Sokszor halljuk, sőt, nagyjából csak azt halljuk, hogy a magyar gazdaság jobban teljesít. A Fidesz politikusai rendszerint azt mondják, a csőd széléről rángatták vissza az országot 2010-ben, azóta pedig pörög a magyar gazdaság, de úgy, ahogy már nagyon régen nem. A kérdés csak az, hogy igazak-e a kormány hangzatos dicshimnuszai, vagy még sincs kolbászból a felcsúti Pancho Aréna gyeptéglája?

Erre kereste a választ a Republikon Intézet konferenciája, mert

a magyar gazdaság is olyan, mint a labdarúgás, mindenki ért hozzá, de azért az az igazi, ha Dárdai Pál ül a kispadon és nem Pintér Attila,

foglalta össze egy ismert pénzügyi elemző a rendezvény elején, hogy miért is vagyunk itt.

A nyitóelőadást Surányi György volt jegybankelnök (MNB-elnök 1990–1991 és 1995–2001 között) tartotta, aki már korábban is bírálta a kormány és az MNB gazdaságpolitikáját:

• szerinte a jegybank céljainak és eszközeinek megválasztása nem szolgálták az ország érdekeit,
• a központi bank botrányai már a józan ész határait is messze szétfeszítik,
• a devizahiteleseket pedig korábban óva intette, csapdába sétálnak.

Azzal kezdte, hogy ő azok közé tartozik, aki az elmúlt tíz évben nem temette a magyar gazdaságot, most sem teszi, nem igaz, hogy a szakadék szélén állunk, ahogy téves az a kormányzati kommunikáció is, hogy a Fidesz a 2010-es kormányváltáskor csődközeli állapotokat kapott volna örökül, akkor befektetésre ajánlott ország voltunk.

A leminősítések később következtek be, bóvli 2011-2012-ben lett az ország, már a Fidesz-kormány gazdaságpolitikája miatt. (Ebből a gödörből csak nemrég sikerült kikeveredni, amikor mindhárom hitelminősítő felminősítette az országot.)

Kedvező hátszélben

Surányi szerint a magyar gazdaság potenciális növekedési üteme 2,5 százalék, de ez annak a függvénye, hogy

milyen mértékben tudjuk lehívni az uniós forrásokat.

Mert Surányi előadása után egyértelművé vált, hogy jószerével

az Európai Unió és annak támogatása tartja lélegeztetőgépen Magyarországot.

A magyar gazdaság átlagos növekedési üteme 2008 előtt is lassú volt, de 2010 után az EU-s transzferek figyelembevételével is lényegesen lassabb lett, és továbbra is elmarad a régiós átlagtól.

Surányi úgy látja, a belföldi fogyasztás és az export húzzák ugyan a gazdaságot, de kritikus a beruházások alakulása, az ipari termelés lassul, ha pedig a közfoglalkoztatottaktól megszabadított adatot nézzük, akkor a munkanélküliség 9-10 százalékos ma.

Súlyos hiányossága a mostani kurzusnak, hogy

a gazdaságpolitika nem tudta visszaszerezni a beruházásokhoz szükséges hitelességet,

a versenyszféra beruházásai a 2002-es szinten vannak, a

külföldi közvetlen működőtőke-befektetés szinte nulla, gyakorlatilag leállt a tőkebeáramlás, a nettó adatok tőkekiáramlást mutatnak.

Önmagában a 2,5 százalékos növekedés Surányi szerint nem rossz, de “példátlanul kedvező hátszélben van a gazdaság” a lehívható uniós támogatások miatt, ha ehhez viszonyítjuk a 2,5 százalékot, akkor gyenge a növekedés.

Ha ez nem lenne, elenyésző lenne a növekedés.

Vége az aranykornak

A 2010 és 2016 közötti adatokat figyelembe véve – Horvátországot és Szlovéniát leszámítva – az összes többi környező ország gazdasági növekedésének az üteme jobb, mint a magyar, Surányi szerint

olyan nagyon sok örömre tehát nincs ok.

A volt MNB-elnök úgy látja, bekövetkezhet egy pozitív fordulat a magyar gazdaságban, ehhez azonban

kiszámíthatóságra és bizalomra lenne szükség.

Ha ezek megtörténnének, akkor

hosszú évtizedek után úgy lehetne reformokat végrehajtani, hogy azok valójában nem megszorítások. A feltételek adottak.

Surányi szerint

• beruházás-élénkítésre,
• államosítás helyett privatizációra,
• az állami médiumokra és a propagandára költött pénz oktatásra és egészségügyre fordítására és
• lakásépítésére (de nem a CSOK-ra, mert annál drágább konstrukciót nehéz elképzelni Surányi szerint) lenne szükség.

2020 környékére ugyanis vége lesz az aranykornak, nem lesz ilyen nagy mértékű EU-s transzfer.

Addigra ki fog derülni, hogy ha nem találunk más növekedési módot, akkor uniós támogatás nélkül a potenciális növekedési ütem nulla százalék.

*

A helyzet az, hogy valójában senki nem vár csodát a magyar gazdaságtól, az elmúlt hetekben az IMF 2 százalékra, az EU 2,1 százalékra csökkentette magyarországi előrejelzését, amely lényegesen elmarad a régiótól várt fejlődéstől.

Kiemelt kép: Besenyei Violetta, 24.hu