Petíciót kezdeményezett a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak megelőzését és felszámolását célzó Isztambuli Egyezmény ratifikálásáért a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület.
Közleményükben emlékeztetnek: Magyarország 2014 márciusában aláírta az Európai Tanács által 2011-ben elfogadott egyezményt, de még nem ratifikálta. Ez szükséges ahhoz, hogy jogilag is kötelezővé váljon az egyezmény. A ratifikálás előkészítése a témában aktív, az áldozatok valóságát és a nemzetközi jó gyakorlatot ismerő nőjogi szervezetek nélkül zajlik – írják.
Büntetlenül maradnak az elkövetők
Hazánkban milliós nagyságrendű a nők elleni erőszak, illetve a párkapcsolati erőszak áldozatainak száma – közölték az Európai Unió Alapjogi Egyesületének adatai szerint. A szervezet 2014-ben publikált kutatása szerint 28 százalék a 18-74 év közötti korosztályban azon nők aránya, akik áldozatává váltak a fizikai, illetve szexuális erőszak valamely formájában. 223 ezer nő él olyan párkapcsolatban, amelyben partnere fizikai, illetve szexuális erőszakot követ el vele szemben.
A NANE szerint Magyarországon hiányzik a nők elleni erőszakkal és a családon belüli erőszakkal szembeni átfogó és szakszerű állami fellépés. Az elkövetők számos esetben büntetlenül maradnak, míg az áldozatok biztonságát nem szolgálja a rendszer. A szakemberek képzése, az áldozatokat segítő intézményrendszer és szolgáltatások terén is súlyos elmaradásunk van. Ez emberéletekbe kerül.
Nemzetközi tapasztalatok bizonyítják ugyanakkor, hogy valós politikai akarattal, átfogó, hatékony és szakszerű fellépéssel a nők elleni erőszak általában, és a családon belüli, párkapcsolati erőszak is felismerhető, kezelhető, megelőzhető és visszaszorítható – áll a közleményben.
Zéró tolerancia
Az Isztambuli Egyezmény zéró toleranciát hirdet: ez alapján a nők elleni erőszak, a családon belüli erőszak nem magánügy, ezek minden formája és fajtája tiltott, a párkapcsolati erőszaktól a szexuális zaklatáson át a kényszerített abortuszig, a fizikai erőszaktól a lelki erőszakon keresztül a szexuális erőszakig. Az egyezményt ratifikáló államoknak ennek megfelelő stratégiát kell kidolgozni és végrehajtani, és biztosítani a szükséges költségvetési forrásokat.
Az egyezmény szerint az oktatás tantervébe be kell emelni többek között a sztereotípia-mentes nemi szerepek, nők elleni erőszak témákat. A megelőzésbe a magánszektort, az infokommunikációs technológiai szektort és a médiát is be kell vonni; köztudatosság-növelő kampányokat kell indítani. A szakembereknek megfelelő képzést kell kapniuk például az erőszak felismeréséről, a nők és férfiak egyenlőségéről, az áldozatok jogairól.
Az áldozatok számára ingyenes, 24 órás segélyvonalat, speciális támogató szolgáltatásokat, és megfelelő menhelyeket kell működtetni, elegendő férőhellyel. A büntetőeljárásokat késedelem nélkül kell lefolytatni. Megfelelő távoltartást, egyéb védelmi intézkedéseket, valamint az érintett hatóságoknál kockázatfelmérést is be kell vezetni. Más intézkedések mellett az állam köteles elismerni, ösztönözni és támogatni a nők elleni erőszakkal szemben fellépő civilszervezetek és civil társadalom munkáját.
Fenti képünkön: demonstráció a nők elleni erőszak és az áldozathibáztató rendőrségi kampány ellen, valamint az isztambuli egyezmény ratifikálásáért 2014. november 30-án Budapesten.
