Őrület: az úgynevezett netes nyelvhasználatról kellett kifejteniük a véleményüket a diákoknak az idei magyar érettségi szövegértési feladata kapcsán. Azt mondják, könnyű a dolguk, hiszen saját terepükön dolgozhattak, azaz nem csak képben vannak, de aktívan használják is, hogy lájk meg lolcsi, így aztán valamit csak képesek mondani is a dologról. Én mégsem irigylem őket. Egyrészt olyasvalamiről kérdezték őket, ami ebben a formában nem is létezik (ha valaki megfejti nekem, mi az, hogy netes nyelv, egy évre visszamenőleg share-elem az összes posztját a Fácsén). Másrészt pedig – persze lehet, hogy csak a Nemzeti Együttműködés Rendszerével szembeni paranoiám beszél belőlem – a kérdésben eleve benne van az elvárás, hogy azt válaszoljuk rá, amit Hoffmann Rózsa válaszolna. Ez pedig, ha minden igaz, nagyjából a következő:
A netes nyelv rossz, értem?!
Fogódzóként természetesen szöveget is kapnak – ezt kell megérteni, ugye -, a Nyelvőr terjedelmes és kimerítő tanulmányának viszonylag könnyen emészthető részleteit. Veszelszki Ágnes szövegének a szerző belátása szerint is vannak hibái, a legnagyobb éppen az – erről persze nemő tehet -, hogy 2010-es, négy év pedig rengeteg idő az interneten, azóta például elterjedtek az okostelók, a Twittert, a Tumblrt és persze a Fészt a többség már inkább appokról tolja, mint webről. A reprezentatív mintába még véletlenül sem rendeződő válaszadók egyébként vagy pironkodva nyilatkoznak, vagy tagadják, hogy részesei lennének a magyar nyelv elleni nagy összeesküvésnek, kevesen vállalják nyíltan, hogy használják az új szavakat, rövidítéseket és fordulatokat, illetve, hogy nem kezelik szentírásként a helyesírás szabályait.
Azért persze rendkívül tanulságos a tanulmány: ha máshonnan nem, ebből kiderül, hogy a netes és sms-es nyelvhasználat nem csak gyakorlati átalakítása az írott nyelvnek, hanem egy új és nagyon furcsa stílusréteg. Nem regiszter, mint a munkások, a börtönlakók vagy a romatelepen élők magyarja, hanem nagyon különböző használati szokások összessége, amik azonban mind ugyanarról szólnak: a fiatalok kreatívan, viccesen és önfeledten beépítik saját szókincsükbe a „tisztességes, komoly magyar emberek” által oly’ megvetett nyelvi elemeket, mint a mind1, a vok, a lol, a lájk, a share, a plz és a sry. Ha ez nem lenne elég: írásjeleket és betűket halmoznak, a helyesírás pedig még úgy sem igazán érdekli őket, hogy egyébként ismerik. NA NEEEEEE!!!44! Hát mi lesz így a szép magyar nyelvvel?!
Semmi. A nyelvről azt kell tudni, hogy amíg használják, köszöni szépen, jól van. Könnyű és kényelmes utálni és megvetni a változást és fennen hirdetni, hogy a lolokkal, a lájkokkal és a vokokkal szegényesedik, szűkül ez az egyébként gyönyörű nyelv. Teccik vagy sem, a nyelvészet számára nincs nyelvromlás, szegényesedés, csak változás; a nyelvet pedig arra és úgy használja a közösség, amire és ahogy éppen szüksége van. Ha a népnek lol kell, ez van. Szabályozni persze lehet – na jó, kell is -, de több millió nyelvhasználó ösztönös nyelvérzéke útjába aligha áll majd egy-egy akadémiai állásfoglalás. (Itt jönnének a képbe a pedagógusok, de ezt most hagyjuk.) Azt már csak halkan mondom, hogy nem a nyelv gyönyörű (vagy csúnya), legfeljebb a használata.
Aki pedig liberálkommunista nemzetvesztőként gondolkodás nélkül máglyára küldene, annak jusson eszébe a
ciki!
A szó ami a nyolcvanas években úgy elharapózott, hogy gyakorlatilag minden negatív jelzőt helyettesített. Akkor a szaklapoktól a Népszabadságig egy emberként temették a teljes magyar nyelvet az önjelölt és lelkes nyelvvédőt. És lám, most ez a cikk is magyarul íródott, LOL.
