Budapest, 2016. január 12.
Novák Előd, a Jobbik alelnöke nyilatkozik a honvédelmi miniszter által kezdeményezett ötpárti egyeztetést követően a Honvédelmi Minisztérium aulájában 2016. január 12-én. A tárgyaláson a két kormánypárt mellett a Jobbik és az LMP képviseltette magát, az MSZP nem vett részt rajta. Alkotmánymódosítást javasol a kormány, hogy önálló tényállás legyen az alaptörvényben a terrorveszélyhelyzet.
MTI Fotó: Bruzák Noémi
Belföld

Mielőtt valaki azt hinné, hogy a Jobbik mentette meg a demokráciát

Lakner Zoltán
Lakner Zoltán

politológus. 2016. 01. 23. 11:10

Megfeneklett a hatodik alaptörvény-módosítás. A kormánypárt két szavazat híján a kétharmadot se tudja összehozni, nemhogy a négyötödöt. Azon kívül, hogy a még így is túlnyomó többségben lévő kormány az ellenzéket szidja, nem látszik, merre tudna most elmozdulni. Éppen ezért kérdés, hogy Orbánék mi végre kezdtek bele egyáltalán az alaptörvény-módosítási játszmába.
Korábban a témában:

Derült égből érkezett a bejelentés, hogy a kormány alaptörvényi szinten szabályozná a “terrorvészhelyzetet”. A négy évvel ezelőtt hatályba lépett alaptörvény eleve tartalmaz ötféle különleges jogrendet, amelyek közül több is alkalmas lehetne a terrorizmussal kapcsolatos helyzetek kezelésére. Nyilván minden törvény fejleszthető, de a mostani kezdeményezés mégiscsak arról szólt, hogy a kormány adott esetben hatvan napra szóló, harminc különböző területre vonatkozó különleges jogkörhöz juthasson, beleértve a média és az internet korlátozását és tartalmi kontrollját, a speciális költségvetési felhatalmazást, valamint a fegyveres erők bevetésének lehetőségét. Mindezt úgy, hogy a kormány maga állapítná meg, mikor áll fenn a terrorvészhelyzet. Erre mondták a bírálók közül többen, hogy a tervezet alapján “bemondásra” kihirdethető lenne a sokféle, akár a hétköznapokat és az alapvető jogokat is érintő jogkorlátozás.

A miniszterelnök arra hivatkozott, hogy a nyugati országokban megszokott felhatalmazást szeretné megkapni, ha a szükség úgy hozza. Simicskó István pedig azzal érvelt, hogy a vészhelyzeti jogköröknek azért kell a kormányhoz kerülniük, mert a parlamentet adott esetben nehéz lehet összehívni, az pedig idegen a kormányformánktól, hogy egyetlen személy, a köztársasági elnök élhessen ezekkel a jogokkal. A legutóbbi tragikus nyugati példa, a novemberi párizsi merénylet után valóban a köztársasági elnök rendelte el a rendkívüli állapotot egész Franciaországra, de csak tizenkét napra. Minden további hosszabbítás a nemzetgyűlés hatásköre. Az itthoni vitában is felmerült, hogy a kormány ilyen rendkívüli jogkört például csak 72 órára szerezhessen. Három nap alatt a 21. században a világ bármely sarkából az Országházba trombitálhatók a képviselők. A bírálatokat érzékelve Gulyás Gergely mintha már hajlandó lenne tárgyalni a terrorvészhelyzet mielőbbi parlamenti megerősítéséről, de továbbra is csak utólag, s a hatvan napos időtartamot illetően is engedne, megelégedne a felével.

Kontroll nélkül

Az egész alaptörvény-módosítás lényege pontosan az, hogy a kormány ne szoruljon előzetes, pláne minősített többséget igénylő felhatalmazásra az országgyűlésben, ahol jelenleg két hely hibádzik neki a kétharmadhoz. Ebben az értelemben beszélhetünk “felhatalmazási törvényről”, vagyis, hogy a kormány előre kéri a jogköröket egy rendkívüli szituációra, aminek a beálltát aztán ő maga nyilváníthatná ki.

Jellemzi a kormány szándékait az is, hogy az alaptörvény-módosításról ugyan összehívott egy többpárti egyeztetést, ám a résztvevőknek nem adott időt arra, hogy előzőleg érdemben megismerjék a tervezet. Közben a kormányzati megszólalók folyamatosan arra utalnak, hogy ők állnak a biztonság oldalán, az alaptörvény-módosítás ellenzői viszont a köznyugalom ellenségei, ha éppen nem egyenesen a terroristák szekértolói. Vagyis, az “egyeztetés” alatt erős nyomásgyakorlással igyekeznek rávenni az ellenzéki pártokat a módosítás megszavazására, lényegében azzal fenyegetve őket, hogy az “országvédelmi” propagandagépezet teljes erővel fordul ellenük, ha sokat húzódoznak.

Ki a kemény?

A kormánypárti számítás egyfelől a Jobbikra épülhetett. Elvileg ez az a párt, amelynek keményebbeket “kellene” mondania a Fidesznél. Különösen azt követően, hogy Orbán nem a centrum elzárásával állította meg a Jobbik “néppárti” offenzíváját, hanem a szélről támadva szorította vissza riválisát. Ezek után, vélhették a kormányoldalon, a Jobbik nem engedheti meg magának, hogy ismét “puhábbnak” mutatkozzon a kormánynál, ily módon nem meri majd elutasítani az alaptörvény-módosítást.

Kalkulálhattak talán azzal is a kormány környékén, hogy mivel a menekültügyben – amit a terrorveszély szinonimájaként kezel a kormányzati propaganda – a kormánnyal kritikus választók többsége is a kizárás és a szigor híve. A maradék szavazói elvesztésétől rettegő “demokrata ellenzék” így szintén belekényszeríthető lehet valamilyen kompromisszumba.

Egy ideig úgy tűnt, hogy a Fidesz számítása beválhat. A Jobbik egy hetes gondolkodási időt kért a honvédelmi miniszterrel tartott többpárti egyeztetés után, hogy alaposan megismerhesse a tervezetet. Az LMP egyértelműen elutasította, hogy a kormány parlamenti felhatalmazás nélkül jusson különleges felhatalmazáshoz, de a terrorveszéllyel kapcsolatos esetleges más alaptörvény-módosításról hajlandó lett volna tárgyalni. Az MSZP, amely a minisztériumi egyeztetésen részt sem vett, egyrészt elutasítja  “junta-kormányzást”, másrészt az általa “fércműnek” ítélt tervezettel szemben egy szakszerű biztonságfokozó javaslatot ígért. Az Együtt nehezményezte, hogy erről a készülő MSZP-s javaslatról csak a sajtóból, alapvetően viszont ugyanúgy az önkényuralmi törekvésekről tett említést, mint a DK és a tiltakozó tüntetést szervező Bokros Lajos. Fodor Gábor arra utalt, hogy a kormány a fenyegetettség pszichózisát akarja megteremteni abból a célból, hogy különleges jogkörökhöz jusson.

Röszke, 2015. szeptember 16.
A Terrorelhárítási Központ (TEK) tagjai és BTR páncélozott szállító harcjárművek a Röszke-Horgos határátkelőhely magyar oldalán 2015. szeptember 16-án.
MTI Fotó: Kelemen Zoltán Gergely
Fotó: MTI/Kelemen Zoltán Gergely

Rosszul kezelt probléma

Ezek az érvelési irányok a lényegüket illetően azonosak, de azért mégsem egyformák. Bármilyen alaptörvény-módosításban való részvétel közvetve az alaptörvény elfogadását is jelenti. Az alaptörvény legitimitásához persze a választáson történő elindulás vagy a parlamenti helyek birtoklása is hozzájárul, mégsem mindegy, hány ilyen aktussal ismeri el az ellenzék az alaptörvényt, miközben annak tagadására próbálja építeni politikai önmeghatározását. A helyzet szakpolitikai megközelítése akaratlanul is azt a kiindulópontot fogadja el, hogy a kormány egy tulajdonképpen létező problémát kezel, csak éppen ügyetlenül és rossz szándékkal teszi. Ettől eltér az a harmadik megközelítés, ami kizárólag a kormány hatalmi törekvéseként tekint az egész alaptörvény-módosítási ügyre. Ebben az olvasatban a kormány a kétségtelenül létező félelmeket meglovagolva próbálja belezsarolni az ellenzéki képviselőket a módosítás megszavazásába.

Mindenesetre a “demokrata ellenzék” töredezettségére jellemző, hogy ebben a kérdésben is szórnak az álláspontok. Láthatóan fontos is e pártoknak, hogy ne csak a kormánytól, de egymástól is különbözzenek.

A módosítás, legalábbis az eredeti formájában, végül mégis a Jobbikon látszik megbukni. Novák Előd hozta nyilvánosságra azt a tervezetet, ami érdemben aligha különbözik attól, amiről a kormány egy héttel korábban egyeztetett, és amelynek fő pontjait a sajtó már bőségesen ismertette addigra. A jobbikos képviselőnek kevés esélye van rá, hogy hősi pózba vághassa magát a bíróságon, ugyanis nem államtitkot, csak egy minisztériumi munkaanyagot hozott nyilvánosságra. Az ellenzés Novák által megfogalmazott indokai zavarosak és távolról sem “cukikampányosak”: a Jobbiknak korábban volt saját terrorizmusügyi alaptörvény-módosítási javaslata; a jelenlegi szabályok és a TEK is elegendő lenne egy vészhelyzet kezelésére; van nagyobb veszély a terrornál, mégpedig a “cigánybűnözés”; a  kormány “jogkorlátozást” készít elő. Ezek meglehetősen eltérő érvelési irányok. A Novák-féle akció azonban a maga messziről érezhető jobbikos bukéjával együtt arról szólt, hogy a párt kibúvót keres. Pénteken pedig már azt jelentette be a Jobbik szóvivője, hogy négyötödös parlamenti felhatalmazással látnák csak bevezethetőnek a terrorvészhelyzetre vonatkozó különleges kormányzati jogköröket, és magát a tervezetet is alaposan átírnák a saját módosító javaslataikkal. Négyötöd ilyen ügyben csak akkor jönne össze a parlamentben, ha összetéveszthetetlen és tragikus valódi vészhelyzet állna fenn – másképpen valószínűleg sehogy.

Mielőtt valaki azt hinné, hogy a Jobbik “menti meg” az e nélkül is rogyadozó demokráciát Orbán különleges jogköreitől, gondoljon arra, hogy ez a párt volt az, amelytől a Fidesz a leginkább várhatta a támogatást. Ezért volt súlya annak, hogyan dönt. Végső soron valójában arról lehet szó, hogy a Jobbik nem kíván hozzájárulni egy olyan kormányzati felhatalmazáshoz, amivel a politikai tevékenységeket is korlátozni lehetne. Talán az sem volt mellékes a Jobbiknak, hogy megpróbálja “kitakarni” a hétvégi Bokros-féle tüntetést, amely így egy vissza ugyan nem vont, de eddig ismert verziójában bukni látszó alaptörvény-módosítás ellen fog protestálni.

Szokatlan lenne, de nem példa nélküli, ha a kormány végül tényleg nem tudná keresztülvinni az alaptörvény-módosítást. Az előző ciklusban az alkotmánybíróság által kifogásolt jogszabályi helyeket a kormánypárt egyszerűen beleírta az alaptörvény főszövegébe (ez volt a hírhedt negyedik alaptörvény-módosítás). A választók regisztrációjának azonban ötletét mégis ejtette, nem vette bele az alaptörvénybe.

Most a terrorvészhelyzet nélkül is cselekvőképes maradna a “centrális erőtér” kormánypártja, valódi vészhelyzetben is tudna mihez kezdeni. Ugyanakkor pontosan ez veti fel a kérdést, hogy mi szüksége van erre a játszmára?

A kormány minden bizonnyal valóban használni akarja a tervezetben foglalt speciális jogköröket. De legalábbis a választható döntési lehetőségek között akarja tudni ezeket, ha politikailag éppen így hasznos, hogy a még erősebb, még cselekvőképesebb kormány szerepében mutatkozhasson. Emellett a kormánypárt talán úgy látta, hogy miután az őszi hónapokban megerősödött, most aztán végképp legyalogolhatja a megtépázott ellenzéket. Ám, úgy látszik, Orbán egyelőre csak azt érte el, hogy alkupozícióba emelte az ellenzéki pártokat, s ami azt illeti, elsősorban a Jobbikot, egy olyan ügyben, ami nem is létezett volna, ha a kormány nem veti fel.

Nem sok minden változik ettől, de azért egy bevallottan erőpolitikát folytató pártnak sose tesz jót, ha gyengének mutatkozik. Ezt a Fidesz azzal ellensúlyozhatja, hogy az alaptörvény-módosítás elutasításával hosszabbítja meg az ellenzék tekintélyes “bűnlajstromát” a kormányzati propagandában. Érdekes megfigyelni, mennyire nem változik a kormánypárt abban, hogy “túlhúzza” a dolgokat, bombasztikus módon akar kezelni helyzeteket, ami gyakran bejön, de néha azért nem. És, persze, a Fidesz és egész rendszere abban sem különbözik eddigi önmagától, hogy a kormányzás célját elsősorban a hatalmi eszköztár folyamatos bővítésében látja. Biztosan nem ez volt az utolsó kísérlet.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Swedish director Ruben Ostlund delivers a speech on stage after he was awarded with the Palme d'Or for the film 'The Square' on May 28, 2017 during the closing ceremony of the 70th edition of the Cannes Film Festival in Cannes, southern France.  / AFP PHOTO / Alberto PIZZOLI
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.