Belföld

A magyarok azt érzik, tíz évig nem történt semmi. Pedig nagyon sok minden változott

László Pál
László Pál

újságíró. 2016. 11. 30. 16:10

A ’80-as, ’90-es évek legendás zenekara, az Európa Kiadó új lemezt adott ki. Menyhárt Jenő, aki bő tíz évig New Yorkban élt és a Greenpeace munkatársaként is dolgozott, egy ideje újra Budapesten mozog. És írt is 8 új dalt. December 2-án és 3-án két koncerten el is játssza ezeket az A38 hajón. No, meg persze az összes régit is.

Ahogy készültem, azt láttam, hogy nyilatkoztál az MTI-nek. Tudták, hogy ki vagy?

Gulyás István készítette, aki már több interjút csinált velem.

Nem láttam benne, hogy te e Soros fizetett ügynöke vagy, hiszen dolgoztál a Greenpeace-nek, ezért biztosan csak az ország és a kormány lejáratására törekszel.

A Greenpeace-nek 2007-től 2011-ig dolgoztam, a világ különböző pontjain. Ez a világ legnagyobb környezetvédelmi szervezete, függetlenek, a forrásait úgy szerzi, hogy nem támogathatják cégek és intézmények.

Sokáig nem Magyarországon éltél. Mozogsz bármennyire a magyar közéletben?

Több mint 10 évig Amerikában éltem, szóval nem nagyon. Eléggé szemlélődő helyzetben vagyok.

2009 óta szemlélődsz?

Bizonyos értelemben igen. Többször volt úgy, hogy visszamegyek Amerikába, ezért nem rendezkedtem be sokáig hosszabb távra.

Fotó: Berecz Valter

Abból a távolságból, amit most érzek, milyen ránézni erre az országra?

Nemcsak az országban, hanem az egész világban történik valami, ami engem kevésbé lep meg, mint általában körülöttem az embereket.

Van a világban egy olyan történés, ami szerint már nem úgy lesznek a dolgok, mint eddig, és erről lehetett tudni, hogy ez érkezni fog.

Amerikában megválasztották Donald Trumpot, megtörtént a Brexit, lényegében állandósult gazdasági válság van és esik szét a Föld klímája.

Mennyire foglalkoztat ez téged?

Megpróbálom megérteni a világot és a környezetet, ahol élek, de nem feltétlenül ugrok rá arra a csontra, amit elém dobnak. Nem szeretném ezeket a dolgokat két mainstream politikai oldal vitájaként látni.

Azért arra csak felkaptad a fejed, amikor Trump azt mondta, hogy „évek óta nem volt ilyen hideg, az NBC épp most nevezte el ezt a Nagy Fagynak. És Amerika még mindig költ erre a globális felmelegedés nevű átverésre?”.

Ez súlyos dolog, de azért azt is tudjuk, hogy amit egy kampányban mondanak, azt nem feltétlenül kell komolyan venni, de azt se látom, hogy miért ne a kampányígéretei mentén cselekedne a megválasztott amerikai elnök. Ő tulajdonképpen abból az érdekcsoportból jön, ahol ezt a legjobb gondolni. Ez pedig nagyon rossz lesz a világnak, mert az, elég csekély eredménynek látszó, párizsi klímaegyezmény is szét fog esni.

Ez az itthoni létedet is befolyásolja? Vagy inkább úgy kérdezem, hogy magyar gondolkodó emberként van dolgod ezzel?

Magyarországon nem jöttek létre azok a mozgalmak, amelyek ezt a problémát nem egy politikai vita keretében akarják megoldani, hanem alapvető kérdéseket vetnek fel és a jövőre egy olyan megoldást próbálnak találni, amely gazdaságilag is megreformálja a rendszert. Vagyis fenntartható irányba mozdítja el a létünket a Földön. Szóval ilyen nincs Magyarországon, vagyis az, hogy én nem vagyok aktív, ez ennek is köszönhető.

Ha most Amerikában élnék, akkor valószínűleg aktívabb lennék.

Fotó: Berecz Valter

Civil szervezetek azért itt is vannak.

Dolgoztam is a Greenpeace-nek, ez nem csak civil szervezet kérdése. De akkor úgy mondom, hogy Magyarországon nincs progresszív mozgalom. Egy zenésztől nem kell elvárni, hogy politizáljon, és én sem szeretem, ha elvárják. Speciel én igyekszem valahogy a világ ügyeiben részt venni, de ez nem egy zenészi feladat.

Azt mondtad a napokban, hogy „a civil társadalom képes politikai nyomást gyakorolni és témákat a diskurzus részévé tenni, de ez ma Magyarországon nem nagyon működik, ahogy a független média sem”. Ezt hogyan értsük?

Arra gondolok, hogy nem elég szomorúan ülni. Hiányoznak azok az erőfeszítések, hogy hozzunk létre dolgokat, például egy rádiót, ha nincs olyan, ahol minket játszanak. Mi is úgy kezdtük a zenélést, hogy nem volt mit hallgatni és nem volt olyan világ, amiben jól éreztük magunkat. Ha ilyen a helyzet, akkor teremteni kell magunknak egy másikat.

Európa Kiadó – Igazi hős

Én nem bírom fékezni magam,
Én hős akarok lenni,
Én nem bírom fékezni magam,
Nekem nem kell helyette semmi!

Egy igazi hős, egy igazi hős,
Egy igazi hős, egy igazi hős,
Egy igazi hős, egy igazi hős,
Egy igazi hős, egy igazi hős

Morális akarok lenni, akár egy gép,
Első osztályú vidéki srác,
Fiatal, egészséges és szép,
Olyan, amilyet csak a moziban látsz…

Egy igazi hős, egy igazi hős,
Egy igazi hős, egy igazi hős,
Egy igazi hős, egy igazi hős,
Egy igazi hős, egy igazi hős

Se múltam, se jövőm, se pénzem,
De nem vesztem el soha a fejem,
Bűn és szégyen kéz a kézben,
Keresem az emberem…

Egy igazi hős, egy igazi hős,
Egy igazi hős, egy igazi hős,
Egy igazi hős, egy igazi hős,
Egy igazi hős, a kurva életbe egy igazi hős

Mintha a világ csak néhány hangra várna,
Zene szól a süllyedő városból,
Piszkos kis történet, majd valaki kiássa
Egy gyilkos tréfa volt csak a rock and roll.

Egy igazi hős, egy igazi hős,
Egy igazi hős, egy igazi hős,
Egy igazi hős, egy igazi hős,
Egy igazi hős, a kurva életbe egy igazi hős.

Te hol vagy aktív?

Én most zenészként vagyok aktív. Az elmúlt néhány évben a zenélés volt a fókuszban, ezért csináltuk ezt a lemezt, aminek a kapcsán most beszélgetünk.

Mondjuk néhány éve pont azt mondtad, hogy nem sok értelme van lemezt csinálni.

Valóban, a klasszikus értelemben nem sok értelme van. Ez inkább a dokumentálása a munkának.

És esetleg egy új közönség elcsábítása, hogy ne csak a negyvenes, ötvenes korosztály üvöltse, hogy a „kurva életbe, egy igazi hős!”.

Az Európa Kiadó soha nem volt egygenerációs zenekar. Mindig széles merítésű volt a közönsége, és ez most is így van. Inkább azt mondanám, hogy egy érzékenység mentén szerveződött az a tömeg, akik eljöttek minket meghallgatni.

Vagy üzenet mentén.

Inkább érzékenység, mert megfogalmazható üzenete talán soha nem volt a zenekarnak vagy a számoknak.

Nekem volt. Szabadság, más, mint az egyetlen lemezgyár által diktált trend, vagy mondhatom úgy is, hogy a lázadás.
Neked ez volt az üzenet és kétségtelenül ez is része volt, de azért ezt sokan sokféleképpen fogalmaznák meg, és szerintem voltak más rétegei is. Ezért mondom, hogy nem üzenet, hanem érzékenység. Mi mindig egy világról beszéltünk úgy, ahogyan azt mi érzékeltük.

Fotó: Berecz Valter

Ma miért kapcsolódjak az Európa Kiadóhoz?

Van, aki az ifjúságát látja benne, ahogy te is, és ez elég gyakori. Azt azért tudjuk, hogy ha azt a zenét játsszák neked, amit fiatalabb korodban hallgattál, akkor elkezd sokkal aktívabban tüzelni az agyad.

Felbolydulnak a neuronjaim.

Igen! Mindannyian úgy vagyunk, hogy szeretjük azt újra hallgatni, amit fiatalabb korunkban hallgattunk. Ezzel nincs is semmi baj addig, amíg az ember nem kezd ebből esztétikát csinálni, mert akkor könnyen bezárhatja magát.

Nem akarsz nosztalgia zenekart.

És abban reménykedem, hogy van egy közönség, amelyik szintén nyitott az új dalokra.

Fotó: Berecz Valter

Ez lehet kockázatos.

Ezzel minden hozzám hasonló előadó küzd. Reménykedünk, hogy sikerül. Én azt tudom tenni, hogy csinálom, és nézem, mi történik.

Ezért kell várni 20 évet arra, hogy Menyhárt Jenő ismét dalokat írjon?

Nem voltam itthon több mint 10 évig és sokáig nem beszéltem magyarul.

Ti, akik itt éltetek végig, valószínűleg úgy érzitek, hogy nem történt semmi különös. Pedig nagyon sok minden történt.

Amikor elmentem, még nem volt politikai nyelv, környezetvédelmi nyelv, nem voltak számítógépek, mobiltelefonok, teljesen más szleng volt. Amikor hazajöttem, alapvető kommunikációs problémáim voltak.

Elveszett egy kicsit a nyelv?

Ilyen az emberi agy, az van elől, amit használ, és ennek vissza kellett jönnie és fel is kellett frissítenem. De nem volt igazán aktív a zenekar sem.

Tulajdonképpen miért ragadtál itthon? Ha sikeres az amerikai zenekarod, lehet, hogy nem is beszélgetünk itt és nincs új lemez, koncert?

Soha nem voltak illúzióim az amerikai zenekarommal kapcsolatban. Elég öreg fiú voltam, amikor azt csináltam.

35 évesen mentél el.

Amikor a zenekart csináltam, akkor pedig már 40, és beleláttam abba, hogy ez hogy működik. Azt a zenekart a zenélés öröméért és egyfajta kísérletképpen csináltam. Fölvettünk egy lemezt, megvan a tapasztalat és örülök, hogy ez volt, de egy percig nem gondoltam, hogy abból lesz valami.

Fotó: Berecz Valter

Ahogy így beszélgetünk, az az érzésem, hogy veled inkább történnek a dolgok.

Attól, hogy próbálod befolyásolni, még történnek a dolgok. Nem csak tőlem függ, hogy ki játszik a zenekarban, mikor ki megy el, hogyan alakul az élete, nem csak tőlem függ, hogy mi történik majd az új lemezzel, vagy mi történik a világban, sőt! Tudomásul kell venni, hogy én megteszem a próbálkozásaimat, azonban a világ meg úgy történik, ahogy.

Ha nem úgy történik, ahogy szeretnéd, mintha nem élnéd meg kudarcnak.

Most visszamehetünk a kesergésre. Nem muszáj a realitásokban élni, és ezt most minden gúny nélkül mondom. Az is egy élet, hogy az ember a realitásokkal egy lazább kapcsolatot tart. Sok embert ismerek, akik teljesen jól élnek így. Én megpróbálom figyelni, hogy mi történik és abban elhelyezni magam.

És nem akarod nagyon alakítani.

Dehogynem, de sokan mások is akarják és sokkal jobb pozícióból, mint én. Értenem kell, hogy az én szándékaim csak egy bizonyos pontig érnek el. Ami rajtam múlik, azt megteszem. Az embernek meg kell választania a csatáit és olyan csatákat kell választania, amiben esélye is van, hogy meg is nyeri őket.

Vagy inkább szemlélődsz és nem vagy egy „igazi hős”.

Én a szemlélődőt és a hőst nem tartanám egy vagy-vagy karakternek.

*

…Valahol lenni…

Kommentek

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.