1848-ban az volt megírva a sors könyvében, hogy „elnyel bennünk a német tenger”, utóbb, 1956-ban pedig az, hogy szovjet tenger teszi velünk ugyanezt.
De ahogy az elmúlt bő másfél évszázadban kétszer is túljártunk a végzet eszén, most is így lesz ez: reszkess tenger, reszkess bendő!
Nagyjából így foglalhatjuk össze Orbán Viktor múzeumkerti beszédét.
Miniszterelnökünk nyitásként boldogan nyugtázta: „Felvidítja a magyar szíveket, hogy miként a szabadságharc alatt, most is itt van egy lengyel légió. ” Értsd, Bem apó után százhatvannyolc évvel lengyel szimpátiatüntetők érkeztek Budapestre.
Most aztán…
…együtt üzenjük Brüsszelnek: több tiszteletet a lengyeleknek, több tiszteletet Lengyelországnak!
A több tisztelet természetesen a lengyel és a magyar kormány külön utas migránspolitikájára vonatkozik.
Szellemi infúzió, gyökér internacionalizmus, gazdaállat
Orbán szerint még szerencse, hogy a lengyelek és a magyarok bátrak, tudják, mi a teendő. „Érthetően, hangosan, hetedhét határon is túlfutó hangerővel kell válaszolni a kérdésre: rabok legyünk vagy szabadok, ez a kérdés, válasszatok.” Vagyis: migránsbarátság egyenlő rabság, migránsellenesség egyenlő szabadság.
A schlagfertig Orbánnak arra is jutott lélekjelenlétéből, hogy kiosszon egy tockost a Kálvin térnél, rendőrsorfal mögött tüntetőknek. Úgy vélte, „pislákol és hangoskodik” az ellenzék,
de gazdaállat híján meg vannak számlálva a napjai, ha nem érkezik újabb szellemi infúzió külföldről, akkor a levelek után a gyökerek is elfáradnak az internacionalizmus befogadására képtelen anyaföldben, és ez jól is van így.
„Minden forradalom olyan, mint azok, akik csinálják” – ezt is megtudtuk tőle. A mi forradalmainkat rendre „a haza színe-java” vezette, nem „botcsinálta filozófusok,”, s nem is „kudarcos értelmiségiek… forradalmunk velejéig magyar volt”.
A kontinens hervatag, a szájkosár selyem
Orbán szerint „az eszes emberek és az értelmes népek becsülik a magyart”, mi pedig „arra tanítjuk gyermekeinket, hogy látóhatáruk az örökkévalóság legyen”.
Hogy sikeres lesz-e harcunk, „nem tudhatjuk, mert az európai csillagzat ingatag”. És mivel „belenőttünk Európába, egyetlen itteni nép sem lehet szabad, ha kontinensünk nem az”. Csakhogy Európa ma „hervatag”, s még csak nem is szabad.
Mert a szabadság az igazság kimondásával kezdődik… fonják akár selyemből is, a szájkosár szájkosár marad.
A kormányfő úgy véli, Európában ma „tilos kimondani, hogy a más civilizációból érkezők veszélyt jelentenek életformánkra”. És azt is tilos kimondani, hogy a bevándorlás „kitervelt és irányított akció, ránk irányított embertömeg”, és tilos kimondani, hogy Brüsszelben ma „azon mesterkednek, hogy átépítsék Európai etnikai alapzatát… tilos kimondani, hogy Brüsszelben sokan ma egy Európai Egyesült Államokon dolgoznak”.
Összefoglalva:
a nemzetköziség brüsszeli megszállottjai veszélyeztetik életünket.
Ehhez ma „nem börtönöznek be, nem szállítanak lágerekbe, nem foglalják el tankokkal a hazát, ma fenyegetés és zsarolás van”, hanem manipuláció. De:
Európa népei lassan felébrednek, rendezik soraikat, és hamarosan lábra kapnak.
Ugyanis megértették, hogy „végveszély fenyegeti az életelveket, melyre Európát építettük”. Nem háború van, hanem népvándorlás, ami „lassú víz, és humanitárius problémának adja ki magát”.
Felszaporodás
Orbán attól tart, hogy a mostani egy-két ezer menekült, hamarosan százezrekre „szaporodik fel”.
Ám itt nem lesznek zavargások, bevándorlózendülések, nem fogjuk engedni, hogy mások mondják meg nekünk, kivel osszuk meg a házunkat… A kényszerbetelepítést elutasítjuk, nem fogunk engedni se zsarolásnak, se fenyegetésnek, eljött az idő, hogy ellenálljunk, hogy szövetségeseket gyűjtsük, hogy megakadályozzuk Európa tönkretételét.
Orbán „egységbe hív minden európai nemzetet”, s ígéri, „helyreállítjuk Európa egységét… vagy együtt, vagy sehogy – ma ez a törvény”.
Szóval bejelentkezett uniós szövetségi kapitánynak.
