Belföld

“Tenyérnyi kisfiam született” – történet Daniról, a csodababáról

Belicza Bea
Pál Anna Viktória
Belicza Bea, Pál Anna Viktória

2015. 12. 18. 13:23

Popovics Dani négy hónappal korábban jött, mint várták, arra is kevés esély volt, hogy életben marad, nemhogy egészségesen tér haza.
Korábban a témában:

A Popovics-család alig egy hete költözött Szentendrére Horányból. A tágas, barátságos családi házban férj és feleség egymást kerülgetve, nevetve kutatnak.

A bébiőrt keressük az emeleten alvó Lénának, hogy nyugodtan beszélgethessünk.

Léna Angi és Laci első gyermeke, kétéves. Kisfiuk – a nappaliban alvó – Dani fél éve született, de két és fél hónaposnak számít. Úgy mondják, ez a korrigált kora, mivel ő koraszülött.

Angi szemei már a történet mesélése előtt könnybe lábadnak.

Még mindig nehéz róla beszélni. Tulajdonképpen már minden rendben, de fel kell dolgozni, miért történt ez velünk.

Fotó: Pál Anna Viktória

Laci visszatér az emeletről, büszkén újságolja, hogy megtalálta a bébiőrt, Léna tehát biztonságban. Meglepve, de megértő mosollyal nézi síró feleségét.

Azt gondoljuk, hogy ez valószínűleg poszttraumás stressz. Mindketten erősek maradtunk a legnehezebb időszakban és most utóbb jön ki a szorongás, depresszió. A feldolgozáshoz még szükségünk lesz szakemberre is.

Dani négy hónappal korábban érkezett

Angi kicsit megnyugodva kezdi a történetüket. Azt mondja, a terhessége rendben volt. Minimális rendellenességet észlelt, a védőnő javaslatára ment el elővigyázatosságból nőgyógyászhoz és onnan már mentő vitte a Honvéd kórházba, szülni. Június eleje volt és szeptemberre várták a kisfiút.

Az orvosok felkészítették a szülőket a legrosszabbra is. Jogi értelemben a 24. héttől lehet szülésről beszélni, előtte vetélésnek tekintik. Dani 23 hetes négy napos volt ekkor. Ennek ellenére azt is el kellett dönteniük Angiéknak, akarják-e az újraélesztést – ha szükséges -, annak tudatában, hogy a baba valószínűleg nem lesz egészséges.

Fotó: Pál Anna Viktória

Azt mondták nekem, csupán 17 százalék az esély, hogy életben marad, de ott lehettem Dani születésekor. Én közölhettem Angival a jó hírt, hogy él. Annyira pici volt, hogy a legkisebb koraszülött pelenka is a hónaljáig ért.

Tenyérnyi volt, tulajdonképpen magzatként jött világra. 64 deka volt – egészíti ki Angi.

Életképesnek általában a 24. hetet betöltött, 45 dekánál súlyosabb csecsemőt tekintik. Reményt adott, hogy legalább az egyik feltételnek Dani is megfelelt.

Azonnal gépekre, inkubátorba került az apró kisfiú. Anyjának is napokat kellett várnia, hogy megérinthesse.

Nagyon nagy szerencsénk volt a Honvéd kórházzal. Ez a legjobb hely Magyarországon, ahova egy koraszülött kerülhet. Itt két hétig egy ápolónő csak Danival foglalkozott. Lélegeztetőgépen is csak pár napig volt, egy hét után már Angi kenguruztathatott – meséli Laci.

Fotó: Pál Anna Viktória

A kenguruztatás azt jelenti, hogy a szülő meztelen mellkasára fektetik a gyereket. Angi ezt napi kétszer két órában tehette és Lacinak is volt lehetősége erre a meghitt együttlétre, igyekezett is minden nap időt szakítani rá. Azt mondja, neki ez soha nem tapasztalt boldogság volt:

Azt éreztem, sehol máshol a világon nem lenne most jobb, mint a koraszülött osztályon Danival.

 A Melletted a helyem Egyesület elsősorban azon dolgozik, hogy az idő előtt született babák minél több időt tölthessenek együtt a szülőkkel. Az egyik alapító, Dr. Nádor Csaba szerint ma a 21 koraszülött osztályból csupán 2-3-ban van kenguruztatás, máshol a szülőnek is látogatási idő van és sokszor csak az inkubátorban simogathatják gyermeküket.

Angi kétóránként adott anyatejet, amit eleinte persze csak szondával kaphatott meg Dani. A kisfiú gyors fejlődésében ez is szerepet játszhatott. Az osztályon csodaszernek tartják az anyatejet.

Lacira sok tennivaló szakadt hirtelen megváltozott életükben. Munka mellett egy másfél éves kislányról is gondoskodnia kellett, miközben ő is órákat töltött a kórházban. Az új helyzetet Léna is nehezen viselte, ez tovább nehezítette Angi helyzetét:

Az volt a legkeményebb, ahogy ő elhidegült. Korábban ugye éjjel-nappal velem volt, aztán a kórház miatt napokig nem látott, és amikor találkoztam vele, azt mondta, hogy anya, menj innen!

A legnagyobb összeomlást akkor élte meg, amikor először hazaugrott a kórházból, akkori horányi otthonukba.

Amikor utoljára itt voltam minden rendben volt. Határozottan emlékszem a szülés előtti napra, a babavárás boldogságérzésére és egyik napról a másikra megváltozott az életünk. Újra átéltem azt a pillanatot, amikor nem tudtam, hogy Dani életben marad vagy elmegy. Ha velünk marad, milyen élete lesz?

Fotó: Pál Anna Viktória

Laci magyarázza statisztikailag:

Arra, hogy Dani ilyen egészségesen jön ki a kórházból, 10 százalék esély volt. 50 százalék volt, hogy nagyon komoly értelmi sérült lehet.

 Dr. Nádor Csaba neonatológus főorvos is úgy emlékszik vissza Danira, hogy „virgonc kis fickó” volt. Nagyon hittek benne. Azt mondja, az, hogy a komolyabb szövődményeket is megúszta, csodaszámba megy.

Angi egy hónapja nyugodott meg igazán, amikor a fejlődésneurológián azt mondták, minden a korrigált korának ( tervezett szüléshez viszonyított kor) megfelelő, vagyis minden úgy működik Daninál, ahogy egy két és fél hónapos csecsemőnél kell. Azzal biztatják őket, legfeljebb enyhébb fogyatékosság jelentkezhet, esetleg hiperaktív lesz a kisfiú vagy szemüveges, vagy nehezebben tanul meg olvasni.

Dani mellett a családot is óvni kellett

Amikor Laci látta, mennyire szétszakítja a családot, hogy az anya és kisfiuk hónapokat kénytelenek kórházban tölteni, keresett egy albérletet a kórház közelében és így Angi hazajárhatott legalább aludni és napközben is együtt lehetett egy-két órát a kislányával is.

97 napot voltunk Danival bent, addig én úgy éltem, hogy hajnalban bementem a kórházba és altatásra haza.

Szeptember elején engedték haza a kisfiút. Még az is három héttel a tervezett szülés előtt volt.

Léna imádja a kistesót és kicsit féltékeny is, meséli Angi:

Azt mondta nekem: az enyém a Danikám, nem a tied, anya!

Fotó: Pál Anna Viktória

Egy ilyen trauma a párkapcsolatot is kikezdheti, koraszüléseknél nagy a válások aránya. Náluk ugyan fel sem merült a házasság bontása, de megviselte őket a 3 hónap állandó stressz.

Három hétig egyáltalán nem hagyta el a kórházat Angi.  Ha nem egyesítjük a családot akkor a közeli albérlet segítségével, könnyen széteshettünk volna. Képzeld el, hogy munka és egy másfél éves kislány mellett minden nap rohansz be a kórházba, ahol találsz egy síró anyát. Végül hazaér egy roncsfeleség, akit idegileg teljesen felőröl 3 hónap a családtól távol és semmihez nincs kedve az életben és nem tudod, mikor jön rendbe. Ezt tudtuk kivédeni azzal, hogy a kórház mellé költöztünk.

A 3 hónap Lacin is nyomokat hagyott. Hogy mennyire árnyéka volt önmagának, így magyarázza:

Én nagyon jól tájékozódom, de ebben az időszakban 5 sarokkal arrébb is GPS-szel mentem. Nem tudtam gondolkodni. És ebből az állapotból nehezen térek vissza én is.

A stresszből adódó súrlódásokat az öt szeretetnyelv segítségével beszélték át. Laci szerint ez jó mankó:

Elsősorban ez arra jó, hogy felébresszen, tudatosan kell tenni ilyenkor a kapcsolatért. Nem tud magától működni, beszélni kell egymás igényeiről, érzéseiről, egyáltalán beszélgetni kell, sokat.

Fotó: Pál Anna Viktória

Angi egyetért, mert – azt mondja – nagy a tét:

Két kicsi gyerekkel egy hajsza az élet, nehéz megállni. De nem lehet azt mondani, hogy nincs rá időm, nincs rá erőm, mert én akarom ezt a családot 10 év múlva is.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Fotó: 24.hu / Bielik István
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.