Budapest, 2011. szeptember 23.
Prostituált áll az út mellett Budakeszi és Budaörs között. Budapesten tartották A prostitúció és a szexuális kizsákmányolás célú emberkereskedelem: európai és hazai tapasztalatok, kihívások és lehetőségek a cselekvésre című konferenciát, amelyen ismertették, hogy Magyarországról, mint kiinduló országból többi között Németországba, Hollandiába, Nagy-Britanniába, Ausztriába, Franciaországba, Svájcba és Olaszországba kerülnek az áldozatok.
MTI Fotó: Máthé Zoltán
Belföld

14 milliós büntetés egyetlen szexmunkásnak

Molnár Dávid
Molnár Dávid

újságíró. 2016. 06. 26. 18:35

Közös kerekasztal-beszélgetést tartott a Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesület és a Magyar Nők Szövetsége péntek délután a Pride hivatalos megnyitója előtt. A meghívottak magyar, illetve a környező országokban élő szexmunkások voltak, akik nemcsak az életüket ellehetetlenítő jogi szabályozásról meséltek, de arról is, hogy mire lenne szükség ahhoz, hogy a velük kapcsolatos stigmák, az őket ért erőszakos megnyilvánulások megszűnjenek.
Korábban a témában:

A szexmunkások bemutatkozója és személyes történetei előtt a civil szervezetek képviselőivel ismerkedhettünk meg, például Makó Klaudia jogásszal, vagy Alföldi Andreával, aki történész, feminista jogvédő és a Magyar Nők Szövetségének elnöke is. Alföldi elmondta, fontos, hogy végre legalább a civilek beszéljenek a szexmunkásokat ért megkülönböztetésekről, ez ugyanis eddig tabu volt.

Az sem ritka egyébként, hogy valaki egyszerre tagja a civil szervezetnek és kínál szexuális szolgáltatásokat pénzért.

Ilyen például Lukas is, aki az ICRSE (International Committee on the Rights of Sex Workers in Europe, azaz az európai szexmunkások jogaiért alakult nemzetközi bizottság) képviseletében volt jelen. Benne és a másik öt meghívottban nemcsak az volt a közös, hogy a kerekasztal mellett a nemrég kezdődő Pride miatt látogattak el Budapestre, de az is, hogy egy olyan képzés résztvevői is, ami 40 főt érint összesen hét országból és öt napig tart. A tréning célja, hogy tájékoztatást nyújtson a szexmunkásoknak az őket megillető jogokkal, praktikus tanácsokkal, de még akár HIV-prevencióval kapcsolatban is.

Miért pont most volt az esemény?

A Pride előtti beszélgetés időpontja azért is szimbolikus, mert bár az egyhetes rendezvénysorozat keretében szerették volna megtartani, amire eleinte a szervezők áment mondtak, ám tíz nappal később azt mondták, mégsem tarthatják meg a Pride-on. Bár két éve volt már szexmunkásokkal foglalkozó panel, oda pont az érintetteket nem hívták meg, holott Orbán Krisztina, a Transvanilla képviselője szerint ilyenkor a “Semmit rólunk nélkülünk” elvet kéne követni.

Hogy ugorjunk egy kicsit: a transznemű szexmunkásokról elképesztően kevés kutatás, és emiatt kevés adat is áll rendelkezésre. A szervezők egy 2009-es tanulmányra hivatkoztak, amiből az derült ki, hogy az összes szexmunkás 6 százaléka transznemű, hét százaléka pedig cisznemű (azaz a születéskori neme megegyezik a nemi identitásával) férfi. Ez, egyrészt az esetleges mérési hibahatárok miatt, másrészt mert 7 év eltelt, mára sokkal nagyobb szám is lehet.

Mi visz rá valakit, hogy szexmunkába kezdjen?

A ciszneműek esetében legtöbbször a család eltartása, a pénzkereseti lehetőség áll a háttérben, míg a transzneműeknél inkább az, hogy transzfób környezetben élnek, és a munkahelyükön, de már az oktatási intézményekben is megvetéssel és kirekesztéssel találkoznak, így számukra szinte nincs más járható út. Ennek tükrében sajnos az az adat sem annyira meglepő, hogy a Transgender Europe egyik felmérése szerint

a kolumbiai transzneműek 99%-a mondta azt, hogy gyakorlatilag szexmunkából él.

Demeter Áron, az Amnesty International képviselője elmondta: a szervezet egy hónapja fogadta el az irányelvet a szexmunkáról, amire ugyanolyan állásként tekint, mint a többire és emiatt arra kérik a kormányt, dekriminalizálják azt. Egy beszédes adat: 2008 és 2015 között 1700 transznemű embert öltek meg, ebből mindössze 65 nem volt prostituált. Az LMBTQ emberek ellen elkövetett erőszaknak egyébként nagyon sok oka van: részben a homo- vagy transzfóbia, másrészt a törvénykezés és az is, hogy nem kapnak megfelelő védelmet.

Egyedül nem megy

Az egyik legérdekesebb meghívott a szerb Kristina volt, aki 7-8 éve dolgozik szexmunkás escortként, és aki ugyanennyi ideje egyéni aktivista is. Kíváncsiak voltunk arra, hogy miként lehet egyedül érdeket érvényesíteni.

Fotó: Berecz Valter

Saját weboldalam van, ahol emberjogi témákkal foglalkozom, saját és mások által megélt tapasztalatokat osztok meg és tanácsokat osztogatok

– mondta, majd kérdésünkre, hogy idén év elején miért lépett be mégis egy szervezetbe, a megváltozott jogi hátteret adta válaszul. Ez mit takar? „Klienskriminalizáció” történt, vagyis a rajtakapás során nemcsak magát a szexmunkást büntetik meg (a legtöbbször megadott pénzösszeget kell fizetniük), de a kuncsaftot is. Hogy tudjuk, ez mennyire elképzelhetetlen, elég a május 17-i szentpétervári rajtaütésre gondolni, ahol még a ruhájukat sem engedték felvenni a bordélyházban dolgozóknak és az éppen ott tartózkodóknak. Kristina egyébként hozzátette,

a törvény életbe lépése óta Szerbiában és Macedóniában a hatóságok állatként űzik a szexmunkásokat.

Szerinte a jogászoknak nemcsak az köszönhető, hogy jelenleg nincsenek rosszabb helyzetben, de rajtuk múlik majd az is, hogy valaha lesz-e jobb. Kíváncsiak voltunk, mi az, ami szerinte gátat vet annak, hogy javuljon a helyzet: Kristina szerint a korrupció a fő gond, és az, hogy a fekete pénzeknek jobban örülnek a politikusok, mint annak, ha legálisan űzhetnék az ipart, és ennek következtében adót is fizetnének.

A szerb Svetlana szerint azért is vannak egyre rosszabb helyzetben, mert nemcsak letartóztatják és megalázzák őket a hatóságok, de a klienseik is egyre fogynak, mert azt hiszik, rájuk is ilyen sors vár majd. Éppen ezért támogatásra van szükségük, ami két pilléren alapulhat: egyrészt ha önszerveződnek, másrészt ha a civil egyesületek összedolgoznak. Sajnos ott van összhang, ahol nem kéne: Svetlana többször tapasztalta, hogy a rendőrök és a bírók együttműködnek és korruptak. A meghívottak közül ránézésre az egyébként Bukarestből származó, de jelenleg Budapesten élő Roxana szerint nemcsak szexmunkásokat kriminalizálnak, hanem melegeket, HIV-betegeket és drogfogyasztókat is, éppen ezért

Fotó: Berecz Valter

érthetetlen számára, hogy a kiközösített emberek között nincsen szolidaritás. Hatalmas akadály még, hogy sokszor a rendőrök alázzák meg őket, akiket aztán nehéz a rendőrségen – ahol egyébként is zárt ajtókba ütköznek – feljelenteni.

A panel egyetlen magyar résztvevője, Mónika szerint ő az élő bizonyíték, hogy a szexmunka választható: állásra volt szüksége, és mivel sorozatban nem jött össze neki semmi, arra gondolt, kipróbálja ezt. Magyar oldalakon nem hirdet, így a rendőrök előtt láthatatlan, egyedül akkor tudna lebukni, ha valamelyikük írna neki egy emailt és tőrbe csalná.

Nonszensz a hazai helyzet

2012. április 15-én lépett életbe a Szabtv., ami még abban az évben hatszor annyi elmarasztalással záruló, tiltott szexmunkával kapcsolatos szabálysértési ügyet hozott, mint 2011-ben. Még ugyanebben az évben, “egyéb jogcímen” (azaz például szemetelésért) kicsivel több mint 11 ezer esetben 136 millió forintnyi bírságot szabtak ki. Ebből közel 14 millió forintot egyetlen budapesti emberre.

A meghívottak többször említették, hogy segítségre lenne szükségük, de mivel nem konkretizálták azt, így a közönségből érkezett egy kérdés, ami erre célzott. A válaszban elmondták, jogi segítséget várnak, képzéseket, olyan apróságokat, hogy lefordítsanak kiadványokat és hogy jelenthessék valahol, ha problémájuk van, mert erre jelenleg nincs mód.

Szerettük volna megtudni, az internet hozta egyszerű megoldások (egy profilt regisztrálni percek kérdése) mennyivel biztonságosabbak, mint egy “csapathoz tartozni”, erre azonban a meghívottak nem tudtak választ adni. Akad, aki akkor érzi magát nyugodtan, ha a lakásában fogad vendégeket, más viszont esténként az utcán állva, mer tudja, hogy a többiek vigyáznak rá.

Fotó: Berecz Valter

A beszélgetésben részt vevő szexmunkások nagy részének van B-terve, mert mint mondták

ebben is ugyanúgy kiégsz pár év után, mint bármelyik más munkahelyen.

Megalázó ajánlatot nemigen kapnak, mert egyrészt mindent listáznak, amit bevállalnak, másrészt az áraik is ismertek, és a visszatérő kuncsaftok nem fognak a meghirdetett tarifa alatt fizetni. Igaz, ezzel kapcsolatban akadtak kivételek: a válság után például lehetett alkudni, de részben azért is, mert tudták, hogy később ugyanúgy visszajönnek majd hozzájuk a kliensek.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Bukarest, 1989. december 21.
Mintegy százezer ember gyűlt össze a bukaresti pártbizottság szervezésében a román fővárosban. A Ceauescu és a szocialista Románia éltetésére összehívott nagygyűlés később nagyszabású rendszerellenes megmozdulássá alakult át.
(MTI/REUTER )
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.