A lapnak Kálomista felidézte, miként, miért nyitott vadászboltot nyolcvankilencben a Balatonnál és hogyan került a filmesek, színészek közé. Huszonéves kora óta él a Káli-medencében, ahova a nyolcvanas évek közepén egyre több író, költő, művész kezdett járni. „A nyolcvanöt és kilencven közti időszak nagy barátkozásokkal, beszélgetésekkel telt el arrafelé.” Cseh Tamást már korábban ismerte, aztán jött Cserhalmi György, Bereményi Géza, András Feri, Szomjas Gyuri, Kardos Feri, Sára Sándor és a fia, Balázs, meg a többiek. Szerették, mert fiatal volt, figyelt rájuk, plusz nála volt a pincekulcs.
A csodálatosan működő baráti kör a kilencvenes évek vége felé szétesett, de beindult a Duna TV, ahová hívták a barátai. Bár először nem értette, mi dolga lenne Pesten, de aztán körülnézett, és megtetszett az a világ. Lóti-futi munkákkal kezdte, volt sofőr, ügyintéző, kivételes dolgokban vehetett részt. Máig büszke az első március 15-i közvetítésre Kézdivásárhelyről, ahova rendkívül kalandosan csempészték át a közvetítőkocsit. ’96-ban azért hagyta ott a Dunát, mert részt vett egy gyalázatosan rosszul sikerült műsor elkészítésében. Úgy érezte, vállalnia kell a felelősség ráeső részét. Elköszönt.
Utána két jó barátja vállalkozásába szállt be, átvették Cseh Tamás és Bereményi Géza ügyeinek gondozását, dzsesszlemezeket adtak ki. Miután látta a Csinibaba sikerét, felhívta Tímár Péter rendezőt, aki azt mondta, hogy a Zimmer Feri nyolcvanmillió forintból leforgatható. A filmet 220 ezren látták, anyagilag mégis gigantikus bukás volt, mert akkor még százhúsz forint volt egy mozijegy, támogatást pedig nem kaptak. Viszont bekerült a filmgyártásba, figyelni kezdte ezt a világot, és látta, mindenki nyavalyog, hogy nincs magántőke. Amikor mégis lett, hangosabb lett a morgás: mert attól tartottak, az állam kivonul.
Kálomista Gábor
Fotó: MTI/Marjai János
„Srácok! Ha ennyire gyűlöltök, akkor maradok”
Az állami pályázatok miatt azok támadták a legjobban, akiket a Káli-medencéből addig barátainak tartott. A Zimmer Feri bukása dacára belevágtak egy új filmbe, ez volt a Rózsa vére. Nem lett közönségsiker, de világossá tette, hogy mérhetetlen ellenállás alakult ki vele szemben a filmes szakmában. Ekkor azt gondolta: Srácok! Ha ennyire gyűlöltök, akkor maradok. Azóta jó pár olyan év volt, amikor a magyar filmekre jegyet váltók kilencven százaléka Megafilm-produkció miatt ült be a nézőtérre. Az állami finanszírozást akkoriban azért bírálta, mert nem működött.
A Magyar Mozgókép Közalapítványtól ő is kapott pénzt, de csak mert megtűrték, mint afféle rést a falon. A mostani rendszerről Kálomista azt mondta, hogy ennyi pénz még sosem volt a magyar filmre. Egy filmje már elkészült az új rendszerben. Erre kértek és kaptak 280 millió forintot a Nemzeti Filmalappal kötött együttműködés alapján. A Coming Out bevitt nagyjából százötvenezer nézőt a mozikba. A támogatás jelentős részét visszafizették. A következő produkció – amely ismét Goda Krisztával közösen készül – szerinte nem csak nálunk lesz sikeres, egy Oscar-díj-esélyes film forgatását kezdik el.
Ugyanakkor a sikeres film is egyre nehezebben térül meg. A producer kitart amellett, hogy a magyar mozijegyekről egy izraeli telefonszámon döntenek. Erről az izraeli nagykövettel is beszélt, aki a végén azt mondta, igaza van, a választások után elviszi Tel-Avivba, ahhoz a céghez, amely a magyarországi mozik székeinek kilencven százaléka fölött rendelkezik. Ők is egy I. T. Cinema City nevű izraeli céggel leveleznek. Amikor egyesült a Palace Cinema a Cinema Cityvel, a producerek szövetsége megbízásából feljelentést tett a versenyellenes monopólium miatt a Gazdasági Versenyhivatalnál, de nem válaszoltak.
A magyar filmek hátrányban vannak itthon, mert nagyon drágán állítunk elő saját terméket, amire nincsenek védővámok. Lehetőséget kellene biztosítani a magyar filmnek arra, hogy megélhessen a hazai piacon. Szerinte a filmtörvény félkész. Lelkiismeretesen foglalkozik a gyártással, de nem tér ki a forgalmazásra. Nem igazán jó út az áfakedvezmény, mert nem a filmipar a magyar gazdaság legfontosabb támogatandó szegmense. A baj ott van, hogy kész a gyár, de amint kikerül az áru a piacra, bekerül a tömegtermékek közé, amikkel nem tud versenyezni.
Nézőcsalogató lenne például, ha a magyar vagy európai filmeket olcsóbban nézhetnék meg Magyarországon. A franciáknál tízszázalékos adót vetnek ki az Európán kívüli filmekre, és ezt a pénzt a saját produkcióik előállítására fordítják. A románok törvényt hoztak arra, hogy tíz eladott jegyből legalább egynek hazai filmre kell szólnia. Ettől nálunk is fölértékelődnének az olyan filmek, mint a Coming Out, a Csak szex, az Argó, az Üvegtigris vagy a Valami Amerika. Az sem lenne baj, ha három-négy multiplex magyar tulajdonba kerülne. Amíg egy kézben van a döntés, nagyon nehéz versenyhelyzetet létrehozni. Az interjú további részletei, amelyben Kálomista Gábor a „színházcsinálásról” vall, a Magyar Nemzet hétfői számában.
Legutóbb a producer színházügyben a Krétakör Párt című darabja miatt vitázott Schilling Árpáddal. A történet a filmessel kezdődött, aki Schilling szerint azt nyilatkozta: az MSZP szekerét tolják, és a kampányukat támogatandó időzítették a választások elé a bemutatójukat. “Neki ez jutott eszébe a színházi világnapra időzített bemutatónkról. Semmilyen szinten nem hajlandó felfogni a jelenlegi kormánypártot támogató elit, hogy az magától értetődő, hogy a hatalmon lévőket éri a direktebb kritika, mert ez a demokrácia természete” – reagált Schilling.
Kálomista a Hír TV Páholy című műsorában válaszolt. “Ez a fajta színház engem nem érdekel. Hogy jön ez a kisfiú ahhoz 40 évesen, hogy ekkora bölcsességeket böfögjön a világba? Hogyan lett ő megmondóember? Mit csinált ő már életében, hogy ezt megteheti? Kikérem magamnak. […] Árpád ugat, ugat, ugat, ugat, de tényleg, mit csinált ő már az életében, hogy ezeket elmondhatja? Tegye fel a kezét, aki kettőnél több Schilling-előadást látott már életében, és abból legalább az egyik tetszett!” Utóbbi mondatára sokan jelentkeztek.
