Belföld

Dobrev Klára a befogadott menekültekről: „Rémes volt otthagyni őket”

24.hu
24.hu

2015. 09. 03. 12:44

Gyurcsány Ferencnél és feleségénél az utóbbi néhány nap alatt afgánok, szírek és kurdok is megfordultak, Dobrev Klára most mindent elmondott.

A múlt héten Dobrev kérdezte meg az egyik segítő aktivistát, hogy miben tudnának segíteni, mire kiderült, egy családnak szállásra van szüksége. Telefonon egyeztetett Gyurcsánnyal, aki belement a dologba, így kiürítettek a házban pár szobát és egy fürdőszobát és jöhettek is a vendégek. „Az első éjszaka egy tíztagú szír család érkezett, másnap hat szíriai kurd menekült aludt nálunk” – mondta Gyurcsány.

Felesége most a Facebookon számolt be arról, pontosan mi is történt.

„Amikor hazaértünk az első útjuk a fürdőszobába vezetett. Ugye el tudjátok képzelni, hogy milyen érzés hosszú hetek után rendesen zuhanyozni, hajat mosni. A fiú gyerekek gyorsan feltalálták magukat, Tomival fociztak a kertben, a lányok rajzoltak és felváltva mentek fürdeni.

Gyorsan összeszedtük a koszos ruháikat és igyekeztünk mindent kimosni, és tiszta ruhákat adni nekik, Feri a kedvenc kockás ingét adta oda, én meg a terhesruháimat, hogy nyugodtan vigyék el azokat, amik kellenek nekik. (sajnos akkor még kisgyerekruháink nem voltak) Hajnali kettőig ment a mosógép. Az este folyamán Hassan, az apa kétszer elkönnyezte magát. Elfordult, hogy ne lássuk, olyan kevés emberi gesztust és segítséget kaptak az elmúlt időben!

Feri főzött csirkét, rizst, humuszt, zöldségeket, hogy hónapok óta először végre jól lakjanak, megdöbbentő volt azt látni, hogy milyen fegyelmezettek voltak a gyerekek, kopogott az éhségtől a szemük, de megvárták még mindenki szedett megának az ételből, jó étvágyat kívántak egymásnak és csak utána láttak hozzá az evéshez.

Másnap reggel Feri elment bevásárolni, közösen megreggeliztünk, csomagoltunk élelmet, vizet, és odaadtuk azt a pár játékot, amikkel a gyerekek játszottak. Édesanyám és egy barátnőm elvitte őket a Budafoki útra a Bevándorlási Hivatalba. Rémes volt otthagyni őket! Forróságban, tömegben.

Búcsúzáskor az édesanya lehúzta az ujjáról a jegygyűrűjét, az utolsó értéktárgyát, és mindenáron a kezembe próbálta nyomni. Közelharcot vívtunk, mondtam, hogy nem fogadom el. Mikor hazaértünk akkor vettük észre, hogy a két szobát katonás rendbe tették, a lehúzott ágyneműt összehajtogatták, és a kupac tetejére a gyerekeknek szánt játékokat tették, nem vitték magukkal. Na, akkor elsírtam magam…”

Legfrissebb videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.