Belföld

Fischer kontra Tarlós: másként értelmezik a civilizációnkat

Zsolt Péter
Zsolt Péter

szociológus. 2016. 05. 05. 14:08

Korábban a témában:

Aki meg tudja különböztetni játszásuk alapján a Nemzeti Filmharmonikusokat a Budapesti Fesztiválzenekartól, annak nem szól ez az írás, de valami azt súgja nekem, hogy ez még a zenekritikusoknak se volna egy egyszerű teszt. Az, hogy a zenészek fizetése közt többszörös különbség van, az tehát nem esztétikailag mérhető, inkább menedzseri érdem.

Fischer Iván valószínűleg jókor volt jó helyen, és azzal, hogy teljesítményelvű értékeket alakított ki, szemben mondjuk a más zenekarokban lévő feudális viszonyokkal, ahová csak bekerülni kellett, aztán hátra lehetett dűlni, minőségi lépéselőnyhöz jutottak. Ekkor lehet, valóban meg tudta különböztetni a zeneértő a hangzás alapján őket. A kis lépéselőnyből nagyszerű menedzseléssel hatalmas előny lett, de már nem annyira minőségben, mint inkább ismertségben. A Fesztiválzenekar márkává vált, hovatovább országmárkává.

Közben látva az idők szavát, Kocsis Zoltán és valószínűleg több más kiemelkedő zenekarunk is átvette a teljesítmény- és minőségelvűség gyakorlatát, fegyelmezetté váltak a próbák és ettől fogva a legjobbak közt alig találni különbséget, és ezzel alighanem egyetértenek a zeneértők. A Fesztiválzenekar kezdeti kemény szűrései, felvételi módjai is véget értek egyszer, de a vendégzenészek foglalkoztatása már állandó menedzselési versenyelőnyt jelent a számukra.

A zenekar tagjai a maguk évi 10 és 20 millió forint közti keresetükkel a hazai zenésztársadalom irigyeltjei, bár tudomásul kell venni, hogy a világon a krém mindig kiugróan sokat keres, legyen az foci vagy kultúra. A berlini csúcszenekarok, és az ottani harmadik vonalban lévők között is óriási fizetésbeli különbség lehet. Ezek után már nem feltétlen az a kérdés, hogy Fischer csapata miért keres olyan sokat, hanem hogy a Filmharmonikusok miért maradnak le, ha amúgy ők is az élvonalba tartoznak.

Az viszont másodlagos kérdés kellene, hogy legyen, hogy a Fesztiválzenekar kuratóriumában ott van Soros felesége, de ez nyilván az „igazságosztó” Fidesz-kormányzatban nem egy jó pont, ahogy az sem, hogy Fischer Iván aggodalmait azonnal megfogalmazta, amint kiderült, hogy a kétharmadot szerzett kormány az ellensúlyok lebontásába és központosításba kezd. Hillary Clintonnak írott és aztán kiszivárgott Fischer-levél önmagában is bizonyítja – ha valakinek addig nem lett volna egyértelmű -, hogy a zenekarvezető nem csak zenész, hanem értelmiségi is, és ilyen minőségében sem megalkuvó.

Fischer Iván értelmiségi a szó klasszikus értelmében. Hallottam egyszer egy remek előadását még a 90-es évek elején arról, hogy a zenekarok élére a XVIII. században hogyan került karmester, hogy addig tulajdonképpen a zenekarok vezető nélkül zenéltek, és maximum egy tamburmajor lépegetett a menet elején és mutatta a ritmust, de semmiképp sem ő volt a főszereplő. A kamarazenei produkciókról nem is beszélve. Aztán valami megváltozott, egyre nagyobbakká váltak a zenekarok, és egyre inkább háttérbe szorultak a zenészek, hogy a végén aztán már minden a vezetőről szóljon. A zenekarok fejlődését összekötötte a forradalmakkal. Tán Fischer még Freud elméleteit is ismerte arról, hogy a tömeg szeretete miként irányul a vezető felé és aztán oszlik szét, tán olvasta Le Bone-t is vagy Tarde-ot, de ha őket nem is, egy magamfajta szociológushallgatónak rettenetesen érdekes volt, ahogy a zenetörténeten keresztül tudja megmutatni, miként alakult át Európa társadalma. A zenekart tulajdonképp a társadalom tükörképének tekintette, és némi iróniával beszélt a karmesterségről, mely tükrözte ezt a társadalmi átalakulást.

London, 2011. május 11.
Fischer Iván, a Budapesti Fesztiválzenekar zeneigazgatója mutatja elismerését, miután 2011. május 10-én este átvette a brit Királyi Filharmóniai Társaság (Royal Philharmonic Society) idei Zenei Díját a karmesteri kategóriában. A kamarazenei elismerést a Takács Quartet kapta.
MTI Fotó: Királyi Filharmóniai Társaság/Simon Jay Price
MTI Fotó: Királyi Filharmóniai Társaság / Simon Jay Price

Akinek a fentiekhez hasonló társadalmi érdeklődése és felelősségérzete van, egyáltalán nem meglepő, hogy befolyását másként is használni akarja, és nem csak a zenével fog foglalkozni. A Fesztiválzenekar tevékenysége gyerekek közt, idősek otthonában, a Hősök terén stb. egészen páratlan. Ezek mind nemcsak és elsősorban zenei, hanem társadalmi teljesítmények.

Térjünk akkor rá egy kicsit a sztori másik oldalára, Budapest főpolgármesterének megnyilvánulásaira. Tarlóst az tette naggyá, hogy abszurdnak tartotta Demszky városvezetését, aztán abszurdnak azokat a kritikákat, amelyek céljai megakadályozásában szerepet kaptak, jöjjön az esetenként akár a kormányoldalról is. Kálmán Olgával való beszélgetéseiből lehet a leginkább kifejteni mi is a kommunikációs stílusa. Kap egy kérdést, majd ezt a kérdést parabolikusan továbbviszi, olyan vádaskodók felé, akik nevét többnyire nem is említi, csak érveiket, majd ezeket az érveket cáfolja. Ilyenformán „a vannak akik azt állítják”, hidat épít a kérdéstől a politikai ellenfeleiig, majd ezeket nevetségessé teszi. Hajlamos személyes vitákba is belemenni a kérdezővel, ilyenformán veszekedésbe vinni a társadalmilag releváns kérdéseket.

Tarlós kommunikációja egy rugóra jár, mindig minden kommunikációt hatalmi csörteként fog fel, és mindig mindegyikben győzni akar. Fischer eleve vesztésre volna ítélve, ha vitatkoznia kellene Tarlóssal, de vitájuk a közvélemény előtt nem is elvi természetűnek látszik: a pénz körül forog. Fischer kifogásolja, hogy mindenféle megállapodás nélkül elvon Budapest finanszírozási pénzeket a Fesztiválzenekartól, Tarlós pedig azt mondja, hogyha tovább hiszterizál a karmester, elvonja a többit is.

Fischer nem hiszterizál, hanem érdekérvényesít, de Tarlós apaként jelenik meg, követelőzésnek, fenyegetésnek, zavarkeltésnek minősíti a kifogásokat, ezzel Fischert behúzza arra a területre amelyben ő szeret birkózni. Egy értelmiségi, elemző alkatú lamentáló, a maga szerepével is iróniára hajlamos ember, akinek vannak nyugati mintái, miként szokás manapság egy pénzelvonást megbeszélni, aligha tud mit kezdeni a személyeskedésre bármikor átváltó magabiztos és fölénye teljes tudatában lévő politikussal. És valóban nem tud, amikor kijelenti „Budapest jobb vezetést érdemel”.

Tarlós a politikai téren fölényben van. A Fesztiválzenekar értéke a márkaérték. Liberális médiumok máris elkezdik a világ legjobb zenekaraként aposztrofálni, csak hogy kellő ellensúlyt adjanak, de a Fesztiválzenekar nem a világ legjobbja (ki tudná megmondani melyik az?), viszont ha pontosak akarunk lenni, a hazaiak közül a legjobb márka. Tarlós és az egész kormány így is tekint rá. Egyik serpenyőben van tehát egy jó márka, a másikban viszont az, hogy ez a márka nem egyszer kormányellenesen lép fel, ami miatt inkább félelmetes, mint jó. Politikailag azonban a zenekar tagjai sem egységesek, és valószínűleg van olyan nézet is, hogy kívül kellett volna maradnia Fischernek az értelmiségi kiálláson.

MTI Fotó: Kovács Tamás
MTI Fotó: Kovács Tamás

Amikor Fischer belevág a politizálásba és felveszi a kesztyűt Tarlóssal, akkor könnyen belesodródhat a stadionokra költött pénz kritikájába, vagy a kisvasútra szánt extra költések felemlegetésébe, szembeállítva a Fesztiválzenekar érdemeivel. De miközben ezzel politikai tőkéjét növelné, csökkentené annak valószínűségét, hogy akárcsak egy fillért is kapjon támogatásként, mert a magyar kormány jobban szereti a saját műveit, a kisvasutat és a stadionokat, és nyilván mostantól fogva minden lépését a félelem dönti el, ami nem túl jó tanácsadó.

Budapest is elő tud állni olyan ötlettel, amivel megosztja a zenésztársadalmat. A kifogásolt pénzmennyiséget más zenekaroknak adhatná, ha volna ugye, mondván, hogy a Fesztivál nélkülük is meg tud állni a maga lábán, elismerve mindeközben a múlhatatlan zenei érdemeiket, hogy ezzel meg kivédje a nyugati támadásokat. (Tarlós már bele is kezdett ebbe: itt.)

Ha Fischer nem politikai oldalról próbálja kezelni a helyzetet, akkor ragaszkodhatna a civilizált eljárásmenethez, visszautasíthatná Tarlós személyeskedő stílusát. Nem ezt teszi, de nem is csúszik bele a védekező gyerek szerepébe a rendreutasító szülővel szemben. Ellentámadásba lendül, elmondja, mi nem valósul meg a költségmegvonás miatt és flashmobot szervez.

Fischernek a legfontosabb az volna, hogy úgy lépjen ki ebből a kommunikációs játszmából, hogy közben nem sodródik bele a politikaiba. Tarlósnak az volna a jó, ha a veszekedésbe tudná becsalogatni, ebbe a szülő-gyerek játszmába, de a politikaiban is számtalan muníciója lesz.

Civilizált kommunikációt megvalósítani, tárgyalásról, szponzoráció mértékéről beszélni, a márkaérték fontosságának érveit áttárgyalni volna a társadalom számára a legkívánatosabb. De ez már most látszik, hogy nem fog menni.

Klasszikus értelemben Budapest a mecénás, és a Fesztiválzenekar a támogatott. Ez a támogató-támogatott viszony a reneszánszban gyökeredzik. Olyan patríciusok, hercegek, földesurak és királyok kezdték el, akik saját dicsőségükre támogatták a művészetet. Nem érdek nélkül, de miközben szerették volna felmutatni, hogy nélkülük nem jött volna létre a művészeti alkotás, megkezdődött a művészekért a verseny. A művészek így kezdtek elszakadni az uraktól, szabadon utazhattak, elmehettek, elszegődhettek más udvarokba, és a legjobbak maguk szabhatták meg kinél kamatoztatják tehetségüket. Egyszóval a művészek a reneszánsz idején megszerezték a történelemben addig soha elő nem forduló függetlenségüket, és ennek a függetlenségnek köszönhető, hogy a művészet önálló értékként ma már mindenütt a világon jelen van, sőt, a művészek romantikus korszakbeli zseni kikiáltása után az udvari művészet elvileg a múlté lett. De a valóságban nem könnyű elszakadni a mecénásfüggéstől, hiszen akár a szocializmusban, akár ma nem egy rossz stratégia a hatalom szolgálatába szegődni, s azon belül kompromisszumos megoldásokat keresni.

Fischer Iván úgy érezte, neki nincs szüksége a kompromisszumos megoldáskeresésekre, Tarlós pedig úgy gondolja, hogy nagyon is szüksége volna rá. Másként értelmezik a civilizációnkat.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.