Belföld

Orbán meglépte azt, amiért már kiosztotta Brüsszelt

Európai óriáscégek, üzletemberek, folyóíratok és politikusok igyekeznek meggyőzni a briteket arról, hogy ne hagyják el az EU kötelékét. Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke hétfőn vallott színt Twitter-oldalán, már-már könyörgőre fogva a dolgot.

Fizetett hirdetésben azonban csak egyetlen kormányfő állt ki a britek maradása mellett: Orbán Viktor.

A miniszterelnök által szignózott néhány soros hitvallás a Daily Mail nevű bulvárlap hétfői számában, egyoldalas hirdetésben jelent meg, 21 millió forintért.

Fotó: Erdélyi Angelika/24.hu
Fotó: Erdélyi Angelika/24.hu

A döntés az Önöké, de szeretném, ha tudnák, hogy Magyarország büszkén áll Önök mellett az Európai Unió tagjaként

– áll a hirdetésben.

Szakács Andrást, a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársát  és Reiner Roland politológust arra kértük: szedjék ízekre a kormány kommunikációs akcióját. Nagyon úgy tűnik, hogy a magyar miniszterelnök ezzel a minimális energiabefektetést igénylő lépéssel külföldön és belföldön is profitál.

Önnek szól, nyájas Olvasó

Belföldre szánt üzenetről beszél Szakács András. Kovács Zoltán kormányszóvivő a lap megjelenése után azzal indokolta a hirdetés létjogosultságát, hogy Orbán Viktornak van akkora súlya az európai politikában, hogy mértékadó véleményformálóként megszólaljon a Brexit ügyében. A politikai elemző szerint ez is azt bizonyítja, hogy a kormány a magyar szavazóknak akart üzenni:

Nem a Daily Mail olvasóihoz szólt Orbán Viktor. A szavazók amúgy is inkább érzelmi alapon döntenek, egyik miniszterelnök kampánya sem befolyásolná az ilyen típusú lapok olvasóit. A Brexitnél az lesz meghatározó, hogy a britek hogyan érzik magukat az EU-ban.

A felület megválasztása talán meglepő lehet azoknak, akik ismerik a Daily Mail témakínálatát, a Fidesz azonban mindig ügyelt arra, hogy a legnagyobb lefedettségű, legkönnyebben fogyasztható bulvártermékekben jelenjen meg. A média ezen szegmensében nem merítkezik meg mindenki, ha a hazai megjelenéseket tekintjük, Rogán Antal, a Miniszterelnöki Kabinetiroda vezetője a bulvárfelelős – mondja a politikai elemző.

A Fidesz tehát jól ismeri ezt a terepet, pontosan tudják, kit, hogyan kell megszólítani.

Ráadásul a nagy lapok a hirdetések szintjén is odafigyelnek arra, hogy milyen üzenetet közvetítenek. Szakács András szerint

ez nem egyenlő az elfogultsággal, de nem biztos, hogy egy értékalapú lap felvállal fizetett kormányzati propagandát – érkezzen az bármelyik oldalról is. A Daily Mailnél ezt sokkal lazábban kezelik, és az olvasók is pontosan tudják, mit várhatnak ettől a laptól.

Pirospontok az európai bizibe

Politikailag nyereséges, az európai gondolat szempontjából pozitív lépésként értékeli a hirdetést Reiner Roland, aki kollégájával szemben úgy látja: a hirdetés elsősorban a brit választókat, másodsorban az európai közvéleményt szólította meg. A politikai elemző szerint ha nem ismerik széles tömegek Orbán Viktor személyét, azoknak, akik tisztában vannak eddigi uniós szerepválallásával, érdekes üzenetet hordozhat a hirdetés, hiszen

egy eddig gyakran eurokritikus kijelentésekkel operáló politikus is a kilépés ellen tesz hitet: gondolhatja egy brit választó, hogy az unió nem működik jól, de ez nem jelenti azt, hogy ki kell lépni a közösségből.

Szokatlan helyzettel járó szokatlan megoldás – jellemzi a fizetett hirdetést Reiner Roland, aki emlékeztet: történelmi esemény, hogy egy uniós ország arról tart népszavazást, hogy az EU tagjai maradjanak-e.

Ha Orbán egy szokványos interjúban áll ki a maradás mellett, az nem kavart volna ekkora port, ez a kampánytechnika viszont nagyot üt

– magyarázza. Fogós kérdés, hogy az ország belügyének kell-e tekinteni a népszavazást, tartani kell-e a három lépés távolságot. Reiner Roland szerint mivel a döntés az Európai Unió egészét érinti, nem. Sőt: még erősebb lett volna a hatás, ha az uniós tagországok vezetői közös nyilatkozatban álltak volna ki az egység, Nagy-Britannia maradása mellett.

Szakács András viszont úgy látja:

Európában teljesen szalonképtelen ez a típusú direkt beavatkozás.

Szerencsésebbnek tartotta volna, ha a kormány diplomáciai eszközökkel, például helyi diplomatákkal, nyílt fórumokon, interjúkban üzent volna. A brit diplomácia valószínűleg nem ad erőteljes visszacsatolást, maximum a Külgazdasági és Külügyminisztériumhoz érkezhet reakció arról, hogy “ez most kicsit sok volt” – mondja a politikai elemző.

Orbán európai szinten inkább kritikus, míg itthon, Brüsszel kapcsán euroszkeptikus álláspontot képvisel. A határokon kívül igyekszik európai politikusként feltűnni, ez a mostani akció is ezt az imidzsét erősítette meg

– álllítja Reiner Roland.

A probléma nem gond!

Akárhogyan is: múlt hét csütörtökön még szó sem volt finom utalásról, Lázár János a kormányinfón arról beszélt, hogy Magyarország nem fog a lehetséges gazdasági visszaesés rémével érvelni, semleges állásponton vagyunk. Ez valóban nem történt meg, és a Miniszterelnökséget vezető miniszter által hangoztatott “bárhogyan is döntsenek, elfogadjuk” alapállás is megjelent a fizetett hirdetésben, elfogulatlanságról azonban nem lehet beszélni.

Ez a kis ellentmondás azonban nem akasztja meg egy pillanatra sem a Fidesz kommunikációs gépezetét.

Szakács András szerint a kormányzati kommunikációra jellemző egyfajta zűrzavar, amivel sem az ellenzék, sem az elemzők nem foglalkoznak megfelelően.

A magyar kormány erős szuverenitási kampányt indított, kioktatták Brüsszelt, mibe ne szóljanak bele, majd Orbán Viktor egy napilapban fejtette ki véleményét egy népszavazással kapcsolatban

– emlékeztet Szakács András, hozzátéve: az ellentmondásból a Fidesz könnyen kikeveredhetne: logikusnak tűnne arra hivatkozni, hogy a magyar kormány nemzetállamokkal tárgyal, bürokratikus gigaszervezetekkel azonban nem. De erre a kis ellenkormányzásra sincsen szükség, hiszen a politikai élet szereplői – elsősorban a választók – nem sokat adnak a következetességre, ha a kormánykommunikációról van szó.

A kérdés már csak az, hogy az unió mennyire tartja számon az egymásnak ellentmondó üzeneteket.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik