2011-ben egy úgynevezett tisztánlátó, Stephanus 3 millió forintot csalt ki egy gyanútlan betelefonálóból azzal indoklással, hogy megtisztítja az összeget. A pénz nem jutott vissza az asszonyhoz, aki feljelentést tett a rendőrségen. Néhány napja Borda Istvánt, alias Stephanus-t börtönbüntetésre ítélték. Nem a nő volt az egyetlen áldozata. ”Sámánok”, “tisztánlátók” és “nagymesterek” kapják le rólunk a rontást keresztnév alapján – többek közt – az RTL Klubon az Asztro-show és a TV2 -s Asztro-világ című műsornak tűnő hosszú reklámblokkokban.
A jósreklámok – jobb híján nevezzük őket így – ennek megfelelően a kevésbé nézett idősávokban futnak, sem a TV2-n, sem az RTL Klubon nincsenek benne a top50 műsorban, egyetlen korcsoportban sem. A korábbi betelefonálós kvízjátékokat váltották ezek a spirituális attrakciók, amelyek már a belengetett pénznyeremény nélkül is vonzzák a betelefonálókat. Tiszta haszon.
A törvény? Csak fogatlan oroszlán
Hogy humbugról, legalábbis meglehetősen ingatag lábakon álló szolgáltatásról van szó – és itt senki meggyőződését nem szeretnénk megsérteni – nyilvánvaló, a törvény mégsem tud gátat szabni a balekok lehúzásának.
Dr. Basa Andrea, a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) sajtószóvivője megkeresésünkre elmondta: legutóbb, 2013-ban az Ezo TV-re róttak ki 13 millió forintos bírságot a fogyasztók megtévesztéséért. Ez azonban szigorúan csak az általuk alkalmazott marketingtrükkökre – például a betelefonálók vonalban tartására – vonatkozott. A GVH-nak nincsen büntetőjogi hatásköre, azt pedig végképp nem jogosult eldönteni, sarlatánok-e a tévéjósok.
A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) sem tud az említett műsorokkal mit kezdeni: egyrészt mivel országos elérésű adásokról van szó, a GVH az illetékes, másrészt jogi értelemben a jóslás, illetve más “varázserővel” vagy “energiával” felruházott tárgyak adás-vétele szolgáltatásnak minősül. A szolgáltatások a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat szempontjából vizsgálhatóak, így ellenőrizhető a hívási költségek megfelelő feltüntetése, a panaszkezelés megfelelősége, valamint, hogy megvalósul-e a fogyasztók megtévesztése. Mint írták, ez utóbbi jogsértések bizonyítása, objektívebb megítélése nem könnyű, hiszen
A tisztességtelen gyakorlat kategóriájába sorolhatjuk például azt is, ha valaki képzett jósnak tűnteti fel magát, és állítja, hogy rendelkezik jós-, sámán-, vagy boszorkány képesítésű oklevéllel (sic!), viszont bebizonyosodik, hogy ez az állítás nem felel meg a valóságnak.
Ha a tévében megy, csak igaz lehet? Nem zörög a haraszt!
Dr. Tisljár Roland pszichológust arról kérdeztük, hogy hihetőbbnek tűnik-e a sarlatánok tevékenysége csak azért, mert a tévében bűvölik varázsgömbjeiket. A Debreceni Egyetem adjunktusa szerint nehéz egy kalap alá vonni az embereket a televíziózáshoz való attitűd tekintetében. Vannak, akik nem is néznek televíziót, nincs is készülékük, vannak akik néznek ugyan néhanapján, de erősen szelektálnak a programok között, vannak akik, egyfajta gyermekmegőrző eszközként használják, mivel a mesefilmek – főleg a villódzó kép, és a zenék, hangok miatt – jól lekötik a gyerekek figyelmét, egyeseknél pedig folyamatosan folyton be van kapcsolva a készülék, mintha egy másik, folytan beszélő családtagról lenne szó.
Az utóbbi csoport tagjai általában valami ellen használják a tévét, sokan a magányosság, az egyedüllét érzetének tompítására, egyfajta pótszerként nézik a beszélő dobozt. Ők azok, akik általában hitelt adnak, hitelt adhatnak a tévés jósok szavainak.
Ha akarok hallani valami jót, mert csak kevés általam jónak értékelt dolog történik velem, akkor ez kialakíthat bennem egy elvárást a jó hírek valóságossága irányába. Ráadásul, ha egy nagy meggyőző erejű, általam hitelesnek vélt embertől hallom a számomra kedves fejleményeket – például egy tévés jóstól – , akkor szavai valóságtartalmát nem vagy csak kevéssé fogom megkérdőjelezni
-magyarázza a szakember, hozzátéve: ennek az “el akarom hinni”-attitűdnek a kialakulásához hozzájárulhat az is, ha a néző alapvetően hiszékenyebb, az átlagnál könnyebben félrevezethető, és nem vizsgálja meg – legalább gondolatban – az általa hallott és látott információk valóságalapját.
Az utóbbi időben véleményem szerint nem változott a jósok tevékenységében, jóslataiban hívő emberek száma, viszont a televízióban sugárzott ilyen jellegű adás mennyiségének növekedése felnagyíthatja, emelheti az ő hitelüket bizonyos emberek szemében. Ennek a folyamatnak az a naiv pszichológiai elképzelés az alapja, mely szerint amiről beszélnek, pláne sokat beszélnek, annak kell, hogy legyen valamekkora valóságalapja
