Belföld

“Embercsempész vagyok. Orbán Viktor is az”

Belicza Bea
Berecz Valter
Belicza Bea, Berecz Valter

2016. 01. 13. 16:24

Vállalja, hogy menekültet vitt Bécsbe, pedig nem támogatja a regisztráció nélküli utaztatást. Egyszerre segített magyar és külföldi rászorulókat. Diktátornak tartották sokan. Ő Kalmár Szilárd, a Segítsünk együtt a menekülteknek csoport vezetője.
Korábban a témában:

A menekültkrízisben lényegesen többször emlegették a Migration Aidet, pedig a tagok számát tekintve a Segítsünk együtt a menekülteknek nevű Facebook-csoportban körülbelül ugyanannyian vannak. Miért lehetett kevesebbet hallani rólatok, rólad?  

Egyrészt eleinte nem akartam nagy nyilvánosságot, mert félő volt, hogy a menekültellenesek a segítőket is bántani fogják.  Persze két-három hét alatt megtaláltak minket újságírók, és köztéren voltunk, nem nagyon lehetett titkolni, hogy vagyunk.

De azért sem szívesen álltam ki nyilatkozni, mert én korábban aktívan politizáltam egy radikális bal, rendszerkritikus pártban, és nem akartam, hogy ez árnyékot vessen az itteni munkánkra, igyekeztem különválasztani a két dolgot. Olyan jól sikerült, hogy elvtársaim kemény kritikával is illettek, amiért elhanyagoltam a pártban vállalt feladataimat. Le is mondtam minden ottani tisztségemről.

Neked azért nem idegen az ilyen segítő feladat, hiszen szociális munkásként rászorulókkal foglalkozol.

Igen, átmeneti szállón dolgozom és itt a Bérkocsis utcában a menekültkrízis előtt is adtunk meleg ételt hajléktalanoknak, közmunkásoknak, migránsoknak hetente egyszer. Ennek a helynek a filozófiája, hogy méltósággal, asztalnál ülve lehet megenni egy tál meleg ételt.  A helyiség az Éhező gyermekekért Alapítványé, és már másfél éve használhatjuk. A menekülthelyzet előtt is voltak itt magyarórák migránsoknak és ingyenes internet minden rászorulónak.

Fotó: Berecz Valter

Mikor, hogyan kezdtetek jobban figyelni a menekültekre?

Kezdetben, kora nyárig úgy főztünk, hogy 30-40 adaggal többet a körút környékén még csak kis számban felbukkanó csoportoknak.  A Segítsünk együtt a menekülteknek nevű Facebook-csoport júniusban alakult alapvetően baloldali és liberális fiatalokból.  Ott hirdettem meg, hogy főzhetnénk minden nap a menekülteknek, ha lenne elég önkéntes rá és elő tudnánk teremteni az alapanyagokat adományból. Eleinte 100-120 adagot főztünk, a végén már 1000-1100-at. Ez azt jelenti, hogy amikor elkészült körülbelül 500 adag, kitálaltuk, majd gyors mosogatás és kezdtük az újabb főzést. Mindezt egy ekkora helyen.

Próbáltatok együttműködni más segítőkkel?

Szerettünk volna a Keletiben osztani, de a Migration Aiddel voltak nézeteltérések.  Végül a tranziton kívül osztottunk napi 5-600 adag meleg ételt meg szendvicset.  Aztán vittünk hideg élelmet az M1-en gyaloglóknak meg Vámosszabadiba, és amikor a vonatos átutaztatás volt, akkor pedig Hegyeshalomba, Zákányba.

Nem csak menekülteknek

A csoport által gyűjtött adományokból a disznóhúsos ennivalót az Oltalom Alapítvány kapta meg, kenyeret és tisztálkodási szereket vittek cserébe oda, ahol fürödhettek a menekültek. Két teherautónyi ruhát osztottak ki borsodi szegényeknek és élelmiszert vittek két faluba. Az adományokból jutott a gyermek hospice-nak is.

Az önkéntesek elleni legfőbb támadás az volt, hogy nem segítik a magyar rászorulókat. Nálatok háttérbe szorultak a hajléktalanok nyáron?

Ugyanúgy főztünk továbbra is nekik, sőt a szokásosnál többen jöttek, nem csak hajléktalanok. Sokakat felhergeltek, rossz szándékkal ide küldtek, hogy nálunk lehet enni és adományt kapni. Adtunk nekik, de nem mindenki volt hálás. Emlékszem, egy néni ette a főztünket és közben morgott a társának, hogy képzeld, mindent csak a menekülteknek adnak.  Nehéz volt, mert ha adtunk, egyre többen jöttek, és voltak, akik követeltek, a segítőket szidalmazták. Sokszor a hajléktalan önkénteseink csitították őket.

A menekültekkel is volt hasonló tapasztalat?

Inkább az ellentéte, amikor körülbelül 150 szír elzavart minket a kajával.  Azt gondolták, hogy ezt az állam adja, ők meg nem enni akartak, hanem menni végre. Akkor kitoltak minket a Keletitől, onnantól kezdve mi csak a Köztársaság téren osztottunk főként afgánoknak. És Kocsis Máté hazugságaival ellentétben ott nem volt semmi késelés meg sátortábor. Adtunk a menekülteknek nejlonzacskót, mindig össze volt gyűjtve a szemét, csak el kellett volna vitetnie az önkormányzatnak.

Fotó: Berecz Valter

Bevallom, nekem hamisnak tűnt a segítés, amikor minden önkéntes csak azt szajkózta, hogy de ezek az emberek mennek tovább, nem akarnak itt maradni. Szóval átsimogatták őket a határon túlra. Akkor is ennyien segítették volna a menekülteket, ha nem mehettek volna nyugatra és itt kellett volna hosszú távon számolni velük?

Ennek különböző szakaszai voltak. Én például nagyon örültem volna, ha többen maradnak, de amikor egy olyan törvényt hoznak, hogy gyakorlatilag a menekültek puszta léte bűncselekmény, akkor az volt a jobb nekik is, ha kimenekítjük őket ebből a csapdahelyzetből. Például Azizért nagyon küzdöttem, maradjon. Ő az a 16 éves afgán fiú, aki megmentette egy férfinak az életét, aki beverte az ablakunkat. Ez is mutatja, hogy ők honnan jönnek. Ismersz olyan magyar fiatalt, aki ilyen mérhetetlen hidegvérrel lát el súlyosan vérző embert? Na, ő Svédországba akart menni, tanulni, de végül Németországban rekedt. Én vittem át Bécsbe.

Igen, embercsempész vagyok, de vállalom. Orbán Viktor hatezerszeres embercsempész azzal, hogy papírok, regisztráció nélkül, buszokkal szállíttatta Ausztriába a menekülteket.

Jól értem, te azért hibáztatod a kormányt, mert nem regisztrálta a menekülteket, akik átutaztak?

Igen. Először is, annak ellenére, hogy nagy népvándorlással fenyegettek, egyáltalán nem készültek rá, nem növelték a táborok kapacitását és az adminisztrációs személyzetet. Aztán a dublini és schengeni egyezményt figyelmen kívül hagyva, engedték az embereket regisztráció nélkül – az pedig ugye üzenet volt az otthon maradtaknak, török táborokban élőknek, hogy gyertek, lehet menni.

A magyar hatalom részéről a mérhetetlen cinizmus volt a legfőbb hiba. Szemet hunytak afölött is, ami elég nyilvánvaló volt, hogy Budapestről ezrével vitték a menekülteket az embercsempészek.

Fotó: Berecz Valter

Kerítéspárti vagy?

Dehogy. Azt gondolom,

a menekültáradatot nem a kerítés állítja meg, hanem a következetesség.

Ha az áradat megállítását támogatod elvben, akkor a gyakorlatban miért segítettél?

Mi itt távol tartottuk magunkat minden szakmai, politikai állásfoglalástól.  Éhező, fagyoskodó embereknek segítettünk. Ez egy humanista hozzáállás volt.

És megvédtük őket akkor is, amikor a Keletinél felvonultak a szélsőjobbos csoportok.  Hajléktalanok között, egy átmeneti szállón bújtattunk el 150 külföldit, más segítőkkel együtt. Még a csillárról is menekültek lógtak. De így sikerült megelőzni az atrocitásokat. Egyébként sokáig ez volt az egyetlen nagyobb hely, ahol fürödni tudtak a menekültek. Az itt dolgozók is nagyon sokat segítettek.

Hogyan birkóztál meg egy idegenekből hirtelen alakult csoport irányításával?

Mondták rám, hogy diktátor vagyok. Eleinte próbáltam megmagyarázni, hogy félreértenek, aztán azt mondtam, oké, az vagyok, de akkor sem csinálunk hülyeséget. Sok konfliktus volt persze, mindenféle embert összehordott a szél és sok segítő nem is pihent eleget, ettől ingerült volt.  Napi két óra ment azokra a panaszokra, hogy épp kit kellene eltávolítani a csoportból. Ezeket viszonylag könnyű volt rendezni, de volt helyzet, amikor gyorsan kellett az egész segítő munkát befolyásoló döntéseket hozni, előfordult, hogy ezt egyedül tettem meg. Ezért támadtak, de azt mondtam,

ha nem egy civil szerveződésben lennék, hanem egy cég vezetőjeként tettem volna, amit tettem, mindenki veregetné a vállam, milyen jól megoldottam a feladatokat.

Milyen hibákat követtek el önkéntesek?

Volt, hogy lelkesen kirohantak a térre válltáskába pakolt ennivalóval. De ez ennyi éhes embernél veszélyes, ezt autóval csináltuk, jól kidolgozott szabályokkal. Voltak, akiket a pazarlás miatt kellett figyelmeztetni. Egy ideiglenes raktárunkat meg úgy veszítettük el, hogy éjszaka akartak kivinni adományokat, olyan hangosan sikerült ez, hogy a környékbeliek bepanaszoltak minket.

Én komolyabb zűrről is hallottam. Egy hozzátok csapódott nőről kiderült, hogy csaló.

Igen, sajnos ilyen is volt. Jelezték Szegedről, hogy vigyázzunk vele, de figyeltük és nem tűnt szélhámosnak.Egyszer a rendőrök is igazoltatták a téren, nem vitték el, így nem volt mire hivatkozva elküldeni, mert amúgy nagyon sokat és jól is dolgozott. Később más csoporttagok is szóltak, hogy egyre zavarosabb dolgokba keveredett, ami már nem volt összeegyeztethető a munkánkkal, ezért megkértem, ne jöjjön többet. Nálunk semmi kárt nem okozott, a belső feszültségen kívül. Amikor más segítői közösségben tűnt fel, akkor már én is figyelmeztettem az ottani vezetőt, de nem voltak elég óvatosak, a nő végül eltűnt egy kölcsönkapott kocsival.

Fotó: Berecz Valter

Mit kaptál te ettől az elmúlt fél évtől?  

Nagy álmom teljesült ezzel a csoporttal. Mindig szerettem volna, egy olyan segítő csapatot, amely hasonló tömeges szükségleteket ki tud elégíteni. Például, ha most lenne Röszkén az a lehetetlen helyzet, amely az első napokban volt, mi azonnal tudnánk segíteni egy nagy sátorral, takarókkal, étellel, itallal. Pénzt mi eddig sem gyűjtöttünk, élelmiszer-megrendeléseket fogadtunk. Most is, ha szükség lenne ennivalóra a menekülteknek, csak kérnünk kellene. Van olyan külföldi támogatónk, akinek havi 50-60 ezer forintos bevásárlás nem megterhelő. Volt, aki nagyobb összeggel akart támogatni minket, tőle egy használt teherautót kértünk. A 15 éves jármű a legnagyobb kincsünk most, mert a szállítás így megoldottá vált. Igaz, a tankolás sokszor gondot okoz. Az is a menekülthelyzet hozománya, hogy fel tudtunk újítani egy pincét.

Maradtak-e segítők a menekültek távozása után is?

Hogyne. Eddig a csütörtöki főzésekre volt 3-4 önkéntes, ma meg 20-25. Pluszban felfrissült az aktivista csapat is. Van azonban most egy athéni akciónk. Az ottani főzésre, osztásra, orvosi segítségre toboroznunk kell. Persze az komolyabb befektetést igényel az önkéntesektől. Görögországba azok mehetnek, akik legalább két hetet tudnak maradni és fizetik az út 30 százalékát.

Lelkileg megtört vagy feltöltött az elmúlt időszak?

Ezt abszolút diadalmenetnek érzem. Bebizonyosodott, hogy létezik emberség. A csöndes többség mellettünk volt.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Ajax' Dutch head coach Peter Bosz celebrates with supporters after winning the UEFA Europa League semi-final football match between Olympique Lyonnais (OL) against  Ajax Amsterdam, on May 11, 2017 at the Parc Olympique Lyonnais stadium in Décines-Charpieu near Lyon, southeastern France.  / AFP PHOTO / PHILIPPE DESMAZES
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.