A hétvégén ráengedték a forgalmat az egész nyáron – június közepe óta – elkordonozott Szabadság hídra, hétfő reggel tehát már eredeti céljának megfelelően működött. A hivatalos sztori szerint két és fél hónapja lezárták, most pedig megnyitották – a nem autófüggő budapestiek szerint viszont épp fordítva. Ami ugyanis eddig így…

…meg így nézett ki…

…az mostantól így…

és így néz ki:

Nem szeretnék felülni a demagógiavonatra (-villamosra), de azért a Szabadság hídon eltöltött nyár többek között jól mutatja, hogy nagyon kellene ebbe a városba még pár központi helyen fekvő, a Dunával valamilyen kapcsolatot ápoló tér, amelyen, ahelyett, hogy odaadnánk pár franchise-vállalkozónak (akik túszul ejtették például az Erzsébet teret is), egyszerűen megengedjük az embereknek, hogy csináljanak, amit szeretnének, anélkül, hogy kopasz, fekete pólós emberek kiabálnának hadonászva, hogy

oda ne üljél, az nem arra van,

meg hogy

ha nem itt vetted a sört, akkor ne itt fogyasszad, jó, megkérlek szépen!

Szóval jöttek is az emberek, hozták a sörüket, a cigijüket, a jógamatracukat, a hangszereiket, meg egymást, és jól érezték magukat. Esetleg pár vécé kellett volna, de hát egyrészt annak tudjuk, mi lett volna a vége (profit!), másrészt meg mire jó a Corvinus Egyetem, ha nem erre?

Mutatom a legjobb képeket. Az első június 17-én készült, az utolsó pedig most hétfőn.