Magányos épület áll pár száz méterre onnan, ahol a röszkei tranzitzóna húzódik. Előtte póznára tűzött tehénkoponya riogat, a kerítés túloldalán hosszú láncra kötött pitbullok csaholnak. Filó Andor kick-box bajnoké a ház, aki feleségével és kislányával él itt, és akiről sokfélét beszélnek a környékbeliek.
Nyilván nem normális – gondolják róla gyakran az itt elhaladók. Mások azt állítják, nem véletlen, hogy ennyi kutyával veszi körbe magát, hiszen a menekültek ellen épített védelmi rendszert az otthona köré. A kitetovált kick-boxoló azonban csak vállat von erre, már rég nem érdeklik a mendemondák:
Sokan nem ismernek, nem értenek. Azt mondják, félnek tőlem, mert titokzatos vagyok, de miért is adnám ki magam idegeneknek? Így könnyen terjednek a pletykák. Mindenki gondoljon csak, amit akar. Sosem volt kedvem átlagemberekkel barátkozni, már a témáik is untatnak, ha egy asztal mellé kerülök velük.
Andor 18 éves kora óta kick-boxol. Négy évet töltött Angliában, ahol eleinte hűtőket szerelt, aztán viszont – ahogy mondja – megint belecsöppent a sportba. Ketrecharcolni kezdett, ezt folytatta itthon is.
Azt szeretem a ketrecharcban, hogy belekényszerít a jelen pillanatba. A jelenben kell élned, azonnal kell reagálnod, különben kapsz a pofádra. A kutyák ugyanígy mindig a jelenben élnek, ismeretlen előttük a múlt és a jövő
– mondja a férfi. Továbbra sem hagyott fel a veszélyes sporttal, igaz, most már inkább külföldi meccseken vesz részt. Emellett gyerekeket és fiatalokat tanít thai- és kickboxolni, a fennmaradó időt pedig kedvenceire fordítja.
Andor és felesége, Enikő négy éve kezdtek foglalkozni az állatokkal. Úgy gondolták, itt, a határvidéken nem zavarják majd a szomszédokat, és ők is háborítatlanul kutyázhatnak. Ez a számítás azonban nem jött be:
2015 márciusában költöztek ide, alig egy hónapra rá, áprilisban kezdődtek az események.
Én vagyok a falkavezér
Érkezésünkre a leghangosabb házőrző, Maja kezd el először csaholni. Erre rázendítenek a többiek is.
Andor passziója nem az, hogy egymásnak ugrasztja az állatokat, épp ellenkezőleg: eredeti terve az volt, hogy rehabilitációs központot létesít nekik. Egykor egyesületet is szervezett, de azt mondja, támogatói elpártoltak mellőle.
Amilyen gyorsan mögém álltak, azzal a lendülettel fordultak ki, amikor látták, hogy ebből nem lesz pénz egyhamar. Két évet nem élt meg az egész
– mondja a férfi, akit állítása szerint sokan elárultak élete során. Ez ihlette a tetoválásai egy részét is: a kéztől elváló ujjakat a hátán, a könnycseppet a szeme alatt.
Azóta csak ő és felesége foglalkoznak a kutyákkal. Mindnek megvan a maga története: a másfél éves Maját például Kőszegről, 300 kilométerről hozta ide, míg a barna foltos Ursula Rose-t a határ menti erdőben találta. Ezren megosztották Facebookon, mégsem fogadta be senki más – mondja. Sokan érkeztek családoktól is, ahol kicsiként aranyosnak találták, később azonban már képtelenek voltak helyesen kezelni az állatokat.
Volt, hogy három értékes harci kutya került ide, akik közül csak egyet sikerült megmenteni. A másik két állat szíve feladta a küzdelmet.
Korábban kérdeztem, hogy nyomták-e őket valamivel? Persze jött a válasz, hogy nem, nem… ha tudtam volna, fokozatosan húzom le őket a cuccról. Így a szervezetük nem bírta ki.
A boxoló fenyegetéseket is kapott, mert a három legdrágább kutya került hozzá, akiknek harcoltatásával milliókat kaszáltak. Minél többször nyernek a kutyák, annál többet érnek – mondja. De sikerülhet-e a megtépázott, testileg, lelkileg leharcolt állatokat az ember közelségéhez szoktatni?
Bármilyen állapotban is kerülnek ide, az erőszakra nem lehet erőszakkal reagálni. Minden kutyában van agresszió és védelmező ösztön is, a nevelésétől függ, mit hozunk ki belőle. A kutyáknak ugyanúgy van lelkük, a lelkivilágukkal kell foglalkozni. Az elején persze nagyon agresszívak voltak, velem is, egymás közt is, de mára ez elsimult. Nem sokára kennelekbe kerülnek majd, egymás mellé. Úgy akarom nevelni őket, mint egy farkasfalkát, ahol én vagyok a falkavezér
– mondja a férfi, aki szerint általában egy évbe telik megszelídíteni a kutyákat, és ma már egyikük sem harap. Mégis, hogy éri meg neki mind a 23 állatról gondoskodni?
Válasz helyett csak a mellkasára bök, Maja egyből felugrik rá, nyüszíteni kezd.
Hát ezért. A szeretet miatt. Kár, hogy nincs itt a kislányom, aki szeret felmászni a kedvenc kutyája mellé, aki ezt látja, az meg majdnem elájul.
Még a határvadászok hiányoznak ide
Amióta a tanyára költöztek, a család háza fölött naponta nyolcszor-tízszer is elhúznak a katonai helikopterek. Andor azt mondja, az újonnan érkező rendőrök a nyakára járnak, mert – úgy érzi – nincs bátorságuk az igazi problémákkal foglalkozni.
“Tavaly, amikor a menekültek vagy ezerötszázan átvonultak, kocsival közéjük ragadtam. A rendőrök odajöttek hozzám, verték a szélvédőmet és ordítottak: tudsz magyarul? Magyar vagy, persze, mi? Mindezt a kislányom füle hallatára. Nemrég a kocsimat is átkutatták, és egy viperát koboztak el. Pedig egyszerű, kínai gagyi, nem lehet vele csontot törni. Soha nem a kutyák bántalmazására használom, hanem arra, hogy szétválasszam őket, ha összeverekednek: a szájába dugom annak, amelyik a másikat tépi.”
Úgy gondolom, az itteni rendőrök nagy része fasza gyerek. Ők tisztességesen végzik a munkájukat, megtesznek mindent, ami tőlük telhető. Ennek ellenére akad egy-két olyan is, aki mintha egy amerikai filmben érezné magát, és a helyi lakosságot baszogatja. Az ilyen emberek szerintem kisebbségi komplexussal küzdenek, visszaélnek a hatalommal, hogy rendőrruha van rajtuk: saját maguk kreálnak problémákat, hogy jobb színben tűnjenek fel általa. Nagy gond, hogy egyesek pszichológiailag alkalmatlanok erre a munkára. Bele sem merek gondolni, mi lesz, ha kivezénylik ide a határvadászokat is, akik csak pár hónapos kiképzést kapnak.
Bármit mond is Orbán, ez itt a valóság
Andor udvarán 4-5 tehénkoponyát is összeszámolhatunk, amiket a környéken elhullott állatoktól őrzött meg. A kutyáknak ugyanakkor megadja a végtisztességet: udvarán jelöletlen sírba temette az elpusztult ebeket. Itt nyugszik az az őz is, ami még tavaly ugrott ki a kocsija elé. Azt mondja, az erdőben bujkáló menekültek ijesztettek rá.
Azon a feltételezésen viszont csak nevetni tud, hogy kutyáit a menekültek ellen idomította volna. Egyáltalán nem miattuk kerültek ide, de azért néha jól jön, hogy itt vannak a házőrzők – mondja.
Nem szívesen megyünk bele ebbe a kérdésbe. Van egy elgondolásunk a menekültekről, de az csak a miénk. Nem mi kreáljuk ezt a helyzetet: nekünk igazodnunk kell hozzá. A bejövőkkel tavaly gyűlt meg a bajom, de hogy pontosan kikkel, vagy honnan jöttek, azt nem tudnám megmondani. Két-háromszor idejöttek a házamhoz követelőzni, kiabáltak a feleségemmel, aki persze egy szót se értett az egészből. Kihegyezett botokkal érkeztek, gondolom, a kutyák ellen, de nem tudhatták, hogy még sokkal több kutya van a hátsó udvarban. Emlékszem, hazaszáguldottam, 8 perc alatt tettem meg a Szegedtől Röszkére vezető utat.
Persze, nem csak ilyen emberekkel találkozik, folytatja:
Volt például egy nagyon intelligens nő és férfi, akik itt jöttek át. 17 gyereket terelgettek magukkal, mégis az egész családon érződött az összhang: csendben voltak, látszott, hogy tudják, mit akarnak. A többségük szerintem nem tudja, mit akar itt.
Andor szavazni mindenesetre nem ment el múlt vasárnap. Azt mondja, szerinte színjáték az egész, ami nem szól semmiről, bedőlnek neki az emberek.
Nem követem a híreket a médiában. Miért érdekelne Orbán véleménye? Ez itt a valóság. Nincs szükségem rá, hogy a médiából tájékozódjak róla, mert benne élek. Mondom is mindenkinek Szegeden, hogy gyerekek, gyertek ki hozzám egy éjszakára! Van itt egy vendégszobám, ott elalszotok. Gyertek ki, akkor meglátjátok! De eddig még senki nem fogadta el a meghívást.
