Budapest, 2015. szeptember 3.Quaestor-károsultak demonstrálnak az Országház előtti Kossuth Lajos téren 2015. szeptember 3-án.MTI Fotó: Marjai János
Belföld

Quaestor-botrány – Nyílt levelekkel sorozták meg Orbánt és társait

Farkas György
Farkas György

újságíró, hírfőnök. 2016. 04. 04. 10:27

A Quaestor-károsultak nem adják fel, ha kell, külföldön folytatják harcukat.
Korábban a témában:

A Quaestor Károsultak Közössége úgy tudja, hogy a 32 ezer elszámolási határozatból 12 ezer lett nullás, ami azt jelenti, hogy ennyien nem kapnak egyetlen forintot sem. A méltánytalan helyzet miatt nyílt leveleket küldtek nemcsak Orbán Viktor kormányfőnek, hanem több miniszternek, illetve a parlamenti pártok frakcióvezetőinek is. A nyílt leveleket teljes terjedelmükben, változtatás nélkül tesszük közzé.

Az első a négygyermekes Orbán Viktornak szól.  

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

A Quaestor Károsultak Közössége egy négygyermekes család ügyével fordul Önhöz. Ön is nagycsaládos, ezért gondoltunk, hogy a sok nullás kárrendezési határozat közül ezzel keressük meg Önt.
A családfő a Quaestor Értékpapír Zrt-nél vezetett számláján 2 260 602 Ft. értékű Quaestor Hruria kötvénnyel rendelkezett. A Kárrendezési-Alaptól ez év ápr. 1-én kapott értesítést, hogy az Alaptól semmilyen kárrendezést nem kap. Felesége azt írta nekünk: tudja, hogy az összeg nem túl nagy, amit veszítenek, legalábbis másokhoz képest, de nekik rengeteg. Négy gyermekük van, ezek közül a legnagyobbnak gyűjtötték, mert neki még nincs „babakötvénye”. Gondolták, ha tovább akar tanulni, akkor ez az összeg egy kis segítség lesz.
Azt már mi adjuk hozzá, hogy nagycsaládosként nyilván tudja, mennyibe kerül egy gyermek egyetemi taníttatása. Rengeteg mindenre kell pénz, többek között a felsőoktatási tandíjra, amit ellenzékben vehemensen ellenzett, majd kormányra kerülve bevezettetett.A család két nappal a Quaestor kamu csődbejelentése után kezdett el reménykedni, mert ekkor jelent meg először a sajtóban olyan vélemény, hogy a Befektető Védelmi Alapnak fizetnie kell. Utána tavaly április elején Rogán Antal bejelentette, hogy benyújt egy törvényjavaslatot, ami a Quaestor károsultakat 30 millióig teljes mértékben kártalanítaná. A családfő a megadott határidőn belül benyújtotta a kárrendezési kérvényét, és első Quaestor Kárrendezés Alap meg is állapította a jogosultságát, és erről határozatban értesítette őt. Majd a magyar jogrendben páratlan esetként egy folyamatban lévő, tehát nem elbírált alkotmányjogi panaszra hivatkozva felfüggesztették a törvény végrehajtását. Példátlan volt az eset a magyar jogtörténetben, azóta tanult is belőle a kormányzat, mert pl. a földárverések ügyében hiába fordult az AB-hez az ellenzék, és kürtöli tele a „földmutyival” a médiát, azon törvény végrehajtását már nem függesztették fel. Sajtóhírek szerint az Ön családjának is sikerült így kisebb földterületet vásárolnia, így nem kellett megismerkednie azzal az érzéssel, hogy milyen az, ha jogszerűtlenül felfüggesztik egy törvény végrehajtását, ami miatt Önt anyagi kár éri.
Ezek után az AB alaptörvény-ellenesnek találta az első Quaestor törvény egyes rendelkezéseit, de Lenkovics Barnabás AB elnök a döntés utáni sajtónyilatkozatában kijelentette, hogy „lehet alkotmányos a kárrendezés”. Ezek után a FIDESZ Kormány Igazságügyi Minisztériuma ismét nekifogott a kodifikációs munkának, és nem a meglévő törvényt javította ki, hanem egy újat hozott, ami a levonásokat tekintve jóval túlmutatott az AB iránymutatásán. Ettől függetlenül a család reménykedett, mert 3 millió alatti kötvényköveteléssel rendelkeztek, így még a 11%-os levonással sem kellett szembenézniük. Egészen 2016. ápr. 1-ig, amikor megkapták az új Kárrendezési Alap határozatát, hogy nem jár nekik semmi.
Nem április 1-i tréfáról van szó, kb. 12 000 ilyen nullás határozatot postázott az új Alap. 32 000-ből 12 000 ilyen határozat született az információink szerint. A károsultak valamivel több, mint egyharmada! Ők nem kapnak semmit! Ráadásul az Alap fel is hívta az érintettek figyelmét, hogy 2016. márc. 10-én megindult a Hruria felszámolása, és a kárrendezésből kihagyottak oda fordulhatnak az igényükkel. Amihez be kell fizetni a követelés 1%-át, vagyis a nullás károsultak nemhogy a kárrendezésben nem kapnak semmit, hanem rögtön egy nem tervezett kiadással szembesülnek, miközben pedig a követelés teljes nagyságát figyelembe véve szép summához jut a költségvetés. Magyarország jobban teljesít!
Azonban ne csak a számoszlop alján szereplő egyetlen nullás számra figyeljünk, van itt még további érdekesség. Ön az AB határozata után arról beszélt, hogy pontos, tételes elszámolásra lesz szükség a fair elszámoláshoz, és ez időbe telik. Az időszükségletet látjuk is, pl. a márc. 24-én kelt határozatot csupán márc. 31-én sikerült postára adni. Minden határozat márc. 24-i, az Alap mégis kivárt a törvényben biztosított legvégső határideig, és csak a törvényben meghatározott legutolsó napon, márc. 31-én adta fel a határozatokat. Nyilván 23:59-kor, mert csak másnap érkeztek meg a legjobb postai szolgáltatással büszkélkedő budapesti kerületekben is. Az a Kárrendezési Alap késleltette a határozatok kiküldését a törvényben biztosított utolsó pillanatig, amit a Befektető védelmi Alap működtet, és aminek már a nevéből következően is a befektetők védelmét kellene ellátnia, nem pedig a kifizetéseik halogatását. Ez a kivárás ugyan nem törvénytelen, de maximálisan erkölcstelen.
Ideje tehát volt a BEVA-nak, az Ön által említett tételes elszámolást mégsem sikerült elkészítenie. Nézze meg az elszámolás második sorát, egyetlen 683 079 Ft-s nettó hozamlevonást sikerült beböknie az Alapnak. Ön mit szólna, ha a bankja a havi kártyahasználatának „részletes, tételes elszámolásaként” csak egy totál összeget közölne? Különösen akkor, ha tudná, hogy a bankja egy meghamisított nyilvántartást használ a havi számlakivonata elkészítéséhez! Mert a Quaestor egy a károsultak által meg nem ismerhető módon meghamisított számítástechnikai rendszert használt, így tudta a felügyeletet is hamis információkkal ellátni. Talán Önben is felmerülne az igény, hogy ilyen esetekben leellenőrizze a kapott elszámolás helyességét.
A Quaestor Károsultak Közösségénél megkeresések ezreit kapjuk, hogy sokkal kisebb levonással kalkulált az adott károsult, hogyan tudná a számítását leellenőrizni? A válasz pedig az, hogy ezen határozatok alapján sehogy. Az Alap odalök elé egy alamizsnát, és azt vagy elfogadja, vagy nem.
Van olyan is több, aki konkrét szerződéseket mutat, megvan neki a teljes számlatörténete. Ha valaki egyszer vett csak kötényt, és arra csak egyszer kapott kamatot, akkor az esetet nem olyan nehéz végigszámolni. A levont nettó hozam pedig több, sokszor nem is kevéssel. Tudunk ilyenkor segíteni a károsultnak? Nem, hiszen nem tudjuk, hogy az Alap milyen tételekkel számolt! Nem tudjuk, hogy az adott károsult kifelejtett-e valamit, vagy az Alap számolt nem létező tételekkel. Tapasztalatunk szerint gyakorlatilag majdnem minden károsult vitatja a levont nettó hozam összegét. Ez is a hitelezői igény 1%-os regisztrációs díjához hasonló trükk lenne, hogy a 32 000 károsult nagyobb része bírósághoz kényszerüljön fordulni, hogy tisztázza a valódi nettó levonásának nagyságát az Alappal? Immár a vagyoni perek 6%-os illetékével. A magyar reformok működnek! Azok is, amik a költségvetést extra illetékbevételhez juttatják!
Miniszterelnök Úr! Papírsárkány lesz, és hagyja, hogy a részletes, tételes elszámolási ígéretét alsóbb szintű hivatalnokok elszabotálják, vagy utasítja az illetékeseket, hogy adjanak az ígéretének megfelelően részletes, tételes elszámolást minden érintettnek? Legfőképpen pedig lesz-e Önben politikai bátorság kimondani azt, hogy egy a károsultak egyharmadát a kárrendezésből kizáró törvény minden csak nem fair, az ilyen törvény diszkriminatív, és utasítja-e a kormányát egy valóban fair törvénymódosítás kidolgozására, viszont a lassan meginduló kárrendezések kifizetésének felfüggesztése nélkül? Azért, hogy egy 2.2 milliós követeléssel rendelkező kiskárosult családapa ne legyen kénytelen szembenézni azzal, hogy ő nem kap egyáltalán semmilyen kárrendezést.

A második levelet sületlenségei miatt a Miniszterelnökséget vezető miniszter kapta. 

Tisztelt Lázár János Miniszter Úr!
Ön 2011-ben állítólag kijelentette, hogy „akinek nincs semmije, az annyit is ér”. Éppen ezért nem egy olyan esettel fordulunk Önhöz, amely károsult az Ön értékítélete szerint „semmit sem ér”. Olyan esettel fordulunk Önhöz, amely mögött az ember talán még az Ön véleménye szerint is „ért valamit”.
Ez a károsult mintegy 45 millió Ft kötvénnyel rendelkezett. A kárrendezés alapja limitált 30 millióban, a levonások viszont nem. Vagyis az ilyen károsultak többsége nulla kárrendezést kap, egyszerűen vagyoni helyzetük alapján kizárják őket a kárrendezésből. Több mint 800 károsult rendelkezik 30 millió feletti követeléssel. Ezeket az embereket gyakorlatilag a számítás módja, és a nem csak a kárrendezésbe bevont, hanem a teljes követelésről való lemondatás miatt gyakorlatilag kizárták a kárrendezésből. Egy csomó ember lesz majd „semmivé”. Már persze azok, akik Hruria kötvénybe fektették a pénzüket, és nem Önhöz hasonló bölcs előrelátással állami földek megvásárlásába.
Ön elképesztő mennyiségű sületlenséget beszélt össze az első Quaestor törvény felfüggesztése után. Számtalanszor kifejtette többek között, hogy a Quaestor törvényt az Alkotmánybíróság döntéséig fel kell függeszteni. Alkotmányjogi tanárai valószínűleg nem voltak büszkék ekkor Önre. Ezek egyike pl. Trócsányi László, aki a Szegedi Egyetem Alkotmányjogi Tanszékének volt a vezetője, ott, ahol Ön is tanult. Aki pedig kijelentette, hogy egy még el nem bírált alkotmányjogi panasz önmagában nem jelent okot egy hatályban lévő törvény felfüggesztésére. Szerencsére Önnek nem kellett saját magánéletében ilyen alkotmányellenes helyzettel megküzdenie, és nyugodtan bevásárolhatott az állami földekből a földtörvénnyel kapcsolatban ugyancsak folyamatban lévő alkotmányjogi panaszok ellenére.
Önhöz tehát nem kérdésünk van, hanem két kérésünk. Egyrészt lehetőleg ne beszéljen majd a Kormányinfón és sajtónyilatkozataiban arról, hogy a Kormánynak sikerült megoldania a Quaestor károsultak problémáját. A jelenlegi második Quaestor törvény a probléma része azon 12 000 károsultnak, akik nem kapnak semmilyen kárrendezést, és azon további ezreknek, akik kapnának ugyan némi alamizsnát, de az a fennálló követelésükhöz képest olyan arcpirítóan alacsony, hogy nem tudnak élni vele, mert akkor a törvény értelmében a teljes követelésükről, köztük arról a nagyobb részről is le kéne mondaniuk, amire nem is kapnak kártalanítást. Kérjük tájékozódjon, mielőtt nyilatkozik! Orbán Viktornak egy kis követeléssel rendelkező károsult esetét küldtük meg, aki nem kap semmit. Önnek egy 30 millió feletti „nagykárosultét”. Ő sem kap semmit. Más kormánytagoknak küldünk majd olyan 6 és 30 millió Ft. közötti eseteket is, akik úgyszintén nem kapnak semmit. Talán Ön is egyetért velünk, hogy a Quaestor probléma csak akkor lesz megoldva, ha a kárrendezésből nem zárják ki kis, közepes és nagy károsultak tömegeit. 12 000, mintegy egyharmad azok aránya, akik a Parlament kétszeri nekifutása ellenére sem kapnak semmi kárrendezést a hatályos törvény alapján, és további ezrek csak olyan alacsony összeget, ami a további követelés jogáról való lemondatás mellett nem lesz számukra elfogadható.
A második kérésünk pedig Önnek, a befolyásos politikusnak szól. Kérjük, vesse latba befolyását, hogy legyen egy harmadik kör is a meglévő két törvény után, és abban végre minden érdekeltet kártalanítsanak. Így azután elkerülhető lenne, hogy a Budapesti Olimpia során majd Quaestor károsultak demonstráljanak a központi helyszín előtt, ami jelenleg még a Quaestor tulajdonában van. Oda tervezték legnagyobb projektjüket, a Duna City projektet, és amely telket épp most készülnek lenyúlni az olimpiához. Megismételnénk a demonstrációkon sokszor elhangzott szlogenünket: NEM HAGYJUK! Ha kell, demonstrálni fogunk az Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjainak budapesti látogatásakor, hogy az olimpiát a tőlünk elrabolni szándékozott telken akarják megrendezni. Ha pedig ezek után mégis Budapesten rendezik az olimpiát, akkor ott leszünk a tőlünk elrabolt telek bejáratánál a transzparenseinkkel!

Az igazságügy-miniszter természetesen jogi felvetéseket kapott. 

Tisztelt Trócsányi László Miniszter Úr!
Ön jogi körökben elismert szakembernek számít, ezért Önhöz jogi kérdésekkel fordulunk. A károsult 18 085 382 Ft. Hruria kötvénnyel rendelkezett, amiből 6 004 200 Ft-t már megtérített a BEVA, vagyis a fennmaradó, a kárrendezés során remélt megtérülése 12 081 182 Ft. Ebből kínál az Alap 2 437 588. Ez a teljes követelés 20%-a, viszont a törvény értelmében a maradék 80%-ról is le kell mondania.
Felmerül a feltűnő értékaránytalanság esete. Ezt már a római jog is ismerte, felén túli sérelem (laesio ultra dimidium, laesio enormis) néven. Itt nem két fél közötti szerződésről van szó, hanem törvényben meghatározott jogviszonyról. Sikerrel perelhetne-e a károsult a kárrendezés elfogadása után feltűnő értékarányosságra hivatkozva akár Magyarországon, a hatályos jogrend szerint, akár nemzetközi fórumon, az évezredek óta általánosan bevett jogi gyakorlatra hivatkozva?
Ugyancsak felmerül az uzsora kérdése. Uzsorának azt szoktuk tekinteni, ha valaki a másik fél szorult helyzetének kihasználásával feltűnően aránytalan előnyt köt ki. A Quaestor károsultak szorult helyzete aligha vitatható. A felkínált kárrendezés aránya sokszor arcpirító. A törvény logikájából adódóan még a 20%-os kárrendezésnél sokkal rosszabb arányok is előfordulnak. Felmerülhet-e ez esetben az uzsora?Van egy további fogalom, a jóerkölcsbe ütközés. A konkrét tartalmat nem fejti ki a Ptk., ezért fordulunk Önhöz, mint keresztény-nemzeti értéket valló politikushoz, illetve Önhöz, mint alkotmányjogászhoz. Beszélhetünk-e jóerkölcsbe ütközésről, ha a károsultak mintegy harmada, 12 000 ember egyáltalán nem kap kárrendezést, további ezrek, mint a példában szereplő károsult arcpirítóan alacsony arányt kap, sokan még a példában szereplőnél is alacsonyabbat, miközben más károsultakat közel 100%-ban kártalanítanak?
2016. márc. 31-én a Quaestor Károsultak demonstrációt tartottak az Igazságügyi Minisztérium előtt. Többek között egy levelet kívántunk Önnek eljuttatni, amit az Ön sajtófőnöke vett át. Mindeközben Ön 11:40-kor a hátsó ajtón keresztül kényszerült beosonni az IM épületébe. Ön évtizedes gyakorlattal rendelkező megbecsült tanár, alkotmányjogász, a Szegedi Egyetem Alkotmányjogi Tanszékének volt tanszékvezető egyetemi tanára, volt alkotmánybíró. Nem lenne jobb egy tisztességes módosítást beterjeszteni a második Quaestor törvényhez végre, természetesen a folyamatban lévő kifizetéseket nem érintve, ahhoz csak plusz jogokat biztosítva. Amit akár Ön is képviselhetne a Parlamentben, amely képviseletét nem kellene az államtitkárára, Völlner Pálra bíznia. Így az egész törvényt Ön is személyesen felvállalhatna az Ország Házában, ha már az Ön neve szerepel a törvénytervezeten előterjesztőként, és ami után nem kéne a hátsó ajtón osonva ki- és bejutnia a munkahelyére Quaestor károsultak elől bujkálva. Használhatta volna az első ajtót is! Találkozott Önnel néhány társunk a hátsó ajtónál is, ott sem inzultáltuk Önt. Az első ajtónál sem tettük volna, viszont ott talán néhány szóban ki tudta volna fejtenie a véleményét az ügyünkről!Az ügyünkben az első Quaestor törvény felfüggesztése kapcsán Ön tette az egyik legtisztességesebb nyilatkozatot. A kárrendezési határozatok kiküldése után nyilvánvaló, hogy az új Quaestor törvény milyen diszkriminatív, és mennyi embert kizár a kárrendezésből. Van Önben elég politikai erő, hogy felvállalja azt, hogy a minisztériuma hibázott, súlyosan diszkriminatív törvényt javasolt, és ezt egy törvénymódosító javaslat beterjesztésével korrigálja?

Rogán Antal miniszter, mint előterjesztő kapott levelet.  

Tisztelt Rogán Antal Miniszter Úr!
Önhöz egy átlag 6 és 30 millió közötti károsult esetével fordulunk. Neki 8 167 477 Ft. követelése volt. Ahhoz a károsulti körhöz tartozik, aki az Ön áprilisi törvényjavaslata után kezdett bizakodni, aki időben benyújtotta a kárrendezési igényét még az első, Ön által beterjesztett Quaestor törvény alapján, várta az Ön által említett három hónapos határidőn belül a kárrendezését, végigszenvedte a hatályban lévő törvény el nem bírált alkotmányjogi panaszra való jogtalan felfüggesztését, várt a második törvény meghozatala után is, és most nem kapott semmit. Nulla Ft. a kárrendezése.
Nincs az esetében semmi különös. Olyan nem túl nagy követeléssel rendelkező károsult, aki bízott abban, hogy az Ön által előterjesztett törvény alapján majd hozzájut a pénzéhez, és aki most két külön a Quaestorra szabott törvény után mégis nulla kárrendezéssel fordul ki az ajtón. Az egyébként is járó BEVA kártalanításon kívül nem kapott semmit, a Parlament kétszeri nekifutása után sem. Ráadásul még a BEVA teljes 6 milliós kártérítését sem kapta meg, pedig csak annyi történt, hogy a pénzét ellopták. Nem csak a fiktív kötvénymennyiség ellenértékét, hanem a teljeset. Rögtön a befizetéskor a teljes egészet, mint ahogy azt Ibolya Tibor fővárosi legfőbb ügyész a T. Csaba és társai elleni vádirat sajtóismertetésekor kifejtette. A BEVA mégis csak a kára egy részét térítette meg 6 millióig, pedig a teljes összeget rögtön a befizetéskor ellopták.
Az Ön által beterjesztett javaslat azt jelentette, hogy ezt a fiktív-nem fiktív megkülönböztetést orvosolják, illetve a 6 millió feletti károk is megtérülnek 30 millióig. Egyik sem történt meg, mint ahogy azt az Önhöz eljuttatott eset bizonyítja. Nem egyedi eset, ismereteink szerint 12 000 ilyen nullás határozat van. A határozatok harmada. További ezrek pedig azért nem tudják majd elfogadni a kárrendezést, mert olyan alacsony megtérülés mellett kellene elfogadniuk a további teljes követelésről való lemondás mellett, ami számukra elfogadhatatlan.
Megvan még Önben a segítség szándéka, vagy pálfordulást hajtott végre, és az eredeti alkotmányjogi hibákkal fűszerezett törvényjavaslatot is csak azért terjesztette be, hogy az akkor kirobbant Quaestor botrányt ideiglenesen lehűtse, és a kifizetéseket majd úgyis elszabotálják valahogy. Önhöz azzal a károsulti kör egy esetével fordultunk, aki alapesete az Ön által benyújtott törvény kedvezményezettjeinek, most pedig majd egy év várakozás után azzal kell szembenéznie, hogy mégsem kap semmit. Benyújt egy törvénymódosító javaslatot, hogy az eredeti tavaly áprilisi törvényjavaslata szellemében minden károsult elfogadható mértékű kárrendezésben részesüljön? A két törvény utáni nulla Ft. kifizetés nem az! Természetesen a folyamatban lévő kifizetések felfüggesztését nem kérjük, azzal párhuzamosan kérünk orvoslatot azok számára, akiket a második törvény alapján semmi, vagy arcpirítóan alacsony kárrendezés illet meg.
Tudjuk, hogy a példában szereplő ki nem fizetett kár az Ön vagyoni helyzetében nem túl jelentős. Kevesebb, mint a Pasa parki lakásának csodálatos méretbővülésének értéke budai négyzetméterárakkal számolva. Egy valamit azonban megtanultunk a Quaestor Károsultak Közösségén belül a különböző károsultakkal beszélgetve: mindenkinek az élete megtakarításáról van szó. Ez egyeseknél 200 ezer Ft., másoknál 2 millió, újabb esetekben 20 millió, míg a vagyonosabbaknál néhány esetben akár a 200 milliót is elérheti. Ez mindenkinek az élete megtakarítását jelenti, és nem történik meg a 30 millióig történő kárrendezés sem. 12 000 ember nem kap semmilyen kárrendezést, és további ezreknek pedig olyan alacsony összeget kínálnak, amit nem tudnak majd elfogadni, mert a kínált kárrendezés aránytalan a lemondatott követelés nagyságával!

A költségvetési hatások miatt kérdezték a nemzetgazdasági minisztert. 

Tisztelt Varga Mihály Miniszter Úr!
Önhöz ismét egy kiskárosult esetével fordulunk. Idős, folyamatos ápolásra szoruló hölgyről van szó. Az esetét is a lánya küldte át nekünk, aki ápolja őt. A hölgy teljes követelése mindössze 256 923 Ft. A BEVA kárrendezés után mindössze 36 679 Ft. további kártalanítást várt volna, ami helyett nullát kapott. Tudom, hogy az Ön fizetése mellett 36 679 Ft. aprópénz, de a hölgyet gondozó lánya nem tud elmenni dolgozni, mert a hölgy folyamatos gondozásra szorul. Így ők ketten az idős hölgy nyugdíjából és a lánya által kapott ápolási díjból élnek. Mint a pénzügyekért felelős terület gazdája nyilván tudja, hogy itt nem nagy havi juttatásokról beszélünk. Ehhez képes viszont már hatalmas összeg a két kárrendezési törvény után sem kifizetett 36 679 Ft. Nekik ez a létfenntartáshoz kell. Kellene. Ennyire rosszul áll a költségvetés, hogy olyan kárrendezési törvényt kellett hozni, ami még az ilyen károsultaktól is megtagadja ezt a nem túl nagy összeget, és a nyomorba taszítja őket?A második Quaestor törvény beterjesztése előtt egy nappal kiszivárgott, azt lehozta a HVG. Akkor abban még csak 10% általános levonás szerepelt a hozamokon felül. Másnap derült ki a tervezet hivatalos nyilvánosságra hozatalakor, hogy vita volt még ezen a tételen, a végén a pénzügy álláspontja győzedelmeskedett, 11%-os levonás került a tervezetbe. Ezt a tételt azzal indokolta a törvénytervezet, hogy ez a károsultara hárított önrész, hogy tanuljunk az esetből, és a jövőben felelősebb pénzügyi döntéseket hozzunk. Komolyan úgy gondolta, hogy 10%-os önrész még nem elég a tudatos befektetővé formálásunkhoz, ahhoz feltétlenül 11% levonás kell?
Vagy pedig a gombhoz varrták a kabátot. Már a törvénytervezet nyilvánosságra hozatalakor beszéltek arról, hogy a törvény 60 milliárd Ft. kiadással jár, amiből 3 milliárd Ft. a Hungária károsultakra eső rész. Tehát már akkor végigszámolták a Quaestoros eseteket is, valamint egy további 1%-os szigorítással elérték, hogy beleférjenek a Quaestorosoknak szánt 57 milliárdba, és így nyújtották be a törvénytervezetet, ami így is ment át a Parlamenten. Ez esetben véleménye szerint miért tartott három hónapig a Kárrendezési Alapnak kiküldeni a kárrendezési határozatokat, amihez az új Alap a régitől átvette a már benyújtott kérelmeket, így az már az új Alap formális létrehozásának napján, jan. 1-én rendelkezésre állt?
Az új törvény címében „a tőkepiac stabilitásának erősítése érdekében tett egyes kárrendezési intézkedésekről” szól. Tényleg úgy gondolja, hogy a még Quaestorosok közt is csupán ad-hoc, diszkriminatív, nullától közel száz százalékig terjedő skálán kiszórt alamizsnával a tőkepiacba vetett bizalom helyreállítható?
Ez sokkal inkább szól a botrány eltusolásáról, amihez hozzárendeltek egy meghatározott keretösszeget, függetlenül a károk nagyságától. Így további hónapokra el lehetett húzni az ügyet, tovább lehetett szalámizni a károsulti közösséget, és ma már sokkal kevésbé vehemensen elemzi a média a Quaestor és a Kormányzat összefonódását. Az a baj, hogy az ilyen ügyeknek pozitív üzenete csupán a közpénzek körül ólálkodó további gazembereknek van, mert azt jelenti, hogy meg lehet úszni az ilyen botrányt is, csak kellően jó kormányzati kapcsolatokkal kell rendelkezni. A károsultaknak meg majd kiszúrják a szemét valami alamizsnával. A Quaestor ügy korántsem az első pénzügyi botrány a rendszerváltás utáni Magyarországon, bár nagyságában toronymagasan kiemelkedik. Még a hollywoodi forgatókönyvírók sem mertek ekkora összegről álmodni Wall Street farkasa című filmben. Önök azt hiszik, hogy Magyarországon ezt a botrányt is el lehet simítani valódi felelősségre vonás nélkül. T. Csabának nem derültek ki olyan életviteli túlzásai, ami megmagyarázná az eltűnt pénz hollétét. Egy budai villa „csupán” néhány százmillió Ft., még a leggiccsesebbek is megkaphatók 1-2 milliárdért. Egy luxusautót is lehet venni már 30 millióért, ha valakinek egész gyűjteménye van belőlük, az is kijön félmilliárdból. T. Csaba az elkészült vádirat szerint táskában kilopott a Quaestorból 1 milliárd Ft-t. Volt 58 milliárdnyi valós, és 150 milliárdnyi fiktív kötvénykibocsátás. A valós kötvények ellenértéke is hiányzik. T. Csaba bőröndös pénzkivétje csupán 1 milliárdot magyaráz az ügyészség szerint, a további 207 milliárd sorsa ismeretlen. A nagyvadak eddig megúszták a felelősségre vonást!
Ennek pedig negatív üzenete van a befektetők felé. Gyakorlatilag garantálja a következő hasonló botrány bekövetkeztét, ha azt látják a potenciális érintettek, hogy az igazi nagyvadak megúszhatják, csak jó kormányzati kapcsolattal kell rendelkezni. Az ismétlődés ezek után garantált. Lesz még ilyen eset! Nem Quaestornak fogják hívni az érintett céget, és nem belső vállalati kötvényekkel fognak manipulálni. A magyar élelmes nép, a rendszerváltás
óta bekövetkezett pénzügyi botrányok során is mindig valamilyen más formában bukkant fel a korrupció, a bűnözés, és a bűnözés összefonódása a mindenkori hatalommal.
Ez pedig elriasztja a potenciális befektetők egy részét. Magyarország GDP-je több, mint 30 000 milliárd Ft. évente. Ennek 1%-a 300 milliárd. Magyarországon a költségvetés a megtermelt GDP közel 50%-át elvonja. Vagyis 1% elmaradt gazdasági növekedés durván 150 milliárdnyi adókiesést jelent évente. Ennyiből ki lehetett volna fizetni a teljes hátralévő Quaestor kárt, a 30 millió feletti károsultak teljes követelésével egyetemben. Nem állítjuk, hogy a Quaestor ügy önmagában 1%-al csökkentette a potenciális növekedést. Az ilyen korrupciós és más bűnügyek sorozata csökkenti az évek során a növekedést. Meg az is, ha a hatályban lévő törvényeket nem hajtják végre, mint a Quaestor 1-es törvényt. Tehát a Kormány adott szavában nem lehet bízni, még akkor sem, ha az abban foglaltakat törvénybe foglalják. Ez pedig összeadódik. Ha az egyik évben elmarad 0.1% gazdasági növekedés, azokat a másutt fel nem épített gyárakat már nem fogják hozzánk hozni. Következő évben már alacsonyabb bázisról indulunk, hiányzik az előző évben elmaradt 0.1% növekedés, és elmarad újabb 0.1% növekedés. Ebben az évben már 0.2%-al jár az ország a lehetőségei alatt, és a két év alatt az összesített kiesés már 0.3%. Hamar eljutunk az egész számok tartományába, utána pedig a kétszámjegyű tartományba. Magyarország a rendszerváltáskor a térség egyik vezető gazdasági teljesítményével rendelkezett. Azóta az egykor hasonló teljesítménnyel rendelkező Csehország elhúzott tőlünk. Megelőzött Szlovákia is bennünket, pedig az egykori Csehszlovákia ezen része a rendszerváltáskor még egyértelműen a magyarnál gyengébb gazdasági mutatókkal rendelkezett. Románia már kitette az indexet, és előzni készül. Még negyed század, és Albániával meg Etiópiával leszünk versenyben. Magyarország a lehetőségei alatt teljesít!
A Quaestor csőd iszonyú sok pénzt vitt magával, közel 210 milliárd Ft-t. Az igazi hosszú távú kárt azonban a Kormány Quaestor ügyben hozott intézkedései okozták. Ennek hosszú távú pénzügyi költségei sokszorosak annak, mintha világosan megnevezésre kerültek volna a felelősök, a hibázó szervezetek, mint a pénzügyi felügyelet, vállalták volna az anyagi terheket is múltbéli mulasztásaikért. Egy ilyen világos kiállás sokkal többel javíthatta volna a költségvetés hosszú távú egyenlegét, mint az önrészünk 10-ről 11%-ra emelése. Vagy a 36 679 Ft. kárrendezés megspórolása a példában szereplő idős hölgy esetében!

A pénzügyi csodáról a külügyminiszternél érdeklődtek. 

Tisztelt Szijjártó Péter Miniszter Úr!
Ön segítségét egy olyan esetben kérjük, ami igazi pénzügyi csemege. Ennek megértéséhez már egy T. Csaba szintű pénzügyi mágus segítségére lenne szükségünk. Ön ugyan az utóbbi egy évben ritkábban büszkélkedik a T. Csabához fűződő kapcsolatával, ezért mellékeltünk néhány közös árulkodó fotót. Szeretnénk megjegyezni, hogy ezeket mi fűztük a levelünkhöz, azok a Kárrendezési Alap eredeti határozatában nem szerepelnek. A Google keresője kegyetlen, csak úgy ontja Önről a közös fotókat az egykor még meg nem tagadott baráttal. Mindenképpen szeretnénk az Ön kiváló kapcsolatait felhasználva eljutni T. Csabához, mert az Önhöz eljuttatott kárrendezési határozat maga a pénzügyi csoda, amire talán egy az ő szintjén álló pénzügy mágustól magyarázatot tudunk kapni. Mi ugyanis csak kapkodjuk a fejünket egy ilyen határozat kapcsán.Van tehát egy 7 356 018 Ft. kárral rendelkező társunk. Ez pedig úgy jött össze, hogy 17 549 744 Ft. hozamot kapott az eredetileg -10 193 726 Ft-s betétre a határozat szerint. Tehát tulajdonképpen hitelből indult, nem is betétből, arra kapott pozitív hozamokat, és az évek alatt a tartozás szépen átfordult pozitívba, betét lett belőle. Ez a pénzügyi zsenialitás már túlmutat a Quaestor károsultakon, ez akár még a devizahiteleseket is érdekelheti! Ők is ezt szeretnék valahogy elérni, negatív hitelekből átfordulni pozitív megtakarításba. És mi is ezt szeretnénk megismételni, hiszen ez a határozat is nullás, vagyis nekünk is ismét a semmiből kéne vagyont teremtenünk. Kérjük, mindenképpen forduljon T. Csabához az ügyben tanácsért, és a válaszát juttassa el hozzánk!Lenne egy további témakörünk is az Ön számára. Ehhez azonban miután nem jogász végzettségű, mellékelném a Btk. egy rövid paragrafusát.
Btk. 372. § (1) „Aki a rábízott idegen dolgot jogtalanul eltulajdonítja, vagy azzal sajátjaként rendelkezik, sikkasztást követ el.”
A külügyhöz érdekköréhez tartozik a Magyar Nemzeti Kereskedőház. 3.8 milliárdot tartott állampapírban a Quaestornál, de azt az utolsó napon, 2015. márc. 9-én sikerült kivennie részben, készpénzben. Részben, mert csak a tőkét kapta vissza, a kamatokat nem. Vagyis egyrészt nem igaz, hogy a Külügy háttércégét nem érte veszteség. 3.8 milliárd éves kamata állampapírban nagyságrendileg 200 millió Ft. Csak a kivét napját ismerjük, azt nem, hogy mikor került oda ez az összeg, de egy ekkora összegnél már a kamatveszteség is jelentős tétel. A Külügy közpénzből gazdálkodik, a Külügy alapította a kereskedőházat, vagyis oda közpénz került, és ebből a közpénzből eltűnt egy jókora tétel, eltűntek a kamatok.
A kamatok hiánya viszont hiteltelenné teszi az egész eddig nyilvánosságra hozott történetet, hogy nincs is ott semmilyen sztori, emiatt nem érte a Quaestor károsultakat semmilyen veszteség. Ha a Kereskedőház állampapírjait a visszaszolgáltatási kérést tévesen értelmezve a Quaestor 2015. márc. 9-én eladta tőzsdén, akkor azért meg kellett volna kapnia az addig esedékes hozamokat is, mert az állampapírok hozama úgy emelkedik a tőzsdén, ahogy gyarapszik bennük a felhalmozott kamattartalom. Van persze egy tőzsdei ármozgás is, de az életszerűtlen, hogy a kérdéses napon az egyenleg pont nullán állt volna. Ráadásul utólag visszaellenőrizhető, hogy mi volt az állampapírok aktuális napi tőzsdei árfolyama.
Ha viszont ez a szkenárió életszerűtlen, állítsunk fel egy alternatív szkenáriót pusztán logikai kísérletként. Valaki rendelkezik 3.8 milliárd Ft. állampapír felett, ami nem az övé, de eladja azt, az árán Quaestor Hruria kötvényeket vesz, majd a Hruria kötvények eladásakor ismét ugyanannyi állampapírt kíván venni. A Quaestor kötvények hozama az állampapírok hozamához volt kötve, azoknál 1.5%-al volt magasabb. Ha tehát valaki eljátsza ezt az ügyletet, az az 1.5% kamatkülönbség okán évi 58 millió haszonra tesz szert, és az egész ügyletre sem derül fény, mert a végén a tőzsdén ugyanolyan állampapírokat vesz, mint amilyennek eredetileg rendelkezett. Ezzel szépen lehet gyarapodni, évi 58 millió plusszal a normál jövedelem felett már valahogy csak ki lehet fizetni az ember rezsijét, mégha az átlagosnál némileg nagyobb lábon él is. Ez egy biztos jövedelemforrás, az egyetlen kockázat az, ha a Quaestor csődbe jut. A fizetésképtelenség egyik lehetséges útja az, ha a 3.8 milliárdot elhelyező fél pánikba esik, Quaestorhoz hasonló sikkasztásokra derül fény, mint ahogy történt a Buda-cash és Hungária ügyek esetén, még a Quaestor bedőlése előtt. Azonnal ki akarja tehát vonni a pénzét, amit készpénzben meg is kap a baráti cégtől, de a teljes elszámolásra már nincs idő, így csak a névértéket kapja meg. Amitől be is dől a Quaestor, mert egy 5 milliárdos likviditási alappal rendelkező pénzügyi cég bedől, ha egy ideges piaci helyzetben valaki egyetlen tételben majd 4 milliárdot vesz ki.
Ez a szkenárió sokkal több mindenre ad választ, mint a váltig ismételgetett álláspont, hogy minden rendben a Kereskedőház 3.8 milliárdja körül, visszakapták, igaz készpénzben és kamatok nélkül, és kész. Nem tudjuk, hogy a Kereskedőház esetében ez történt-e, de Ibolya Tibor fővárosi főügyész beszélt arról, hogy volt 11 olyan ügyfél jónéhány milliárdos követeléssel, akinek állampapírja volt a Quaestornál, amit a Quaestor eladott, de a végén a botránytól félve inkább kifizette őket. Vajon ezek egyike lenne a Kereskedőház?
Ennek az állampapír – Hruria csereügyletnek viszont van egy másik vetülete. Mindenképpen fennáll a sikkasztás azon tényállása, hogy valaki rábízott idegen dolgot sajátjaként kezel, hiszen azt saját hasznára, az éves mintegy 58 milliós haszonért teszi. Ezzel a Kereskedőháznak már 2015. márc. 9-én tisztában kellett lennie, hiszen készpénzt kapott vissza, míg eladásra vonatkozó utasítás nem lehetett. Két lehetőség van. Vagy a Quaestornál értékesítették saját szakállukra a kötvényeket, vagyis akkor a Quaestornál sikkasztott valaki, vagy informális csatornán baráti utasításként a Kersekedőháztól vagy a Külügytől adott erre utasítást valaki, amely esetben ez a személy követett el sikkasztást. Vagy így, vagy úgy viszont valaki sikkasztást követett el, és ezzel a Kereskedőháznál már márc. 9-én tudniuk kellett a készpénz megérkezésekor, mert az Állampapír helyett készpénz érkezése önmagában erre utalt. Mégsem tettek semmit egészen addig, amíg tavaly márc. 25-én már a sajtóban is megjelent az ügy, és így nem volt
mást tenni, muszáj volt az ügyben feljelentést tenni. Külügyminiszter Úr! Tud már valamit arról, hogy mi lett a nyomozóhatóság ez ügyben hozott vizsgálatának az eredménye? Indíttatott Ön belső vizsgálatot a külügynél és a Kereskedőháznál, hogy kiderülhessen, ha adott esetben ezen intézményekhez tartozó valamely tisztségviselő követte-e el a sikkasztást? Mikor tette ezt meg? Ha máig nem tette meg, miért nem tartotta szükségesnek ennek a logikusnak tűnő eseménysornak a kivizsgálását? Sokkal logikusabbnak hangzik, mint hogy valaki véletlenül a Kereskedőház készpénzszámláját adta meg az értékpapírszámlája helyett, ezután a Quaestor hibázik, eladja az államkötvényeket, majd elutalja a tőkét, de kamatok nélkül. Az előző hipotetikus szkenárióban viszont ígérheti sürgősséggel a tőkét saját kasszából, ami után majd menne a kamat is, ha az Orbán Viktornak írt Tarsoly levél után a miniszterelnök úgy döntene, hogy a kormányközeli botrány elkerülése érdekében kisegíti a Quaestort szorult helyzetéből.
Van még egy kérdésünk Önhöz. Ha egyrészt nyilvánvaló, hogy a Kereskedőház pénze is érintett a nyilvánvaló sikkasztásban, aminek csak a helye nem ismert (Quaestornál, Kereskedőháznál vagy a Külügynél vélhető potenciális elkövetők), akkor miért válaszolt úgy az Ön államtitkára, Magyar Levente dr. Szakács László napirend előtti hozzászólására a Parlament múlt heti ülésén, hogy a Kereskedőház pénze körül nincs semmi gyanús, a pénz megtérült. Nem térült meg, hiányzik a kamat. Ráadásul még ha meg is térült volna a teljes összeg, az is csak enyhítő körülmény a sikkasztásos bűncselekmény bírósági tárgyalása során, a sikkasztás tényállása ettől még megáll.A bűnpártolás fogalmát a Btk. 282. § paragrafusa definiálja. Ha valaki „anélkül, hogy a bűncselekmény elkövetőjével az elkövetés előtt megegyezett volna, a) segítséget nyújt ahhoz, hogy az elkövető a hatóság üldözése elől meneküljön, b) a büntetőeljárás sikerét meghiúsítani törekszik, vagy c) közreműködik a bűncselekményből származó előny biztosításában” (pl. hogy megtarthassa a Kereskedőház a visszakapott 3.8 milliárdját akkor is, ha az is bebizonyosodna, hogy a Kereskedőház is azon 11 ügyfél között volt, akik állampapírját eladták, de soron kívül mégis visszakapta a pénzét az utolsó napon, ami csődbűncselekmény). Külügyminiszter Úr! Magyar Levente az Ön gazdaságdiplomáciáért felelős államtitkára. Ez szorosan kapcsolódik a külföldi kereskedőházak működtetéséhez, és ezen külföldi kereskedőházak egy részét a Quaestor üzemeltette. Vagyis kapcsolatban kellett lennie az államtitkárnak a Quaestorral, valamilyen szinten ismernie kéne a Quaestor ügyet. Ha nem ismeri, és úgy adta dr. Szakács László múlt heti napirend előtti felszólalására a válaszát, akkor minimum alkalmatlan a pozíciója betöltésére. Ha pedig tisztában van az ott illetve a Kereskedőháznál történtekkel, akkor az Államtitkár Úr szerepe kapcsán az alkalmatlanságnál csupán sokkal rosszabb feltételezéseink lehetnek. Ezek után az a minimum, amit Öntől kérünk, hogy kezdeményezze államtitkára, Magyar Levente leváltását.

A parlamenti pártok frakcióvezetőit a károsultak arra emlékeztetik, hogy őket is átverték.  

Tisztelt Frakcióvezető Urak!
Kiválasztottunk Önöknek is véletlenszerűen öt további esetet 966 243, 903 105, 1 028 706, 3 594 438 és 2 242 912 Ft. kárértékkel Nincs bennük semmi speciális, csupán az, hogy már a BEVA szabályok szerint is valamennyiüknek hozzá kellett volna jutniuk a teljes kártérítésükhöz, most mégis mindegyik határozat nulla kárrendezést tartalmaz. Nem volt nehéz nullás határozatokat találnunk, információink szerint kb. 12 000 ilyen van, és további sok ezer olyan, ami annyira alacsony kárrendezést tartalmaz, hogy a további igényről való lemondatás mellett nem lesz elfogadható a károsult számára.
Uraim! Önöket átverték! Nem csak minket, károsultakat vertek át ezzel a törvénnyel, hanem Önöket is a Parlamentben. Völlner Pál a Parlament részletes vitájában ugyanis egyetlen szót sem beszélt arról, hogy ez a törvény diszkriminatív, 12 000 károsultat teljesen kizár a kárrendezésből. Ott arról beszélt, hogy ezzel a törvénnyel megnyugtató módon lezárható lesz a Quaestor károsultak ügye. Ez aligha fog megtörténni, ha 12 000 károsult nem kap semmit, és további ezrek számára lesz túl alacsony a kárrendezés ahhoz, hogy a további követelésről való lemondatással együtt elfogadják.Völlner Pál ott beszélt arról is, hogy piramisjátéknak tartja a Quaestor Hruriánál történteket. Arról viszont nem beszélt egy szót sem, hogy a múltbéli hozamok levonása során a Quaestor Ingatlankötvények Kamatait is le fogják vonni. Ezt egy 2001 és 2012 között egy másik Quaestor cég által, a Quaestor Pénzügyi Tanácsadóval (QPT) lebonyolított kötvényprogram volt. Ezt a kötvényprogramot maradéktalanul, az utolsó fillérig kamatostól visszafizette a QPT. A QPT a saját kötvényprogramja lezárulta után még három évig még fizetőképes volt, működött. Csupán a tavalyi év végén indult ellene felszámolási eljárás. Még a Quaestor botrány kirobbanása után is hónapokig normálisan működő cégnek számított jogilag, nemhogy azt három évvel megelőzőleg. Milyen jogalapon vonják le olyan kibocsátók kamatait, akik a Quaestor Hruriától független kibocsátók voltak, és a kötvényprogramjukat évekkel ezelőtt az utolsó fillért kifizetve befejezték, és akiktől a pénzt a károsultak egy másik céghez vitték át, ami történetesen bedőlt. Be sem tud jelentkezni a Quaestor károsultak döntő többsége a QPT felszámolásába, mert évekkel ezelőtt megszűnt mindenféle jogviszonya a céggel, most viszont ezeket az Ingatlankötvény kamatokat is levonják!? Uraim! Erről sem beszélt Önöknek Völlner Pál a törvénytervezet részletes vitájában! Uraim! Önöket átverték! Úgy szavaztak, hogy a törvényjavaslat lényeges mozzanatait elhallgatta Önök elől a Kárrendezési Törvény előterjesztője!Módjukban áll a törvényt kijavítani, csak politikai akarat szükséges hozzá. Ebben a kormánypártok felelőssége megkerülhetetlen. Ha a kormánypárti frakciók megszavazzák a törvény módosítását, akkor megoldható lesz a Quastor-ügy.

A Quaestor Károsultak Közössége ezért azt követeli, hogy fizessék ki a jelenlegi második kárrendezési törvény alapján megítélt kárrendezést a törvényben jelenleg is szereplő határidőkkel. Ne mondassák le a károsultakat a további követelésükről!

Ne történhessen meg még egyszer az, hogy érvényes kárrendezési határozatokra nem fizetnek, mint történt az az első törvény esetén!Ezzel párhuzamosan, de a jelenlegi kifizetéseket nem felfüggesztve módosítsák a második törvényt úgy, hogy az ne tartalmazzon diszkriminatív levonásokat! A számítás alapja legyen a jelenlegi kötvénymennyiség bekerülési értéke, függetlenül attól, mi volt a károsult befektetési története a Quaestor Értékpapír Zrt.-nél!

Különösen ne vonják le az olyan kibocsátók kötvényeiért kapott hozamot, akik évekkel ezelőtt befejezték a kötvényprogramjukat, és az utolsó fillérig kamatostól kifizették az akkori kötvények ellenértékét! A BEVA kártalanításnál is ez a számítás alapja, az sem alkotmányellenes, vagyis ezen extra levonások esetén az AB határozatra hivatkozás puszta félrevezetés!A károsultak azt szeretnék, ha Orbán Viktor kijelentésének megfelelően részletes elszámolást kapnának. Hozzák nyilvánosságra, hogy pontosan mennyi károsult kapott

a. Nulla kárrendezést
b. Olyan nullánál nagyobb kárrendezést, ahol a kárrendezési ellenérték a határozatban szereplő befizetett vételár és a BEVA által már megfizetett
kártalanítás különbsége (vagyis a károsultak által a kárrendezési törvénytől várt megtérülés) az 50%-ot nem éri el
c. Olyan kárrendezést, ahol a kárrendezési ellenérték a határozatban szereplő befizetett vételár és a BEVA által már megfizetett kártalanítás különbsége 50%-os, vagy azt meghaladó.

Szeretnék azt is tudni, hogy a nyomozás az egyes Quaestor cégeknél milyen vagyont talált, illetve a Quaestor cégek egymás között milyen követelésekkel rendelkeznek.

Az 58 milliárdnyi valós kötvény ellenértékének kerülnie kellett valahová a cégcsoporton belül. Csak ez alapján dönthető el, hogy az egyes károsultak esetében érdemes-e elfogadni a kárrendezést, vagy jobban jár az egyéni érdekérvényesítéssel!

Kérik, vizsgálják ki a Magyar Nemzeti Kereskedőház 3,8 milliárd forintjának történetét, azt hozzák nyilvánosságra! Ha bűncselekmény gyanúja merül fel, azt a nyomozóhatóság vizsgálja ki, és az érintettekkel szemben lépjen fel, függetlenül azok jelenlegi vagy múltbéli pozíciójától. Ha bárkihez vagy bármely szervezethez bűncselekményből származó pénz került, pl. jogosulatlan előnyt juttatva fizették ki soron kívül, ezen pénzeket szerezzék vissza!

Hozzák nyilvánosságra azt is, mely 11 ügyfélről beszélt Ibolya Tibor főügyész, amikor olyan ügyfelekről beszélt, akik állampapírjait a Quaestornál eladták, de a botránytól tartva mégis kifizették őket. Nemcsak a Magyar Nemzeti Kereskedőház esetére kíváncsiak, hanem mind a 11 esetre, függetlenül attól, hogy a kereskedőház köztük van-e. Arra is választ várnak, mikor fizették ki ezeket az ügyfeleket.

A károsultak követelik, ne tájékoztassák a közvéleményt félre azzal, hogy megtörtént vagy éppen most történik meg a Quaestor-ügyfelek kártalanítása. Vannak olyan károsultak, akiknek a jelenlegi kárrendezés elfogadható, és a veszteségek bevállalhatók. Őket fizessék ki, de tudassák azt is, hogy 12 ezer ügyfél nem kap semmit, további ezrek pedig olyan alacsony kárrendezést kapnának, hogy azt nem fogják tudni elfogadni. Továbbra is hallatni fogják a hangjukat pénzük visszaszerzéséért, alkotmányos jogaikért, a törvény maradéktalan végrehajtásáért.

Tudni akarják, hogy a kormány és közintézményei  által is megbízhatónak tartott, 25 éve alapított és Superbrands díjas Quaestorból hova tűnt 210 milliárd forint, kik dőzsölnek az ő kemény munkájukkal összekuporgatott megtakarításaikból. Ha a hazai  jogi környezet nem teszi lehetővé, hogy itthon elérjék céljukat, akkor külföldön folytatják a harcot!

 

 

 

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Budapest, 2016. november 24.
A budapesti olimpiai helyszínek 3D-s bemutatóját nézik hoszteszek a Budapest 2024-es olimpiai és paralimpiai pályázatát népszerűsítő festést kapott Airbus A321-es típusú repülőgép bemutatóján a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér 1-es terminálján 2016. november 24-én. A budapesti pályázatot két repülőgép népszerűsíti, amelyek a Wizz Air flottájában teljesítenek szolgálatot.
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.