Az InfoRádió Aréna című műsorában a politikai elemző azt mondta, a kormányfő leváltotta a rendszerváltást, mert az nem bizonyult sikeresnek. A nyugati minta követése az első húsz évben eredménytelen volt, nem sikerült a felzárkózás, a politikai váltógazdaság Magyarországon romboló volt. Most egy mintatagadó korszak jön, nemzeti öncélúsággal, hatalmi őrségváltással. Erre nem magyarázat a válság, mert az Magyarországon negyven éve állandó. Voltak ugyan jobb éveink, de azért egyik válság jött a másik után. Abban van igazság, hogy a Fidesz válságot kezelt, de azért a gazdasági gondoknak legalább a felét a szocialista kormányok orvosolták.
Az Orbán-kormány – ha úgy tetszik – hálás lehet Bajnai Gordonnak, hogy a nehéz munka egy részét elvégezte.
Tölgyessy szerint az államháztartás egyenesben van, de a Fidesznek, bizonyos értelemben, ez az egyetlen eredménye. Orbán Viktor saját hatalomgyakorlása érdekében döntően hatalmi szóval mondott nemet a túlköltekezésre, hatalmas összegeket vett ki a különböző rendszerekből, új adókat vetett ki és el is érte, hogy most szilárdan 3 százalék alatti a hiány. El kell ismerni, hogy ez egy nagyon komoly vívmány. Most a választási ciklus határozza meg a költekezést. A ciklus elejére a visszafogottság a jellemző, utána – közeledve a választás évéhez – szabadabban osztják a pénz.
Orbán, nem Putyin
Az alkotmányjogász szerint Orbán Viktor rendszerszerűen szeretné elérni, hogy ne legyen többet politikai váltógazdaság. Létrehozott egy olyan politikai szerkezetet, amely leginkább a dualizmus, és a két világháború közötti korszakot idézi.
Van parlamentarizmus, a közjogi intézményekben van hatalommegosztás is, de valójában nincs parlamenti váltógazdaság.
Tölgyessy szerint nincs olyan erő, ami le tudná váltani a kormányt. A hatalmi szerkezet piramisszerűen épül fel, csúcsán a miniszterelnökkel, aki nem jogilag, de ténylegesen az összes hatalmi ágat kézben tartja, a hozzá lojális emberekkel. Mindenki az ő tanácsadója vagy végrehajtója. Orbán Viktor és a Fidesz elvileg ugyan leváltható, de a szabályrendszer a kormánytöbbségnek kedvez. Mégsem hasonlítható Putyin modelljéhez, mert van ellenzék, ellenzéki sajtó, amely ráadásul még rendszerépítő erő is.
Nem pusztán levezeti a gőzt, hanem visszacsatolást is jelent. Jelzi a kormánytöbbségnek, hogy na, mi az, amit már végképp nem lehet megtenni.
Ilyenkor a kormány visszakozik, engedményeket tesz. Ettől még működőképesebb a rendszer, amelyben a magyar választó otthonosabban is érzi magát, mint a személytelen demokráciában.
Orbán kegygazdálkodást folytat
Itt van mód alkudozni a vezetővel, akit akár gyűlölni is lehet. Tölgyessy Péter szerint az orbáni modell kész,
A legnagyobb, leghatalmasabb emberek is elfogadják, hogy a kormányfő alárendeltjei. Fontos ugyanakkor, hogy lehet alkudozni, mert Orbán „kegygazdálkodást folytat”. Aki elfogadja a rendszert, az nagyon sokat kaphat. Aki nem, az is betölti szerepét a rendszeren belül, az ellenzék például a sátánét.
A Fidesznek azért kell új elit, mert traumaként élte meg, hogy csaknem kiesett ’94-ben a parlamentből, miután a reformértelmiség elfordult tőle. Azóta alaptétel, hogy bárhogyan: vérrel, vassal akár a törvényeket kijátszva és áthágva, de kell egy új a Fideszhez teljesen lojális, megbízható elit (sajtó, gazdaság…).
Az új elit kialakítása beleillik abba a képbe is, hogy a magyarok nem önmagukat okolják a kudarcokért, könnyebben elfogadják, hogy a sikertelenségük oka a külföldi kizsákmányolás, amihez a baloldal asszisztált, ezért tehát őrségváltás kell. Az elitváltás ugyanakkor nagy gondot okozhat, hiszen az ország attól nem jut előre, ha egyik magyar elveszi a másik elől a lehetőséget, miközben cseppet sem lesz versenyképesebb. Ez egyenes út a kontraszelekcióhoz.
Kádár János is minta
Szerinte Varga Mihály mondata arról, hogy a jövő évi az adócsökkentés, az otthonteremtés és a gyarapodás költségvetése, és minden magyar léphet egyet előre, akár Kádár Jánosé is lehetne. A miniszter azt mondta, amit a magyarok hallani akarnak. Most is közeledik a választási év és Orbán Viktor abban mindig is felülmúlta a baloldali kormányokat, hogy „volt naptára”. Háromszor volt miniszterelnök. Mindig azt csinálja, hogy a ciklus első felében alapvetően egyensúlyra törekszik, utána pedig tűzijátékba kezd. Orbán Viktor nem kockáztathat, meg akarja nyerni a következő választást. Ez a fő állítása a 2017-es költségvetésnek.
Az irányított kapitalizmus
Orbán Viktor hatalmasra duzzasztotta az állam gazdaságszervező funkcióját. Háromezer milliárd forintba kerül, hogy az állam és ne a piac mozgassa a gazdaságot. 2009-hez képest sokkal drágább az állam.
A Fidesz mindig elmondta, hogy olcsó államot akar, most erről szó nincsen. Nem is lehet. Hogyha egy olyan államot akarunk, ami mindent centralizál, márpedig ez az állam mindent centralizál, egészségügyet, közoktatást és a gazdaságot is, akkor egy nagy államra van szükség.
Az ilyen rendszerek mindig elmondják, hogy mennyire ellene vannak a bürokráciának, de most is 5-6 ezerrel többen dolgoznak a közigazgatásban, mint 2009-ben, és jövőre is többet költünk erre. Az elemző szerint a jóléti funkciók (egészségügy, közoktatás, nyugdíj, kultúra, sport) felemás képet mutatnak. A Fidesz kezdetben rengeteg pénzt vont el ezekből a rendszerekből, majd elkezdte lassan visszapótolni.
Súlyos lemaradás
Magyarország nagyon lemaradt még a térség országaihoz képest is. A magyar növekedés 2010-2015 között 8,8 százalékos volt. Lengyelországé 15, Szlovákiáé és Romániáé 12,5, de politikailag nem ez, nem a konkrét valóság számít, hanem az, hogy mit éreznek az emberek. Tölgyessy Péter szerint az Orbán-rendszer egy válasz Magyarország sikertelenségére.
Orbán Viktor nem feltétlenül jobb gazdasági helyzetet, növekedést, jobb egészségügyet, iskolát, miegyebet ad, hanem bűnbakot. Ellenséget. Azt viszont tökéletesen. Megmagyarázza, hogy miért nem sikerül, kire kell haragudnunk. Ebben szinte felülmúlhatatlan.
Sokan elhiszik neki, hogy tényleg a multik, az EU, a baloldal tehet mindenről, de az irányított kapitalizmus a térségben soha nem hozott felzárkózást, csak lemaradást.
Azok a boldog ’70-es évek
A miniszterelnök társadalomépítési modellje nagyrészt a ’70-es, ’80-as évek elképzelésein alapul, mivel akkor szocializálódott. Döntően úgy is képzeli el a magyar felemelkedést, ahogy akkor volt. A politikai elemző szerint az oktatásra ez azért nem igaz, mert ott inkább 150 évvel ezelőtti mintákat követnek.
Az iskola a kreatív kisgyereket arra tanítja, hogy engedelmeskedni kell, hiszen a társadalom működésének lényege az engedelmesség. A modern világban ez kevés, a monoton munkát elvégzik a robotok, a kreativitásra szükség lenne a munkaerőpiacon, de a Fidesz elitje ezt meghagyja saját gyermekeinek. Már nem akar polgárosodást. Az elit elitiskolákba – döntően egyháziakba – járatja gyerekeit. Tölgyessy Péter összességében úgy látja, a rendszernek még van felhajtóereje, még diadalmasan megy előre, úgy tűnik, még követője is akad a térségben, de nagyon kétséges, hogy mennyire jelenthet ez tartós sikert. A teljes interjút meghallgathatja itt.
