A Góóól fantázianévvel ellátott focikiállítás ereklyéinek legjava eredeti, mint ahogy a látogatótér legelső kiállított darabja, egy közel 150 éves focilabda is. Ennek belsejében most ugyan vatta van, de az 1870-as években, ahonnan való, szintén anyagdarabokat tömtek belé, nem pedig felfújták, ahogy a mai lasztikat. A marhabőrből készült efféle játékeszközök hátránya viszont az volt, hogy nagyon könnyen átáztak, súlyossá váltak, így nehézkes volt rúgni őket. A varrások miatt valószínűleg igen kellemetlen volt elfejelni is őket.
A kiállítás posztokra lebontva mutatja be a futballtörténelem legkiválóbb(nak tartott) játékosait, itt épp a védekező középpályások panteonjának saját relikviái láthatók, többek között az egykori magyar szövetségi kapitány, Lothar Matthaus meze is.
A legjobb csatárokat bemutató teremben az eredeti mezeken kívül akciófigurák, zászlók és érmek is helyet kaptak.
A labdarúgó világbajnokságokon 1930 és 1970 között a Jules Rimet kupáért harcoltak, amely vándorserleg volt, és négyévente az új győzteshez került, de a brazilok harmadik vb-címükkel örökre elhódították. A (háttérben látható) kupa persze nem eredeti, hiszen azt valaki ellopta a brazil labdarúgó-szövetség székházából még 1983-ban, és azóta sem került elő. Az előtérben az éppen használatos FIFA világbajnoki kupa sem eredeti (hiszen az jelenleg az aktuális győztes, Németország birtokában van), de ugyanúgy a milánói Bertoni cég készítette, ahogy az igazit is. Érthetetlen módon csak így, ebben a dobozban szabad kiállítani.
A legjobb szélsők relikviái között egy Luis Figo által dedikált mez is fellelhető.
Az eltévelyedett látogatókat a kiállítás elején kapott tablet segíti, amin a legfontosabb információk mellett egy játék is helyet kapott. Ezzel bárki kielemezheti a különböző futballtaktikák mögötti stratégiákat és összeállíthatja saját fantáziacsapatát, amivel elindulhat „A világ legjobb edzője” címért folyó versenyben.
Cristiano Ronaldo, Lionel Messi, valamint a minden idők további 88 legjobb játékosának pályafutása mellett helyet kaptak az Aranycsapat tagjai és relikviáik is.
A legtöbb kiállított tárgy természetesen Puskás Ferenchez kapcsolódik, itt egy speciálisan neki készített műalkotást láthatunk:
A több, mint korrekt focival szemben a dinoszauruszkiállítás meglehetősen mostoha módon mutatja be a kréta és jégkorszak körüli élőlényeket.
A kisgyerekes családok számára néha tartogat persze meglepetést a kiállítás: dinólovaglás, dinókisvasút és dinószínezőkkel lehet feloldani a piciket, ha esetleg nagyon megijednének.
Viszont a kiállított őslények sajnos nem mindegyike életnagyságú (lévén, hogy úgy jó eséllyel be sem fértek volna a kiállítóterembe), valósághűbbek pedig attól sem lesznek, hogy hangokat adnak ki és mozognak. A hangok egy közepes B-horror hangeffekt parkját idézik, a lények mozgása pedig meglehetősen darabos.
Na jó, nem leszünk igazságtalanok, szóval vélhetően egy pici gyerek nem ragad le ezeknél a részleteknél és percekig bámulja a morgó T-rexet:
A tárlat egyik nagy előnye viszont az, hogy gyorsan végig lehet rajta szaladni: jóval kevesebb kiállított modell van, mint amire eredetileg számítottunk.
Az őslények leírása éppen csak annyi infót árul el, amennyit egy átlagos befogadó feltétlenül elolvasna, nem túl hosszúak a leírások, cserébe viszont elég informatívak.
Bizonyos életkorban (5-10) egészen biztos, hogy teljesen elvarázsolja majd a gyerekeket a kiállított állatok látványa. Mi magunk például minden fanyalgásunk ellenére szívesen időztünk az egyes állatkák előtt, pedig nem vagyunk már kisfiúk. Mégis nagy-nagy hiányérzettel a szívünkben hagytuk el a kiállítást.
Nem tudjuk, miként lehet egy dinoszauruszokról szóló tárlatot érdekesebbé tenni, viszont meggyőződésünk, hogy annyi nem elég, hogy ki van állítva néhány gumidinó meg gumiősemlős. Az interaktivitás, amivel a kiállítás hirdeti magát, csak annyiban nyilvánul meg, hogy a lények fura hangokat adnak ki és néha ingatják a fejüket meg a kis kezüket. Ez ebben a formában sajnos még nem interakció. A látogatóval egészen biztosan nem.
