A Heti Válasz internetes verziója szerint a magyar kormányfő semmi újat nem tett, „csak előadott egy elméleti eszmefuttatást”, ám Harold Meyerson a beszéd óta mégis jobban aggódik a magyar helyzet miatt. Noha ellenzi a multinacionális bankok gazdasági liberalizmusát, aggódik a polgári liberalizmusért, „amikor az EU egyik tagállama azt mondja, a liberalizmus és a demokrácia már nem működnek”.
Úgy látja, ha Orbán olyan nemzeteket keres, amelyek lenyűgöző gazdasági teljesítményt nyújtanak, nem kell autoriter kelet-ázsiai országokat hoznia példának, mert ott van Németország. Alacsony a munkanélküliség, külkereskedelmi mérlege jobb, mint Kínáé vagy Szaúd-Arábiáé. Egalitárius a gazdaság, de virágzó liberális demokrácia, és közelebb van Magyarországhoz, mint Szingapúr. „Ez vagy szelektív vakságot jelez a miniszterelnök horizontján, vagy pedig azt, hogy eleve elfogult az illiberalizmus iránt.”
A publicista sem kormányzati forrásokból, sem lapja vezetésétől nem kapott jelzést arra, hogy Orbán Viktor átlépte a piros vonalat, és az eddiginél keményebben lehet támadni. Ő nem tud róla, hogy az amerikai kormány bármiképpen reagált volna a beszédre. 13 éve ír olyan jegyzeteket a Postnak, amelyek nem feltétlenül egyeznek a szerkesztőség álláspontjával, sokszor különbözik a véleményük, 2003-ban a Post támogatta az iraki háborút, míg ő ellenezte. Ahogy a legtöbb amerikai újság, a Post is sok publicistával dolgozik. Ő a legliberálisabb, „de a szó amerikai értelmében, ami baloldalit jelent”.
Meyerson nem érzi visszásnak, hogy amerikai lapok követelnek brüsszeli szankciókat egy uniós tagállam ellen. Szerinte természetes, hogy az emberek véleményt nyilvánítanak arról, mi történik más országokban. Az európaiak is gyakran írnak amerikai belügyekről – teljesen jogosan – teszi hozzá. És úgy gondolja, az EU minden korláta ellenére liberális demokráciák uniója, és küzdenie kellene azért, hogy az is maradjon.
