Belföld

Matuska és a többiek: modern terrorizmus Magyarországon

Lugosi Péter
Lugosi Péter

2016. 03. 28. 11:23

Magyarországon hosszú évek óta nem volt terrorcselekmény, és reméljük, nem is lesz a jövőben. Ennek ellenére érdemes történelmünk legszörnyűbb esetein elgondolkodni: mikor, miért és hogyan történhettek meg a tragikus események?
Korábban a témában:

Jobb félni, mint megijedni, gondolhatta a kormány, mikor bejelentette a kettes szintű terrorkészültséget a brüsszeli robbantások után. A Terrorelhárítási Központ embereit kivezényelték az utcára, a korábbi harmadik helyett immár a négyszintes rendszer második legmagasabb fokozatát léptették érvénybe.

Hogy a lépés mennyire volt jogos, arról megoszlanak a vélemények: a Nemzetbiztonsági Bizottság egyetértett, ugyanakkor mindenképp érdekes, hogy a környező, hasonló helyzetben lévő országok közül talán Magyarországon volt a legnagyobb a készültség.

 

A jelenlegi helyzettől elvonatkoztatva érdemes áttekinteni múltunk legnagyobb terrorcselekményeit is. Ilyenkor persze nehéz helyzetben vagyunk a “mettől-meddig” kérdésben, hiszen a terrorizmus fogalma nehezen megfogható. Nem könnyű pontosan megmondani, hogy a jelenséget mennyire kell a modernkor tükrében vizsgálni – azaz például egy középkori parasztfelkelés a szörnyűségei miatt ide sorolható-e – illetve, hogy a rendszerváltás utáni alvilági leszámolásokat vajon terrorizmusnak tekinthetjük vagy sem.

A legelterjedtebb álláspont szerint a modern terrorizmus a 19. században jelent meg, az általunk bemutatott események pedig a 20. század első felében kezdődnek – még akkor is, ha például Dózsa György “intézkedései” bőven kimerítenék a mai magyar jogszabály szerinti terrorcselekményt. A 1990-es évek “maffiaháborújából” pedig egy merényletet említünk, a “civil” érintettség miatt.

Az állami terror kora

Bár szorosan nem kapcsolódik a terrorizmushoz, mégsem lehet szó nélkül elmenni a 20. századi magyar félelemkeltés egyik legfőbb mozgatója, az állami mellett. A háborúktól, diktatúráktól és belső széthúzástól sötét időszakban az erőszak a hatalom fő fegyverévé vált, melyet gyakran fel is használt.

A modern értelemben vett terror Magyarországon a Tanácsköztársasággal született meg.  Az elsősorban kommunista támogatással létrejött 200 fős “Lenin-fiúk” csoportja, illetve egyéb budapesti alakulatok mindenhol lecsaptak, ahol forradalmat veszélyeztető erőket véltek mozgolódni. Az 1919 márciusától augusztusig tartó időszakban 300-600 ember eshetett a vörösterror áldozatául.

Terrorlegények
Wikipédia\Terrorlegények

A kommunista forradalomra 1919 és 1921 között jobboldali válasz is érkezett, méghozzá hasonló módszerekkel. A fehérterrorként ismert erőszakhullámban nem csak az egykori kommunista vezetőket, hanem sokszor egyszerű baloldali szimpatizánsokat és zsidókat is bántalmaztak. Az áldozatok száma legalább 300 volt, egyes – politikailag kissé elfogult – történészek szerint a szám az 5000-et is megközelíthette.

A következő állami terrorhullám a második világháború utolsó évéhez köthető. Az 1944 őszén, vesztett állásnál hatalomra kerülő Szálasi Ferenc totális diktatúrát vezetett be. Az intézkedéseknek nemcsak zsidók estek áldozatul, hanem gyakorlatilag bárki, akit az anarchikus helyzetben árulónak gondoltak. Becslések szerint a 4 hónapig tartó időszakban 65–70 000 magyar zsidó halhatott meg a nyilas kegyetlenkedések miatt.

Az állami terror utolsó időszaka a kommunista hatalom éveire tehető. Rákosi Mátyás hatalomra kerülését követően a számtalan börtönbüntetés, internálás és kitelepítés mellett 100–200 halálos ítéletet is végrehajtottak. A korszakban rengeteg per mellett az állandó fenyegetettség érzete is állandó félelmet keltett, a besúgórendszer komoly eszközzé vált a hatalom kezében. Az 1956-os forradalom után a megtorlás miatt további 199 embert végeztek ki, ezután némi enyhülés következett.

Biatorbágy sötét napja

Talán a magyar történelem leghírhedtebb terrorista támadása a biatorbágyi merényletként vált ismerté. 1931. szeptember 13-án egy Bécs felé közlekedő gyorsvonat alatt robbant fel egy szerkezet, megrongálva a biatorbágyi viaduktot. A mélybe zuhanó kocsikon összesen 22 ember vesztette életét, mind a személyzet, mind az utasok közt voltak áldozatok.

A merénylő, Matuska Szilveszter a helyszínen hagyott egy üzenetet:

Munkások, nincsen jogotok, hát majd mi kieszközöljük a kapitalistákkal szemben…

A levél alapján egyértelmű volt, hogy a támadás politikai indíttatású, és a kommunistákhoz köthető.

Wikipédia\Biatorbágyi viadukt

A robbantásról azóta számtalan elmélet született, egyesek szerint a merénylet hátterében nem is a szélsőbal, hanem Horthy érdekköre állhatott. A véleményt erősíti, hogy a merénylet miatt kihirdetett statárium a hatalomnak kedvezett: több politikai vetélytársat börtönözhettek be, vagy ítélhettek halálra a szükségállapot miatt. A Matuskára kiszabott enyhe büntetés, illetve az a tény, hogy egy férfi nehezen bírta volna megemelni a kétméteres robbanószerkezetet további gyanús körülménynek mondható.

Egy eltitkolt túszdráma

Egy kevésbé ismert, de annál érdekesebb eset volt a balassagyarmati túszdráma. Az 1973. január 7. és 12. között zajló esemény nem kapott nagy nyilvánosságot, a hatalom a teljes hírzárlatot rendelt el.

Az elkövetők, Pintye András és Pintye László egy lánykollégiumban ejtettek túszokat, összesen 20-at – igaz, a szökések miatt a végén csak 12-en maradtak. A követeléseik sokat változtak a napok folyamán, de a hatalmas pénzösszeg, illetve a nyugatra menekülés biztosítása mellett mindvégig kitartottak. A több napig tartó túszhelyzet alatt még a testvérek szüleit is “bevetették”, de ők se tudták meggyőzni a férfiakat.

A dráma végét január 12. jelentette: egy akció során Pintye Andrást lelőtték, Lászlót pedig letartóztatták. A túszok visszaemlékezései alapján a testvérek igen kegyetlenül bántak velük, igaz, komoly fizikai erőszakot nem alkalmaztak. Az életben maradt túszejtőt egyébként a lányok kevésbé kegyetlennek írták le visszaemlékezéseikben, a férfit végül 15 év börtönre ítélték.

A különösen hosszú ideig elhúzódó dráma oka az lehetett, hogy a túszejtők túlbecsülték a képességeiket, és nem volt kidolgozott tervük. Ugyanakkor a hatóságok sem voltak felkészülve hasonló helyzetre, melyet akkoriban elképzelhetetlennek tartottak Magyarországon.

Német terroristák Magyarországon

ferihegyi gyorsforgalmi úti merénylet kilóg a rendszerváltás utáni robbantások sorából. Az 1991. december 21-i akciót nem magyarok követték el, ráadásul nem köthető a helyi alvilághoz sem.

A támadás előzménye a Szovjetunió összeomlása, illetve az orosz zsidóság Izraelbe történő kivándorlása. Az izraeli bevándorlás-politikát mind a kommunisták, mind a palesztinok rossz szemmel nézték, így az egyébként is jó kapcsolatban lévő palesztin terrorszervezetek és a német Vörös Hadsereg Frakció egy tervet dolgozott ki Izrael megfenyegetésére.

Az Oroszországból Magyarországon át kivándorló zsidók nagy része Ferihegyen keresztül jutott el célállomásához. Az utasokat rendőri biztosítás mellett busszal szállították az 1-es terminálhoz, a két német származású terrorista pedig egy bérelt autót parkolt a gyorsforgalmi út mellé, éppen oda, ahol a busz a tervek szerint elhaladt.

A bérelt járműbe pokolgépet helyeztek, és amikor a konvoj az autó mellé ért, a szerkezetet működésbe hozták. A bomba azonban később robbant, mint szerették volna, így a detonációban nem halt meg senki. Az elkövetők ezután sietve elhagyták az országot.

A két férfire végül 1999-ben, Bécsben bukkantak rá. Egyikőjük a helyszínen meghalt egy tűzpárbajban, a másikat letartóztatták. Az életben maradt merénylőt később Németországba szállították, ahol egyéb merényletek miatt is körözték. Itt 12 év börtönbüntetést kapott.

A “maffiaháború” kegyetlenségei

Az Aranykéz utcai merénylet az 1990-es évek  “maffiaháborújának” legnagyobb robbantása, melyben kívülállók is életüket vesztették.

1998. július 2-án a vállalkozó Boros Tamás irodája felé sétált, mikor elhaladt egy kispolski mellett. Az autóba helyezett bomba ekkor robbant fel, a merényletben Boroson kívül még három ember vesztette életét, több mint 20-an pedig megsérültek.

Boros azért lehetett célpont, mert jó ideje közreműködött a rendőrséggel. A merénylet elkövetője egy szlovák férfi, Jozef Rohác lehetett, aki több bűnszervezet mellett valószínűleg a szlovák titkosszolgálattal is kapcsolatban állt. A férfi ügye máig sem zárult le, hazánkban és Szlovákiában is akad dolga a bíróságon. Magyarországon például a közelmúltban egy összevont büntetőperben életfogytiglant kértek Rohácra, aki egyéb gyilkosságokban is gyanúsított.

aranykez-utcai-robbantas(960x640)(1).jpg (aranykéz utca, )
MTI\Aranykéz utcai robbantás

Az elmúlt években azonban a merénylet megítélése is változott. Egyes elképzelések szerint a robbantásnak nem is annyira a magyar “maffiaháborúhoz” hanem inkább a külpolitikához lehetett köze. A korszakban az orosz kormány állítólag a szlovák titkosszolgálatot is felhasználta, hogy megnehezítse Magyarország és Csehország NATO-csatlakozását, ehhez pedig remek eszköz volt az efféle nyomásgyakorlás.

Kommentek

Nincs már dugó Hegyeshalomnál
Hollókő, 2016. március 27.
Népviseletbe öltözött fiatalok locsolkodnak Hollókő ófalujában 2016. március 27-én.
MTI Fotó: Komka PéterTényleg a nemi erőszak jelképe a húsvéti locsolás?