Hiába volt minden jogi okoskodás, a kvótaügyi népszavazásnak semmi nem állhatta útját, és remélhetőleg már mindenki bevéste a naptárba, hogy október 2-án lesz a nagy nap. Ez azt is jelenti, hogy ezennel megkezdődött a 2018-as választási kampány. Kicsit hosszú lesz, de már most biztosra vehetjük, hogy a kormánypártok számára annyira bevált migránsozástól és brüsszelezéstől nem fogunk tudni megszabadulni a következő, szűk két évben.
A kormányzati kommunikációban „kényszerbetelepítés” elleni referendumnak ugyanis nincsen semmi más értelme, csak egy túlfújt, és ebből adódóan nagyon drága békemenet. A hasonlat nem véletlen, hiszen a kormány és a Fidesz melletti kiállást lehet majd bizonyítani a részvétellel és a határozottan behúzott „nem” szavazatokkal. Másra meglehetősen nehéz lenne szavazni, hiszen hogy is szól a kérdés?
Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?
Fodor Gáboron, a Magyar Liberális Párt elnökén kívül élő ember erre a kérdésre nem tud igennel szavazni, még akkor sem, ha amúgy humánusan állna a menekültekhez, vagy nagyon hinne az egységes Európa eszméjében. Egész egyszerűen rosszul van feltéve a kérdés, és három alapvető okból is értelmezhetetlen:
Az egész kérdésfelvetés egy sajátos fikcióra épül, arra, hogy az EU valakiket be akarna telepíteni Magyarországra. Ez szándékos csúsztatás, hiszen valójában csak a menedékkérők ellátásának és kérelmük elbírásának terheit szeretnék megosztani a tervezett kvótarendszer támogatói, szó sincs arról, hogy nekik akkor onnantól már örökké itt kellene élni. A menedékkérelmeket el lehet utasítani, illetve maguk az érintettek sem biztos, hogy maradnának, hiszen a legtöbbjük Svédország és Németország felé kacsintgat.
Példa nélküli, hogy a népszavazás (ha érvényes és eredményes lenne) nem kötelezné semmilyen jogalkotásra az Országgyűlést. Nem is kell, hiszen ha lesz is bármiféle elosztási rendszer, arról a tagországok képviselőiből álló Tanács fog dönteni, nem pedig a magyar parlament. Az eddigi egyetlen, hivatalosan is megszületett döntés (tavaly szeptemberben 120 ezer menedékkérő szétosztásáról) is a belügyminiszterek tanácsában született, és az ellene szavazó Magyarország és Szlovákia is a bevett EU-s megoldást követi: az Európai Bíróságon támadta meg.
Bár Orbán Viktor szerint neki személyesen erős mandátumra van szüksége a migráció ügyében a brüsszeli tárgyalásokhoz, valójában ez sem teljesen igaz. Közismert, hogy a magyar kormány elutasít mindenféle kvótarendszert, és nyilvánvaló, hogy a Tanácsban is elutasítja, ha esetleg szavazásra kerülne. Hasonlóan tesznek majd a fideszes képviselők az Európai Parlamentben, és a magyar kormánypártok nem állnak egyedül, számos európai országban vannak szövetségeseik, akik hasonló módon gondolkoznak.
Győztest is lehetne hirdetni
A kampány a fentiek ellenére már folyik, és nagyon erős EU-ellenes éle van. A kormánypárti stratégák ugyanis megpróbálják összekapcsolni a két, széles körben elutasított fogalmat: a bevándorlást és “Brüsszelt”. Orbán ugyan azt mondja, hogy azért kell a kvótanépszavazás, hogy ne kelljen majd a kilépésről szavazni, de alárendeltjei már játszanak az EU-ellenesség húrjain is, és ha kell, biztosan nagyobb fokozatra kapcsolnak a virtuális Huxit-kampányban.
A népszavazás a kérdés értelmetlensége ellenére annyiban zseniális, hogy a Fidesz mindenképpen győztesnek hirdetheti majd magát. Igazából nem is fontos, hogy elmegy-e szavazni az érvényességhez szükséges mintegy négymillió ember, hiszen amúgy sem kötelez senkit semmire az eredmény.
A baloldali pártok – Fodor Gábor fentebb már említett kivételével – ebben a helyzetben legfeljebb kisebbíteni próbálhatják a Fidesz sikerét azzal, hogy távolmaradásra szólítják fel a híveiket. Az ő számukra a siker fogalmilag kizárt, még nagyon alacsony részvétel esetén is csak nagyon visszafogottan örülhetnek: elvesztették a kezdeményezést, és nem is látszik, hogyan szerzik vissza 2018-ig.
Nem elég, hogy a Vona Gábor elnök és a “radikálisnak” minősített belső ellenzék közti hatalmi harcok megviselték a pártot és elbizonytalanították a szimpatizánsokat, de most még az egyik kedvenc témájukat, a bevándorlásellenességet is elveszik tőlük. Mivel nekik részvételre és “nem” szavazatra kell buzdítaniuk, lényegében arra kényszerülnek, hogy a Fidesznek kampányoljanak.
Ha az ellenzéki erők – akár a parlamenti pártok, akár az úgynevezett civil ellenzék – nem találnak ki valamit, akkor a Fidesz nagyon komoly lendületet vehet október 2-án, ami önmagában még nem fog kitartani 2018-ig, de megalapozhatja a felívelő hangulatot: csak arról lehet majd szélesebb körben beszélni, amiről a kormánypártok akarnak, és lepereg róluk mindenféle kritika, hiába nem túl rózsás az oktatás vagy az egészségügy helyzete, és hiába derülnek ki nap mint nap furcsa ügyek kormánypárti szereplőkről.
