Belföld

Ezen a napon kezdődött a jog sárba tiprása Magyarországon

Bihari Dániel
Bihari Dániel

tud újságíró. 2016. 02. 25. 12:33

A szovjet Vörös Hadsereg 1945 májusára elfoglalta Európa keleti részét, míg a nyugati szövetségesek a nyugati területeket. Ám az óriási különbség az volt, hogy az amerikaiak és a britek valóban felszabadítóként érkeztek, a nácik legyőzése után az elfoglalt területeknek visszaadták a szabad önrendelkezés lehetőségét. A Szovjetunió ezzel szemben megszálló hatalomként viselkedett, célja saját társadalmi berendezkedésének ráerőltetése az érdekszférájának tekintett országokra.

Mindegy volt, ki hol harcolt annak előtte, ahogy mondani szokás: a lengyelek hősies ellenállásukért ugyanazt kapták Sztálintól jutalmul, mint a végsőkig harcoló magyarok büntetésből…

Ahol a harcok véget értek, megkezdődött az ország módszeres kirablása, az emberek elhurcolása “egy kis jóvátételi munkára”. És szovjet kézi vezérléssel akcióba léptek a magyarországi kommunisták is a hatalom megszerzése érdekében.

Kovács Béla

Ebben a játszmában fordulópontként tekintünk többek közt 1947. február 25-ére, amikor a szovjetek jogellenesen, mentelmi jogát semmibe véve letartóztatták és elhurcolták Kovács Bélát, a Független Kisgazda Párt főtitkárát.

Kovács azon vezetők közé tartozott, akiket nem sározott be a nácizmus. Következetesen békepárti és antifasiszta álláspontot képviselt, az ország német megszállása után részt vett az ellenállási mozgalomban. Közismert, köztiszteletben álló politikusként belügyi államtitkár lett a debreceni Ideiglenes Kormányban, az FKGP főtitkárának választotta, majd belügyminiszterként dolgozott.

Támogatta a köztársaság kikiáltását, a nagybirtok felosztását, a Horthy-korszak társadalmi viszonyainak megszüntetését, egyetlen “bűne” az volt, hogy elkötelezetten hitt a szabadságban. 1946 második felében a demokrácia védelmében került szembe a kommunistákkal, ellenezve azok totalitárius törekvéseit. Elszántan védte az FKGP függetlenségét, miközben egyre gyakrabban konfrontálódott Rákosiékkal.

Kovács Béla

Vége a színjátéknak

Ez pedig annak idején nem volt egy életbiztosítás.

A kommunista irányítás alatt álló belügyi hatóságok 1947 január 5-én jelentették: államellenes összeesküvést lepleztek le, amelynek résztvevői a köztársaság megdöntését és a Horthy-rendszer visszaállítását tervezték.

Persze ebből egy szó sem volt igaz, de megnyílt az út a nem kívánt személyek eltávolítására.

A nyomozás hamar elérte Kovács Bélát is, ám a nemzetgyűlés február 21-én a nevetséges vádakra hivatkozva megtagadta mentelmi jogának felfüggesztését. Bárhogy próbálkoztak, a vádakat nem sikerült megacélosítani, így maradt a jól bevált sztálini módszer: a szovjet hatóságok február 25-én mindenféle vizsgálat és magyarázat nélkül őrizetbe vették Kovács Bélát, és a Szovjetunióba hurcolták.

A Szabad Nép így magyarázta a történteket:

aktívan vett részt földalatti szovjetellenes fegyveres csoportok alakításában és a szovjet hadsereg ellen irányuló kémkedés szervezésében.

Kovács Béla ezt írta ugyanerről:

 Az összeesküvésben nem vettem részt, abban bűnösnek nem érzem magam. Egész életem munkájával kerültem volna szembe, ha a köztársaság, népünk szabadsága, a földreform vagy a demokrácia bármely vívmánya ellen irányuló szervezkedésben részt vettem volna.

Százmillió halott

Az Országgyűlés 2000-ben nyilvánította február 25-ét a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjává. Leírni is szörnyű, hogy a kommunista rendszer halálos áldozatainak számát világszerte 100 millió főre teszik. Ennyi embert végeztek ki, dolgoztattak halálra, vagy pusztultak el éhínségek során.

Kelet-Európában egymillió embert ölt meg a rendszer. És akkor még összeszámolni sem lehet azokat a milliókat és milliókat, akiket a rendszer bebörtönzött, testileg és lelkileg tönkretett, kínoztak, börtönbe zártak, kirekesztettek, üldöztek.

Ami Kovács Bélát illeti, hat évet töltött Szibériában, a Gulagon, 1953-tól pedig egy moszkvai börtönben ült. A Szovjetunió 1955-ben kiadta őt Magyarországnak, 1956 tavaszán szabadságát is visszanyerte, és részt vett Nagy Imre forradalmi kormányaiban. Később kereste a megegyezést Kádárékkal, 1958-ban bekerült az Országgyűlésbe.

1959. június 21-én hunyt el 51 éves korában, a Szovjet Legfelsőbb Katonai Ügyészség 1989-ben rehabilitálta.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Doctor injecting a young child with a vaccination or antibiotic in a small disposable hypodermic syringe, close up of the kids arm and needle.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.