Belföld

Lenne pénz az egészségügyre, ha kevesebbet lopnának

Farkas György
Farkas György

újságíró, hírfőnök. 2016. 05. 03. 10:26

Az orvosbáró, a balek, a potyautas és a szegényellenes címmel írt bejegyzést blogján Szabó Tímea.

A PM társelnöke az Indexen megjelent egészségüggyel foglalkozó írásra reagált, miután már annak első része, az „orvosbárós” is kiakasztotta kicsit, noha volt benne igazság. Arról is és a második, balekos-potyautasosról is azt gondolja, hogy “alapvetően és szemellenzősen szegényellenes”. Szabó Tímea úgy látja, a szerző (Lantos Gabriella, a Róbert Kórház operatív igazgatója) megoldásait követve a létminimum környékén élő négy millió ember nagyon rossz minőségű vagy semmilyen alap betegellátáshoz nem jutna hozzá.

Az Orbán-féle urizáló, egészségügyből pénzkivonó, a betegellátást lepusztulni hagyó politika ellenpárja nem a piacfundamentalista, a „veszteséges” kórházakat bezáró, az egészségügyet gyakorlatilag fizetőssé tevő rendszer. A valódi megoldás az, ha az állam végre visszateszi az elmúlt öt évben kivett 400 milliárd forintot, hozzátesz még kétszázat, és mindenki számára megfelelő színvonalú, elérhető és ingyenes betegellátást biztosít függetlenül attól, hogy hova és milyen családba született.

Az ellenzéki politikus sok mindennel egyetért a cikkben megfogalmazottakkal, például a magánszektor kifehérítésének igényével, a hálapénz fokozatos megszüntetésével, de alapvetően tévesnek tartja, hogy néhány száz orvost (az orvosbárókat) okoljanak a lepusztult egészségügyért.

Ráadásul, aki belemegy ebbe az utcába, az pontosan Orbán Viktor szekerét tolja azzal, hogy egymás ellen fordítja az egészségügyi dolgozókat. Ez a bűnbakpolitika, ez a megosztás csak azt éri el, amire Orbánék is évek óta játszanak, és ami miatt a kormány nem kényszerül valódi lépésre: az oktatással ellentétben az egészségügyben sosem lesz a dolgozók között összefogás.

A balek-potyautas cikkről Szabó Tímea azt írja, hogy szerinte az egészségügyet nemcsak a „TB-járulékból” (szociális hozzájárulási adóból) kellene finanszírozni, hanem hozzá lehetne ahhoz csapni máshonnan is. A magyar állam elképesztően keveset költ betegellátásra az uniós átlaghoz képest.

De kormányon lenni annyit jelent, hogy eldönthetjük, hogy a közösből mire és mennyit fordítsunk. Az Orbán-kormány például sokadik éve úgy dönt, hogy az oktatásból és az egészségügyből százmilliárdokat elvesz, stadionokra, vizes vébére meg atomerőműre meg százmilliárdokat rákölt. 2017-re például úgy döntöttek, hogy 50 milliárdot fordítanak Orbán Várba-költözésére és 70 milliárdot a közmédiára. De ez nem előírás, ennek egy része mehetne hasznos dolgokra, mint pl. a betegellátás vagy a gyermekéhezés felszámolása.

Szerinte tévút az egészségügyi járulékért járó „alapcsomag” olyan meghatározása, hogy a befizetésért cserébe kinek, milyen ellátás jár. Azzal megint a legkiszolgáltatottabbak járnának a legrosszabbul, hiszen ők nem tudnak fizetni, és persze mindenki más is többet fizetne, mint most az egészségügyi hozzájárulással. Azok az ápolók, akik ma 100 ezer forintért három műszakban dolgoznak és nevelik egyedül gyerekeiket, nem fognak tudni többet fizetni egy „differenciáltabb” „alapcsomagért”.

Ők a családjukkal együtt már most a létminimum környékén tengődnek. De egy Tesco pénztáros sem, aki szabadidejében a beteg szüleit ápolja. Akkor nekik vagy a gyerekeiknek havi egy vizsgálat jár majd? Vagy kettő? És ha háromra lenne szükség, azért már újból fizetni kellene? És nekik vagy egy közmunkásnak vajon milyen „műtéti technika” járna az alacsonyabb befizetésért? A gumikesztyű nélküli vagy a várólista miatt a soha sorra nem kerülő?

Szabó szerint több pénz kell, mert a betegellátás, az eszközökre fordított elégtelen állami támogatás miatt már most is életveszélyes szinten van.

Ténylegesen láttam az egy hónapos segédápolói munkám alatt, hogyan küzdenek egy-egy plusz doboz gumikesztyűért vagy a szükséges gyógyszerért a kórház kardiológiai osztályán. Amíg korábban az egészségügyi kiadáson belül nagyjából 50-50% arányban oszlott meg a bérre és eszközökre fordított összeg, ma ez az OECD adatai szerint 70-30-ra változott, azaz 30%-ra csökkent az eszközökre fordított arány, és nyilván nem úgy, hogy közben nőttek a bérek. Európai országokhoz képest például nagyon kevés a CT berendezések száma (a várólista elsősorban emiatt van, nem amiatt, hogy az orvosok előre veszik a magánbetegeket).

Lantossal ellentétben a PM társelnöke nem támogatja az olyan versenyt, amelyben úgy javul az ellátás, hogy a rossz rendelők és kórházak közben elvéreznek, hiszen miközben mindenki többet fizetne az egészségügyért, vélhetően nem a VIP kórházak, hanem a szegényebb régiók intézményei zárnának be.

De akár a nem felújított budapesti kórházak is gallyra mehetnének, a mentő meg majd szaladgálhat az infarktusos beteggel fél órával többet. Szóval miközben jól járnak a magánkórházak, mert szerződést kötnek velük a „biztosítók”, és beterelik őket a fizetős szolgáltatásba, a nagyvárosoktól távolabb élők menjenek oda, ahova tudnak. A szerző a magánkórházból, ahol dolgozik, valószínűleg kevésbé látja, hogy a nagyvárosokon kívül már így is gyakran 50-60 kilométert kell utazni pusztán egy háziorvosi rendelőig, mert az ország számos pontján már most akkora a hiány. Tíz éven belül meg az EMMI szerint akkora lesz, hogy 4,6 millió embernek egyáltalán nem lesz háziorvosi ellátása. Kórházig ezek szerint meg több száz kilométert kellene menni, rosszabb esetben gyerekkel, autó nélkül.

Szabó Tímeánál ez a kizárólag a piaci logikát követő gondolkodás megbukik. Az államnak kutya kötelessége mindenkinek biztosítani az elérhető, megfelelő színvonalú és ingyenes betegellátást, függetlenül attól, hogy hova született, mennyit keres.

Gondoskodnunk kell egymásról. Arról is, akinek kevesebb jutott. Pénz van, csak persze nem etyeki kisvasutakra kellene költeni, és talán Matolcsy is lophatna kevesebbet. A „mindenki annyit ér, amennyije van” gondolkodást egyszer s mindenkorra jó lenne elfelejteni.

Nem csak a kormányoldalon – írta a Párbeszéd Magyarországért társelnöke. 

Lantos Gabriella ugyanakkor azt tartja tarthatatlannak, hogy a magyar társadalom nagy része semmit nem fizet az egészségügyi ellátásért. Az ATV Egyenes Beszéd című műsorában azt mondta, kevesebb, mint felét fizetjük az egészségügyre, mint a fejlett országok, ráadásul kevesen fizetünk sokat. A Róbert Kórház operatív igazgatója azt mondja, mindenképpen át kell alakítani a finanszírozási rendszert. Az elmúlt negyven évben sokat romlott a helyzet, de a szolgáltatások körét nem szűkítették, így az egészségügy finanszírozása sem nem igazságos, sem nem szolidáris. Szerinte az nem méltányos az, hogy a felnőtt lakosság egyharmada, azaz 2,7 millió ember tartja el tényleges járulékfizetőként az egészségügyet.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Fotó: 24.hu / Bielik István
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.