Muszáj volt meglépni a híres Munkácsy-festmény, a Golgota védetté nyilvánítását, hogy nehogy valami jóvátehetetlen dolog történjen – mondta az Origónak Gerhardt Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke.
A lépésről a festmény tulajdonosának, Pákh Imre műgyűjtőnek az ’50-es évek államosításai jutottak eszébe. Gerhardt nem titkolja, hogy az eljárásban neki is része van, azt mondta: a tárgyalások során beállt véleménykülönbség nem volt áthidalható. Azt mondta: ő soha nem látta azt a szerződést és átutalási bizonylatot, ami igazolná, hogy Pákh hatmillió dollárnál drágábban vette meg a festményt, noha a műgyűjtő azt állítja, hogy ezt bemutatta.
Gerhardt szerint nem merülhet fel ebben a kérdésben a magyar állam elfogultsága, mert „ezen az alapon egy zsebtolvajt is csak külföldön lehetne elítélni”. Azt mondta: azt biztosan lehet tudni, hogy 1988-ban Julian Beck 47500 dollárért vette meg a Golgotát, amit 15 éve egymillió dollárért akart eladni a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Szerinte Pákh is ennyiért vehette a képet. Ennek ellenére hatmillió dollárt adna érte most az állam.
Az alelnök azt mondta: nem akarja meggyőzni Pákh Imrét arról, hogy nem ér a kép kilencmilliót, mert „tudom, hogy az általa előadott történet puszta kitaláció, és így nincs értelme további tárgyalásoknak”. Attól nem tart, hogy az állam lépése miatt ezentúl a műgyűjtők nem adnak kölcsön műtárgyakat magyarországi kiállításokra – szerinte az állam nem ellopta a Golgotát, hanem védetté nyilvánította. „Engem nem érdekel különösebben, Pákh Imre mit gondol rólam, de azt még egyszer leszögezném: soha nem mutatta be az említett dokumentumokat, és semmi olyan előzetes nyomásgyakorlás vagy fenyegetés nem történt, amiről beszél” – jelentette ki.
