Belföld

Orbán Viktor szinte sosem szavaz a parlamentben

Medvegy Gábor
Medvegy Gábor

hírszerkesztő. 2016. 12. 19. 19:11

Az összes képviselő közül ő vett részt a legkevesebb szavazáson. A Fidesz-KDNP frakciói mégis egy félkatonai szervezet fegyelmével nyomják a gombot. A Policy Solutions a Képviselőfigyelő nevű adatbázissal méri a politikusok teljesítményét.

Bár már hat és fél éve a parlamentben ül, sokan a hétvégén ismerték meg a fideszes Bíró Márk nevét, amikor megírták róla: képviselői munkássága során egyetlen szó hagyta el a száját, ami jegyzőkönyvbe került. A tétlen képviselőkről, üres parlamenti padsorokról szóló hírek rendszerint nagy felháborodást váltanak ki, mégsem lehet azt mondani, hogy a hétköznapokban túlzott figyelemmel kísérnék a magyarok az Országgyűlés munkáját.

Erre a lehetőségek is egyre korlátozottabbak, elég arra gondolni, hogy a tévéből már évekkel ezelőtt eltűnt a parlamenti közvetítés. A Policy Solutions ezt a helyzetet igyekszik oldani a Képviselőfigyelő nevű internetes adatbázissal.

Mit csinálnak, ha nem kampányolnak?

Innen tudhatjuk meg, hogyan szavaztak a politikusok, milyen felszólalásaik voltak, milyen indítványokat nyújtottak be. Rangsorolni is lehet őket például az alapján, milyen arányban vettek részt a szavazásokon, hányszor szólaltak fel, vagy hány önálló indítványuk volt. Boros Tamás, az intézet stratégiai igazgatója elárulta, vannak politikusok, akik Facebook-oldalukon büszkélkedtek azzal, hogy mennyivel többször szólaltak fel, vagy mennyivel több indítványt nyújtottak be képviselőtársaiknál.

De az adatbázis főleg a közvéleményt szolgálja – Boros úgy fogalmazott:

mindenkinek joga van ahhoz, hogy tudja, mit csinálnak a politikusok, ha nem óriásplakáton vannak, vagy a kampányban mondanak kortesbeszédet.

A Képviselőfigyelő által feldolgozott adatokból sok érdekes tényre fény derül: például arra, hogy hiába üres a viták során a parlament ülésterme, ha szavazni kell,

a Fidesz és a KDNP frakciói egy félkatonai szervezet fegyelmével nyomják a gombot.

Átlagon felül aktívak a nők

Bíró-Nagy András, a Policy Solutions kutatási igazgatója elmondta: a kormánypárti képviselők alig hagynak ki szavazást, ebben a ciklusban a részvétel alapján felállított rangsorban csak a 49. helyen következik ellenzéki képviselő, a jobbikos Ander Balázs.

Az összes képviselő közül Orbán Viktor vett részt a legkevesebb szavazáson.

Rajta kívül négy másik kormánytag – Szijjártó Péter, Balog Zoltán, Lázár János és Seszták Miklós –, valamint két DK-s, az Országgyűlésben függetlennek számító képviselő, Gyurcsány Ferenc és Oláh Lajos áll a lista végén.

A felszólalások számát tekintve feltűnően aktívak az LMP-sek: az első tízben négy LMP-s képviselő van, ami komoly teljesítmény arra való tekintettel, hogy ötfős a frakció. Az MSZP pedig önálló indítványok terén erős: Mesterházy Attila 1584 indítvánnyal vezet, ebbe beletartoznak azok a kérdések is, amelyeket a minisztériumokhoz, miniszterekhez, államtitkárokhoz intézett.

Az elemzésekből az is kiderül, hogy bár a 199 képviselő között nagyon kevés, mindössze húsz nő van, ők kifejezetten aktívak: a 25 legtöbbet felszólaló képviselő közül nyolc nő.

Ami a parlamentben történik, az a parlamentben marad

A Képviselőfigyelő bemutatása mellett arra is keresték a választ a résztvevők, hogy hogyan lehetne átláthatóbbá tenni a magyar politikát. Léderer Sándor, a K-Monitor korrupciófigyelő szervezet ügyvezetője arra mutatott rá, hogy a vagyonnyilatkozatok rendszere nem ad megfelelő támpontot. A képviselőknek sok fontos dolgot nem kell feltüntetniük, hozzátartozóik vagyonnyilatkozatai sem nyilvánosak, de a legfontosabb, hogy

nincs következménye

annak, ha valamit nem, vagy hibásan tüntetnek fel, legfeljebb utólag módosítják a nyilatkozatot.

Az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának tudományos munkatársa, Papp Zsófia ennél meglepőbbet mondott: kutatásaik előzetes eredményéből az derült ki, hogy

a képviselők parlamenti munkája nincs összefüggésben azzal, hogy a pártjuk újra jelöli-e, illetve a választók újra megválasztják-e őket.

Vagyis a politikusok lényegében bármit csinálhatnak az Országgyűlésben, a választókig ez nem jut el, a döntésükben nem játszik szerepet. A képviselőjelöltekről csak a kampányban tájékozódunk, noha ez semmilyen fogódzót nem ad – például attól még, hogy valaki a kampányában helyi ügyeket vet fel, nem biztos, hogy a parlamentbe is beviszi ezeket.

Alacsony korrupcióérzetnél tűnnek fel a visszaélések

Pogátsa Zoltán közgazdász, szociológus az LMP-s Ikotity Istvánnal példálózott: felszólalásait tekintve ő az ötödik legaktívabb politikus, ennek ellenére Pogátsa úgy véli, kevesen tudnák megmondani a magyar szavazók közül, hogy ki is ő.

Elszakadt a kapcsolat a parlamenti munka és a képviseltek között, mondta.

Arra igyekezett választ találni, hogy miben különbözik a helyzet nálunk például a skandináv államoktól. Szerinte ahhoz, hogy az elemzéseket hasznosítani tudja a társadalom, a képviselők munkáját figyelemmel kövessék, az kell, hogy legyen széles középosztály, aki mindezt érti és értelmezni tudja, illetve jelentősége van az életében.

Az is fontos, hogy legyen alacsony a hétköznapi korrupcióérzet, így jobban feltűnnek a visszaélések is. Ezzel kapcsolatban felvetette: a magyar embereknek a valóságos helyzetnél rosszabb a korrupcióérzetük. Ennek alapja a közszolgáltatásokhoz való egyenlőtlen hozzáférés: ha a gyermek gyengébb iskolába jár, vagy a nagymama egy rosszabb kórházban van, a családok keresik a kapcsolatokat, hogy kin keresztül tudják jobb intézménybe vinni őket.

Ahol nincs korrupcióérzet, az azért van, mert az állam egyenlő színvonalú közszolgáltatásokat tud biztosítani, vélekedett.

Fontos vagy

Léderer arról is beszélt, hogy a politikusi munka nem „úri csínytevés”, hanem az egyik legfontosabb dolog egy közösség életében – az együttélés szabályainak, a közös vagyon újraelosztásának, működtetésének szabályozása. A rendszerváltás után ez a tudat nem épült fel, borzasztóan hiányzik a demokratikus tudat, az, hogy megéljék az emberek, hogy bele tudnak szólni a közügyekbe.

Ezért fontos a helyi ügyek képviselete a parlamentben, Papp Zsófia szerint. A választókat nem a politikai vita érdekli, hanem az, hogy a szomszéd utcában lesz-e fekvőrendőr. El kell hitetni, hogy ha felkeresik a képviselőt a problémáikkal, az ügyük országos szinten is felvetődhet.

Ha nem bíznak bennük, a másikat démonizálják

Arra a kérdésre, hogy miért ábrándultak ki az emberek a politikusokból, Léderer úgy válaszolt, egyrészt az emberek sokkal több információhoz jutnak, több dolgot kérhetnek számon, másrészt nőnek az egyenlőségek és bizonytalanabb a jövő.

A politikusok nem tudják kezelni ezeket a kérdéseket, álválaszokat adnak,

például a migránsokra fogják a nehézségeket, az emberek pedig minden válaszba elkeseredetten próbálnak kapaszkodni, amit ígéretként értékelhetnek arra, hogy nem lesz nekik rosszabb.

Pogátsa pedig úgy vélte: ha a rendszer nem úgy működik, hogy kivívja az emberek bizalmát, akkor az egyes politikai erők a másik démonizálásával próbálják elkendőzni a problémát – példaként említette, hogy az amerikai kampányban gyakorlatilag az szólt Hillary Clinton mellett, hogy Donald Trumpot az ördögnek állították be.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.