisnak számítanak az ennyire fagyos napok. A hiba sokkal inkább az elmúlt években keresendő, szokatlanul enyhe telek vannak a hátunk mögött. Talán ennek is köszönhető, hogy országos hír a jégzajlás, és ugye az idő felejtést szült, többen attól tartanak, rövidesen jeges ár indul hazánk ellen.

A lehető legilletékesebb személyt kérdeztük erről, Láng Istvánt, az Országos Műszaki Irányító Törzs vezetőjét. Ő a védekezés legfőbb felelőse, sok ideje nem is volt a beszélgetésre: épp terepszemlét tart, a Tisza jegén állva, -10 fok körüli hőmérsékletben adott rövid interjút a 24.hu-nak.

Az első és legfontosabb, hogy a jegesedés, a jégtáblák nem jelentenek közvetlen árvízveszélyt. A jeges ár kialakulásához két feltételnek kell teljesülnie: a folyó teljesen befagyjon, majd egy árhullám feltörje a vastag jégpáncélt. A jégtáblák ekkor feltorlódhatnak, gyakorlatilag természetes gátat alkothatnak a folyómederben, és a torlasz felett igen, a víz elöntheti a környéket.

Dolgoznak a jégtörők, de “nem úgy”

Ekkor vetik be a jégtörő hajókat, ezek feladata a “jégdugók” szétzúzása, eltávolítása már születésük kezdetén. Korábban, a XX. század közepén megpróbálkoztak a jégtorlasz robbantásával is, ám eredmény nélkül: a detonáció hatására a jégtömeg megemelkedett, majd visszazuhant ugyanúgy elzárva a víz útját.

Most viszont még nincs szükség jégtörésre, a szakemberek csupán az olyan szakaszokat – például kikötők térségét – mentesítik, , ahol nem szűnt meg teljesen a hajóforgalom. A Tisza egyébként már teljesen befagyott, a Dunán 40 százalékos a jegesedés

– jegyzi meg a szakember.

A jég jelenleg a partvédő műszaki, illetve a vízi létesítményeket rongálhatja meg úgy a folyókon, mint a Balatonon – utóbbi esetben a szél vágja partnak a jégtáblákat. Vízlépcsőink pedig fel vannak készítve az “önvédelemre”, hegyes, vasalt pillérekkel fordulnak a folyásiránynak, képesek széttörni a nekik csapódó jégtáblákat – emeli ki Láng István. Aki viszont a vízben felejtette a stégjét, csónakját, jó eséllyel keresztet is vethet rá.

Mindenki más pedig gyönyörködjön a Duna budapesti szakaszán úszó jégtáblákban a város hajnali fényében – Neményi Márton kollégánk gyönyörű képeket lőtt.

Amikor a Duna nagyon megharagudott

Mégis, mire képes a jeges ár, arra a Duna szolgáltatott hátborzongató példát 1956 márciusában:

ez volt ismert történelmünk legnagyobb, leggyorsabb és legpusztítóbb jeges árvize.

1955/1956 tele hosszú volt és meglehetősen kemény, amit tavasszal a felsőbb szakaszokon gyors, a korábbiaktól és egymástól is eltérően erős olvadás követett, amihez kora tavasszal jelentős csapadék társult, a hőmérséklet is széles határok közt ingadozott oda-vissza. Mindezek eredményeként a Duna több száz kilométeres szakasza teljes szélességben befagyott, vastagon állt rajta a jég.

Az újabb és újabb ár, a hideghullámok, a lefagyó és összetorlódó, megbonthatatlan jégtömegek, a lassú jégmozgás, a visszaduzzasztás addig nem mért vízmagasságokhoz vezetett – olvashatjuk az Alsó-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság honlapján.

A gyenge töltések nem bírták a nyomást, március első és második hetére katasztrofális jeges árvíz alakult ki.

A töltések Budapest alatt több tucatnyi helyen átszakadtak, az áradat a Bogyiszló, Báta, Baja, Mohács által határolt területen okozott súlyos károkat. Több ezer embert kellett kitelepíteni, Bogyiszló lakosságát teljes egészében evakuálták, a falu 90 százaléka elpusztult.

Hiába bombázták a jeget

A védműveket Baja felett 20-130, a város alatt 22-220 méter szélesen törte át a jeges víz. Baján március 6-án és 7-én állandóan bombázták a jeget a híd fölött és a Cserta-Duna körül, de gyakorlati eredmény nélkül: a meder fenékig fagyott, 4-5 méteres jéghegyek torlódtak a híd körül és a parti részeken.

Hiába volt talpon az egész város, vonult ki a katonaság is segíteni, március 11-én 17.45 órakor a jeges ár áttörte a város központjában lévő Vörös-hidat. Több méteres jeges víz alá került Józsefváros és a város több más területe, ipari, mezőgazdasági létesítménye is.

A jeges ár 1956. március 13-án, addig soha nem látott maximummal, 1037 centiméterrel tetőzött Bajánál. Elvonulása után kiürített települések, gátszakadások, elárasztott területek, lerakódott iszaptenger jelezte a katasztrófát. Az újjáépítés teljes társadalmi összefogással indult el, a gátak megerősítése, korszerűsítése során az országhatár és Dunapataj közt mintegy hatmillió köbméternyi földet építettek be.

(Kiemelt kép: 24.hu / Neményi Márton)

Ajánlott videó

Olvasói sztorik