Belföld

“Nem elég nem inni, nem elég nem akarni inni, jelentős változások kellenek”

Kovács Márta
Kovács Márta

újságíró. 2016. 05. 20. 10:57

Ahogy Hrabal mondta egykor: „Közép-Európában jobb nem kijózanodni…”. Aggasztóbbnál aggasztóbb számok jelennek meg arról, mennyi magyart érint az alkoholizmus problémája.  A kormányok ehhez képest régóta állami szinten propagálják az alkoholt.
Korábban a témában:

Az „Á, csak megiszom ma is egy pohárral” vagy az „Ugyan, nehogy már ezt a kis örömöt is elvegyék tőlem” típusú hozzáállás már rég nem magyarázat akkor, amikor ott tartunk, hogy csaknem minden tizedik ember alkoholista Magyarországon. Ahhoz képest, mennyien szenvednek ebben a függőségben, és milyen súlyos következményei lehetnek, rémisztő, hogy társadalmi szinten mennyire téves a megítélése.

Mindenkiből dőlnek az alkohollal átitatott poénok, akár televíziós show-műsorokról, akár internetes oldalakról van szó. Általános hozzáállás lett, hogy az a menőbb, aki többet iszik. Pedig ez minden, csak nem verseny. És nem arról van szó, hogy az absztinencia az egyetlen megoldás, hanem, hogy az ivás körül kialakult versenyszellem nem vezet jóra.

Az alkoholizmusra iparágat építeni? Simán!

Mi sem mutatja ezt jobban, hogy a zseniális start up-nak titulált Tibi atya-oldalt jelenleg 1,117,774 követik a Facebookon. Csak viszonyításként: ez több mint öt debrecennyi ember. Az oldal naponta ontja magából az ivást teljesen normális, hétköznapi eseményként beállító posztokat, amiket a fiatal korosztály kommentel és lájkol lelkesen.

Forrás: Facebook

Az oldalt létrehozók észlelték a piaci rést, és mindent kihoztak belőle, amit lehetett. Pólókat gyártottak, és úgy tűnt, bármire kerül a név, nyert ügyük van. Az üzlet karácsony előtt, tavaly decemberben tetőzött, amikor megjelent a Tibi atya könyv. Tény, hogy manapság szinte már bárki és bármiről írhat könyvet, azért az, hogy mindennapos berúgásokról és ezek viccnek beállításáról valaki könyvet adhasson ki, kicsit erősnek tűnt. Idáig.

Zacher Gábor az M1-en beszélt a problémáról még az év elején, akkor azt mondta, néhány éven belül a jelenlegi 800 ezerről egymillióra nőhet az alkoholisták száma itthon. Ha ez nem lenne elég rémisztő, hozzátette, hogy évente 30 ezren halnak meg valamilyen alkoholhoz köthető betegség miatt.

Valamint Magyarországon belül 2,5 millióra tehető a nagyivók száma, azaz azoké, akik szeszfogyasztása olyan mértéket ér el, hogy az észlelhető testi és szellemi zavarral, egészségromlással, a személyes viszonyok károsodásával jár, rombolva az illető társadalmi és anyagi helyzetét.

A 2,5 millió pedig egy csaknem 10 milliós országban azért is hangzik ijesztően, mert akkor ez azt jelenti, hogy átlagosan minden családban van valaki, aki érintett.

Világot látni indult, alkoholistaként tért haza

Márkus Józsi történetét nemrég mutattuk be a 24.hu-n. A férfi munkahely- és magánéleti problémák után döntött úgy, hogy ötvenévesen nem akar a szülei nyakán élni, ezért bepakolta egy hátizsákba az életét és elindult világot látni. Motelekben, panziókban vagy épp a baptistáknál szállt meg. Gitározással, rajzaival elég sok pénzt szerzett, volt, hogy napi 150 eurót, de lassan felélte a korábban két és fél millióért eladott lakása árát. Három év után egy fillér nélkül jött haza alkoholistaként. Családja nem fogadta tárt karokkal, két évig egy átmeneti szállón vegetált, majd újra felvette a kapcsolatot az anyjával, akinek egyetlen szavára letette a poharat.

Fotó: Mónus Márton

Anyám azt mondta, szánalmas vagy kisfiam! Amíg üvöltözött, elmondott minden mocskos részeg állatnak, lepergett. De ez a szó fájt. Odaálltam a tükör elé, én is szánalmasnak láttam magam.

Kilenc éve egy korty alkoholt nem ivott. Fordulatot vett az élete. Elkezdett a Magyar Szegénységellenes Hálózatnál önkénteskedni, különböző civil programokban részt venni. A kisközösségek összefogását bemutató videónkban is szerepelt korábban.

Azért vagyok itt, hogy megmutassam azoknak, akik ide kerülnek, hogy van élet a kocsmaajtón túl is.

Egy emberre évente 12 liter alkohol jut

Nagy port kavart szerdán az Abcúg írása, melyben Tóth Miklós, a szigetvári kórház addiktológiai rehabilitációs osztályának vezetője elmondta, a kórházban fekvők 65 százaléka valójában alkoholista. Az orvosok azonban a szövődményt próbálják kezelni, nem pedig úgy állnak hozzá, hogy ha a beteg nem inna annyit, nem lenne a beteg. Fontos még észben tartani azt is, hogy maga az alkoholizmus nem öröklődik, a függőségre való fogékonyság azonban igen. Így egy ilyen országban, mint a miénk, ahol ennyire elfogadott az, hogy valaki minden héten – akár minden nap – leissza magát, nyilván könnyebben alakul ki alkoholfüggőség, mint mondjuk munkamánia vagy játékfüggőség.

Viszont úgy tűnik, ellentétes tendenciák is jelennek meg a világon, ugyanis a CNN szerint 2015-ben – 2001 óta először – romlottak az alkoholeladási mutatók a világon. Ugyanakkor hiába a 2,5 millió nagyivó és a 12 liter egy főre jutó tiszta szeszfogyasztás éves szinten itthon, a világ élvonalában azért még nem vagyunk ott. A világ legtöbbet fogyasztó öt országa sorrendben: Kína, Egyesült Államok, Brazília, Németország és Oroszország.

Szeszek (szesz, alkohol, sör, )
Fotó: AFP

Idén megjelent ráadásul egy Alcostopex névre hallgató gyógyszer, ami nem szerénykedik, ha ígéretekről van szó: az alkoholizmus legyőzését kínálja. Nincs semmilyen mellékhatása, 100 százalékban természetes anyagokból készült és hatása már a használat első napjától érezhető – állítják. Egyetlen magyar vélemény olvasható róla, még pedig ennyi: színtiszta átverés. Igen, kicsit érezhető a párhuzam az egy hét alatt lefogyasztó kapszulákkal és a rák gyógyítására megszületett természetes módszerekkel.

Mindenki hibás, az anyja, a kormány, csak ő nem

Bajzáth Sándor addiktológiai konzultáns a 24.hu kérdésére elmondta, hozzá leginkább középosztálybeliek fordulnak, az átlagéletkor pedig 35-40-től kezdődik. A szakember – aki különböző függőségi: drog, alkohol, játék, kapcsolati problémákkal küzdőknek segít – szerint ez nem meglepő, hiszen az alkoholfüggőknek sokkal több időbe telik belátniuk, milyen problémával állnak szemben, mint például a drogfüggőknek, akiknél sokkal hamarabb jelentkeznek a testi tünetek.

15-20 évig isznak, mire végre segítséget kérnek

– mondja.

Hozzáteszi, rengeteg oka van annak, amiért ilyen kevesen kérnek segítséget. Az alkoholnak ugyanis hagyományai vannak, beépült a köztudatba mint búfelejtő, az emberek isznak, ha örülnek, és isznak akkor is, ha bánatuk van.

A helyzet javulásához hozzájárulna, ha lenne alkoholstratégia, illetve az önsegítő közösségek erősebbek lennének. Az is pozitív hatást érne el, ha az ismert emberek felvállalnák a függőségüket, és ha azok, akik be tudták ismerni és fel tudtak épülni, pozitív mintával szolgálnának, mint akár Nyugat-Európában vagy Amerikában.

Az is sokat segítene, ha állami szinten nem lenne ennyire propagálva az alkohol

– teszi hozzá.

Bajzáth azt mondja, az alkohol is ugyanolyan műmegoldás, mint sok más az életünkben.

 Ha valaki le akar fogyni, porokkal tömi magát, ha nem tud aludni, altatót szed, ha le akar barnulni, barnító krémet ken magára, ha nem tetszik a feneke, megműtteti. Ilyen az alkohol is, egy kis időre lehet, hogy elfedi a problémákat, de igazából nem oldja meg őket

– mondja.

Az alkoholizmus ráadásul egy családi betegség, hiszen abban a családban, ahol van egy alkoholista, mindenki megsínyli azt, megbetegíti az egész rendszert.

Bajzáth azt mondja, a segítséget kérőknél is több stádiuma van a gyógyulásnak, ugyanis először mindenki tagad, hárít, azt mondja, mindenki ivott körülötte, tehát mindenki hibás, az anyja, a kormány, csak ő nem. Idő kell ahhoz, míg rájönnek, senki nem erőszakolta beléjük a drogokat vagy az alkoholt. Viszont olyan értelemben nem lehet meggyógyulni, hogy “alkoholista voltam, de már nem vagyok” – figyelmeztet. Ez egy gyógyíthatatlan betegség, de van belőle felépülés, csak élethosszig tartó munkát igényel.

Nem elég nem inni, nem elég nem akarni inni, jelentős változások kellenek.

Ha iszunk, akkor sokat és rövidet

Demetrovics Zsolt, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pszichológiai Intézetének professzora szerint az a probléma, hogy kevesen ismerik fel, mennyire komoly dologgal állnak szemben. Azt mondja, a szakemberek már évek, évtizedek óta figyelmeztetnek arra, hogy Magyarország az alkoholizmushoz köthető számos betegségben a világ élvonalában szerepel.

pálinka (pálinka)
Fotó: MTI

Demetrovics kiemeli külön problémaként, hogy itthon ráadásul nagyon magas az elfogyasztott alkoholban a tömény szesz aránya.

Szerencsétlen módon ötvözzük két nagy „tradicionális” kultúra negatív elemeit. Az északiak ritkán isznak, inkább csak hétvégén és ünnepekkor, de akkor töményet és nagy mennyiségben, míg délen rendszeresebben, de kisebb mennyiségben

– mondja.

A pszichológus azt is kifogásolja, hogy nincs tudatosítás a lakosság körében, mindenki nagyon elfogadó és toleráns, ha alkoholról van szó. Épp ezért szerinte is prevenciókra, kampányokra és végiggondolt stratégiára lenne szükség.

A politikai törekvéseket illetően úgy gondolja ő is, se nem elégséges, se nem koherens az, amit a kormányok az elmúlt évtizedekben tettek a helyzet javítása érdekében.

Csak egy példát említve, a pálinkafőzés elősegítése kifejezetten nincs összhangban azzal a törekvéssel, hogy kevesebbet igyanak az emberek

– teszi hozzá Demetrovics.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.