Belföld

“Az ellenzék még csak azt sem tudja, mit gondoljon a menekültekről”

Rónyai Júlia
Rónyai Júlia

újságíró. 2016. 09. 30. 15:03

A gyűlöletkampány nem lehet választás, a másik oldalon viszont a halott szír kisfiú vált propagandaeszközzé. Brutálisan leegyszerűsítjük a menekültkérdést, miközben már az integráción kéne gondolkodnunk. Az európai minta helyett Amerikáról kéne példát vennünk, mondják a szakértők.
Korábban a témában:

A fővárosban érték a sokszínűség, de ami a menekültek integrációját illeti, inkább Amerikától kéne tanulnunk az EU helyett – hangzott el A Városért Egyesület rendezvényén.

A Budapest és a bevándorlók című kerekasztal-beszélgetést Horváth Csaba, az MSZP fővárosi közgyűlési frakcióvezetője moderálta, vendégei Seres László, a HVG újságírója, Böcskei Balázs politológus, az MTA Társadalmi Kutatóközpontjának munkatársa és Tóth Csaba politológus, a Republikon Intézet egyik alapítója voltak. Abban mindannyian egyetértenek, hogy a kormány kampányával nem lehet azonosulni, de hiteles válasszal az ellenzék sem szolgál a menekültkérdésre.

Mindenki egy dimenziót választott magának a kérdésből: a baloldal a humanitárius nézőpontot, míg a jobb felnagyította a nemzetbiztonsági fenyegetést, amit a menekültek jelentenek. Külön kéne választanunk az alapvető emberség kérdését a többitől, és úgy gondolkodni el rajta: szükség van-e a bevándorlásra? Aki egyáltalán megemlíti a vallási vagy kulturális különbségeket, az a baloldalon meg van bélyegezve. Évekig nem lehetett kitárgyalni bizonyos kérdéseket a politikai korrektség miatt

– mondja Seres László.

Ezt Böcskei Balázs is megerősíti: szerinte az egyik oldalon gyűlöletkampány megy, ami mögé nem lehet beállni, a másik oldalon viszont gyakran úgy kerül elő a parton fekvő, halott szír kisfiú képe, mint a nyomásgyakorlás eszköze Orbán politikája ellen.

Tényleg ennyire egyszerű lenne a probléma, hogy csak két álláspont közt lehetne választani? Ettől még nem értjük meg a radikális iszlám vagy épp a klímaváltozás jelentette problémát, sem a többi okot, amiért a harmadik világ belépett az elsőbe. A politikusoktól a pápáig mindenki a menekültek nevében beszél, miközben azt sem tudjuk, kik ők egyáltalán.

Tóth Csaba szerint a legnagyobb gond, hogy az ellenzéki oldalon nincsenek konkrét elképzelések.

A kormány álláspontja egyértelmű: ne jöjjenek ide menekültek. De mit gondol az ellenzék: ne jöjjenek, de másképp ne? Kicsit jöjjenek? Jöjjön bárki? Azt a szellemi munkát kéne elvégeznünk, hogy köztes álláspontot találjunk a teljes elutasítás és a radikális jogvédelem közt.

Ráadásul jól működő, fideszes stratégia, hogy mindig a legnépszerűtlenebb nézőpontot tulajdonítják a baloldalnak. Ez a nézőpont a mostani helyzetben a menekültek kritikátlan befogadása.

Fotó: 24.hu / Fülöp Dániel Mátyás

Egymással szemben, nem egymás mellett élünk

Tóth Csaba egyébként úgy látja, az sem biztos, hogy a probléma olyan mértékű, amilyennek ma látszik. 9/11 után például mindenki arra készült, alapvetően változik majd meg a világ, és ugyanerre gondoltunk a 2008-as gazdasági válság kapcsán is. Mégsem jöttek be ezek a feltételezések, és ahogy azóta ezeken túlléptünk, úgy szerinte elképzelhető, hogy 1-2 év múlva lecseng a menekültprobléma is.

Ettől függetlenül kéne kezelnünk az integráció problémáját, már csak azért is, mert az nem tavaly kezdődött: már másod- és harmadgenerációs muszlimok élnek Európa nagyvárosaiban. Párizsban vagy Brüsszelben jellemző, hogy

inkább párhuzamos társadalmak alakultak ki.Ezekben a városokban nem egymás mellett, inkább egymással szemben élnek emberek. Ennek eredményeképp van, aki remekül beilleszkedett – ilyen például London muszlim polgármestere -, míg másoknál teljes kudarcot vallott a rendszer, elmentek harcolni Szíriába.

Tóth ezzel együtt nem teljesen pesszimista:

Hiszek abban, hogy működhet az integráció, annak ellenére is, hogy eddig nem találtuk meg a legmegfelelőbb modellt. Sokáig például abban sem hittünk, hogy demokrácia kialakulhat a keleti társadalmakban, ehhez képest Japánban és Tajvanban mára tökéletesen működik.

Integráljunk, de hogyan?

Seres szerint a legfőbb nehézség, hogy az iszlám politikai kultúra visszamaradott, nem ment át felvilágosodáson vagy modernizáción. Nincsenek egyéni jogok, nem téma az állam és egyház szétválasztása, nincsenek női vagy kisebbségi jogok – sorolja. Szomorú tény az is, hogy egy német felmérés szerint a most érkezettek 4 százaléka tud elhelyezkedni, az oktatás pedig további terhet ró a befogadó országokra.

Nálunk is beválhatna ugyanakkor az amerikai integrációs modell, már csak azért is, mert ez nem az Európában irányadó multikulti elveit követi. Utóbbi lényege a kultúrák egymás mellett létezése. Az Egyesült Államokban ezzel szemben inkább a kettős identitáson van a hangsúly, például egyszerre vallja magát valaki amerikainak és líbiainak.

A koreai, a spanyol is lehet büszke amerikai. Ezzel élesen szemben áll Európa, ahol még mindig nemzetállamok alapján gondolkodunk. Épp azokat a kettős társadalmakat kéne felszámolni, amik ennek következtében kialakultak, és Amerikáról példát venni, ahol nem az etnikum jelenti a nemzeti összetartozás alapját – ezért is működhet náluk régóta jól a más háttérből érkezők beilleszkedése.

Seres azt mondja, abban is példát vehetnénk az amerikaiakról, hogy az állampolgárságot nem adják könnyen: része a hűségeskü az alkotmány, a demokrácia értékei mellett, valamint az állampolgársági teszt is. Hasznos lenne az állampolgári ismeretek oktatása is, teszi hozzá Böcskei.

Fotó: 24.hu / Fülöp Dániel Mátyás

Tóth szerint ésszerű kompromisszumokra van szükség, de ha valaki normát sért, az ellen határozottan fel kell lépni.

Nemrég diplomáciai balhé volt belőle, hogy Franciaországban bort szolgáltak fel az iráni követségnek. Szerintem pedig nagyon helyes, hogy bort szolgálunk fel. Nem kötelező meginni. Az nem fogadható el, ha egy vallás messzebb terjed a magán- és közéletben, mint a keresztény, vagy bármilyen másik vallás. Van, ami illeszkedhet az általános normákhoz, és van, ami nem. Semmi gondom azzal, ha valaki csadorban ül be órára, de ha korábban elmegy, mert imádkoznia kell, azzal már lenne

– mondja.

Befogadó Budapest

Böcskei úgy érzi, Budapest elbírná az újonnan érkezők által jelentett terhet is. Habár ez valószínűleg nem valósul meg, akár 70-100 ezer főre is lenne kapacitásunk. A főváros ugyanis olyan piaci verseny része, amiben a sokszínűség az érték, és minél többféle csoportot fogad be a város, annál rugalmasabban válaszolunk a kihívásokra.

Budapest az első világhoz tartozik. Elég megnéznünk, milyen nyelven beszélnek az emberek az V. vagy VI. kerületben, milyen cégek képviseltetik itt magukat. Ez a sokszínűség elbírná a bevándorlókat is.

A legjobb pedig az lenne, ha a gazdaság is megtalálná a módját, hogyan profitáljon az újonnan érkezőkből. A piacképes tudást birtoklók máshol is könnyebben illeszkednek be. Példaként megint csak az Egyesült Államokat hozza fel, ahol a legtöbb muszlim nem álláskereső vagy segélyből él:  sok köztük az étterem-tulajdonos, vagy épp az informatikus.

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.