Belföld

A vérszívók betegségeket terjesztenek. És az ágyi poloska?

Egy ágyban az ellenséggel, ezt tényként közölhetjük: az ágyi poloskával kapcsolatban szó szerint együtt alszunk egy emberre specializálódott vérszívóval. A közösségi média egyre gyakoribb témája ez az öt-hét milliméteres kis rovar, tele a net poloskairtási házi praktikákkal, csípéskezeléssel, anyázással. És megszületett Budapest első ágyipoloska-térképe is.

Nem tarkítjuk tovább a “kinek mi jött be?” palettáját, tanácsot sem adunk, egyszerűen bemutatjuk az ágyi poloskát, mert hisszük: ha megismered az ellenséget, könnyebben győzöd le. Merkl Ottó entomológus, főmuzeológus, a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársa segítségét kértük.

Eszik belőlünk, de nem ölhet meg

Rendszertanilag valóban a poloskákhoz tartozó rovarról van szó, ám semmiképp nem szabad összekeverni azokkal a növényi nedveket szívogató fajokkal, amelyek épp mostanában tévednek tucatjával a lakásokba téli szállás reményében.

Az ágyi poloska vér szívására rendezkedett be, és bár “emberevőnek” túlzás lenne bélyegezni, mégis mi vagyunk a legkedveltebb táplálékforrása.

Nagyon fontos az elején leszögezni, hogy sok vérszívóval ellentétben az ágyi poloska semmiféle betegséget nem terjeszt – emeli ki a szakember. Kísérletek bizonyítják, hogy többféle emberi kórral is megfertőzhető, de egyetlen egyet sem ad tovább. Önmagában ez a tény ugye emelné a renoméját, ám azok szemében, akik a gyakorlatban találkoznak vele, csak elméleti megnyugvás.

Fotó: Thinkstock
Fotó: Thinkstock

Csípése nagyon kellemetlen, nehezen múlik, és sok esetben tömegesen kell elszenvednünk. A vakarás miatt sebek képződhetnek, fennállhat az elfertőződés veszélye, csúnya, ésatöbbi. Súlyosabb talán a pszichikai hatás. A kiszolgáltatottság érzése, az undor könnyen fóbia kialakulásához vezethet. Nem szívesen fekszik az ember “poloskás ágyba”, a lakás is elveszti intimitását – nem ragozzuk…

A Közel-Keletről származik, eredendően barlanglakó, denevéreken élősködött. Valamikor a történelem előtti időkben, amikor az ember is sziklaüregekben húzta meg magát, a poloska is menüt váltott: a szőr nélküli bőr nyilvánvalóan sokkal dúsabban terített asztal. Manapság fajunk nyújtja kedvenc táplálékát, bár továbbra is megtalálható denevéreken, és szükség esetén “ráfanyalodik” kutyákra, macskákra, madarakra.

Magunknak köszönhetjük

A civilizáció terjesztette el, már az ókori görög világból is források bizonyítják az ágyi poloska jelenlétét. Tömegessé és megállíthatatlanná viszont a XX. században vált, amikor az új közlekedési eszközök révén bolygónk az emberiség korzójává lett,

manapság pedig a világ bármely, emberlakta pontja potenciális élőhelyének számít.

Szűkítsük hát a kört: hogyan jutnak a vérszívók intim terünkbe, a lakásba? Elég egy kevéssé tiszta szálláshely nyaraláskor, poloskák lakta busz, repülő, vonat: a ruhákban, táskában elrejtőző poloskát úgy visszük haza, hogy észre sem vesszük. Ugyanígy “veszélyforrást” jelent a használtcikkek globális kereskedelme.

Textilben, bútorban, elektromos készülékekben, gyakorlatilag bármilyen tárgyban megbújva a potyautasok napok alatt a világ legtávolabbi pontjáról is megérkezhetnek a hálószobába – sorolja Merkl Ottó. Sok más élősködővel szemben az ágyi poloskák viszont meglehetősen “sérülékenyek”, nem bírják nagy hideget vagy a túl meleget.

Persze képtelenség minden utazás után magas hőfokon kimosni a ruhákat, átgőzölni mindent, amit a lakásba visz az ember. A porszívóból ugyan nem tud kimászni, de közel sem biztos, hogy akár egy nagytakarítás során is mindet elkapjuk. Sőt.

Nehéz szabadulni

Az ágyi poloskák nagyon óvatos, éjszakai állatok, nappalra a legkisebb zugokban keresnek menedéket: a konnektorban, a számítógépben, a legelképesztőbb helyeken képesek meghúzni magukat. A sötétben aztán előmásznak, szúrásukkal érzéstelenítőt juttatnak az áldozatba, amitől az csak ébredés után szembesül a támadással. Egy szúnyogcsípéshez hasonló, bár nem annyira kitüremkedő és kevésbé viszkető nyom árulkodik a támadásról.

Hajszáleret keresnek, amit ritkán lelnek meg elsőre, így ha szép sorba rendezett, akár négy öt csípést találunk magunkon reggel, biztosra vehetjük az ágyi poloska jelenlétét.

Fényre azonnal visszavonulót fújnak, tetten érni csak véletlenül, egy éj közepi villanygyújtással lehet: ilyenkor láthatjuk a tettesek aktív, de – testalkatuknál fogva – szélsebesnek nem mondható menekülését. Repülni, ugrani nem tudnak.

Táplálkozás után 7-10 napig megbújva emésztenek, a bajt nem is egy-két rovar, hanem tömegük jelenti: a higiéniai viszonyok függvényében százával, ezrével lephetik el az emberi hajlékot. A legtöbb rovarirtó szerre már rezisztensek, házi praktikákkal gyéríthetjük, de ki nem irthatjuk őket. Fertőzés esetén érdemes szakember segítségét kérni, aki nagy valószínűséggel a lakás elgázosításával tud teljes sikert aratni.

Vigasztaljon hát mindenkit: betegségeket nem terjesztenek.

Horrorisztikus párosodás

A nősténynek van ugyan ivarnyílása (amin keresztül lerakja a petéit), de a hím nem ott hatol be. Hanem az injekcióstűhöz hasonló hímivarszervét egyszerűen beledöfi a nőstény testébe, és az így bejuttatott hímivarsejteket a nőstény testnedvei juttatják el a petesejtekhez. A megtermékenyítésnek ezt a módját traumatikus inszeminációnak nevezik.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik