Az OECD országaiban egyre elkerülhetetlenebbnek látszik a nyugdíjkorhatár emelése – írja a Napi.hu az Országos Nyugdíjfolyósító Főigazgatóság nemzetközi konferenciája alapján. A fórumon többen rámutattak, hogy az öregedő európai társadalmakban az egészségügyi költségek növekedése és az öregkori szegénység egyre nagyobb gondot okoz majd.
Anna Cristina D’Addio arról beszélt, hogy az OECD-országokban a demográfiaiak mellett fontos társadalmi, gazdasági változások mennek végbe: a növekvő várható élettartam hat a munkaerőpiacra, változik a családok szerkezete, a nők szerepe átalakul, a válság hatására csökkentek a bérek, nőtt a munkanélküliség. Ezek együtt nyomást gyakorolnak a nyugdíjrendszerekre is – mondta az OECD közgazdásza.
Nincs csodaszer
A nyugdíjrendszerek reformja előtt álló kihívások között említette D’Addio fenntarthatóságuk visszaállítását. Nagy kérdés annak a szintnek a megtalálása, amely még elviselhető terhet jelent a járulékfizetőknek, és megfelelő nyugdíjakat is biztosít. Az OECD-nél úgy vélik, három út lehetséges.
- Kitolni a nyugdíjkorhatárt, javítani a nyugdíjjövedelmek szintjén és a pénzügyi fenntarthatóságon.
- A legkiszolgáltatottabbaknak célzottabbá tenni a szociális hálót.
- Több megtakarításra ösztönözni az embereket.
A szakember hangsúlyozta, nincs egységes megoldás minden országra, egyéni megoldások szükségesek. A tagállamok ezekkel az elemekkel már különböző módokon éltek: van ahol a teljes nyugdíjrendszeren változtattak, van ahol csak egyes elemein. A legtöbb tagállam élt a nyugdíjkorhatár megemelésével – tette hozzá.
Az OECD szakembere szerint a jelenlegi folyamatok arra mutatnak rá, hogy nincs csodaszer, nincs olyan reform vagy megoldás, ami minden problémát megold. Fontos a pénzügyi fenntarthatóság, de ennek részét kell képeznie az érintettek közötti párbeszédnek – hangsúlyozta, és azt is hozzátette: az elmúlt időszak fontos tanulsága, hogy a nyugdíjrendszereket nem lehet a munkaerő-piaci, oktatási és finanszírozási rendszerektől elszigetelten kezelni.
Az államadósság motorja
A konferencián Bernd Raffelhüschen professzor fő problémának a demográfiát nevezte, mert az államadósság növekedésének “motorjai” ugyanis a nyugdíjrendszerek, az egészségügyi rendszerek és a krónikus ellátás (long term care), miután az öregedő Európában az ezekre fordított költségek egyre nőnek. Mindezek alapvető oka, hogy a baby boomerek túl sokan vannak, túl sokáig élnek. Ezen már az sem segítene, ha hirtelen több gyermek születne. Ami ugyanis a korfán látszik, az nem a jövő, hanem a múlt jövőre vetített képe. Ha a baby boomerek nem lennének túl sokan, akkor a problémák kétharmada nem lenne – mondta a professzor, aki szerint a problémának csak az egyharmada az, hogy a “túl soknak túl kevés gyermeke van”. Ennek a megoldása a következő évtized problémája lesz – tette hozzá.
Fotók: Kummer János
A foglalkoztatást is szem előtt kellene tartani
Egy görög résztvevő úgy vélte, a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságához a foglalkoztatási problémákat is meg kell oldani, mert a bizonytalanság hat a gyerekvállalásra. Ezt a véleményt osztotta egy magyar résztvevő is, mondván, az egyre tovább élő idősebbek eltartása gondot jelenthet a foglalkoztatási bizonytalansággal küszködő fiataloknak, akik így nem mernek gyereket vállalni. A nyugdíjak kérdése egyértelműen a várható foglalkoztatás és a gazdasági növekedés kérdése is, illetve az, hogy lesz-e miből befizetni, vagy pedig az állam által adott hozzájárulás formája kap majd nagyobb szerepet – tette hozzá.
Jobb lett volna a svédcsavar
A konferencián Benyár József, a PSZÁF szaktanácsadója a Világbankot bírálta az általa szponzorált nyugdíjreform megkésettségéért és azért, mert nem sulykolta eléggé a szigorú fiskális politika folytatását. Így a döntéshozók sem tartották ennek fontosságát szem előtt – vélekedett a szakember. Fehér Csaba, az IMF közgazdásza szintén a szigorú fiskális politika folytatásának kikényszerítését hiányolta. Ilyen reformot csak prudens fiskális politikával lehet végrehajtani. Egy olyan ország, amely képtelen a hagyományos társadalombiztosítási rendszerét rendesen működtetni, az valószínűleg egy strukturális reformot sem fog prudensen lemenedzselni – mutatott rá.
Rövid távú előnyért
Benyár a magyar modellről úgy vélte, a kormány költséges modellt választott a svéd helyett, másrészt a privatizáció sem volt jó. A probléma az, hogy nem volt adósságcsökkentés, de még nagyobb gond, hogy a hosszú lejáratú nyugdíjadósságot rövid távú explicit adósságra kezdték el átváltani. A nyugdíjreform visszafordításában szerepet játszott, hogy a kormánynak rövid távon előnyt jelentett a folyó hiány csökkentése, míg a megszüntetés hátrányai csak később jelentkeznek.
Nyugdíj nélküli generációk jöhetnek
“Ma minden jel arra mutat, hogy a dolgozók jelentős része és a mostani fiatalok nem fognak rendes nyugdíjat kapni. Nyugdíj nélküli generációk viszik ma a hátukon az országot, ez pedig óriási társadalmi feszültséghez vezet. Ha nem változtatunk a rendszeren, akkor a nyugdíjkérdés társadalmi robbanáshoz fog vezetni” – mondta Istvánffy András, a 4K! elnöke, aki szerint a nyugdíjrendszer jelenlegi formájában két okból fenntarthatatlan: a demográfiai válság és a szürkegazdaság miatt.
Elcsalt rendszer
A mai Magyarországon tömegek dolgoznak úgy, elit cégeknél is, hogy minimálbérre vagy egyáltalán nincsenek bejelentve. “Vannak, akik az áldozatot hibáztatva, a be nem jelentett embereket vádolják a helyzetükért. Ezt a foglalkoztatási formát nem a dolgozók választják. Ma a legtöbb helyen csak így lehet állást kapni, különösen az amúgy is rosszul fizetett munkák esetében. Ha valakinek nem tetszik, lesz kétszáz másik ember, aki szívesen elfogadja a munkát.” Istvánffy András szerint a társadalomnak és az államnak tudomásul kell vennie, hogy a rendszerváltás után csalásra épülő rendszer jött létre Magyarországon, ahol nem lehet a szabályokat betartva boldogulni.
Mindenkinek kapnia kell
A 4K! szerint két döntő lépéssel kell megoldani a nyugdíj nélküli generációk helyzetét. Első lépésként rögzíteni kell, hogy minden nyugdíjasnak jár a mindenkori létminimumnak megfelelő nyugdíj, függetlenül attól, hány év munkát papírozott le rendesen a munkaadója. Már ma is több mint egymillió nyugdíjas kap a létminimum alatti nyugdíjat, és a számuk a jövőben csak növekedni fog. Második lépésként a foglalkoztatás kifehérítésére új, igazságos adórendszert kell bevezetni, amely megszünteti a kis- és középvállalkozások irreális adóterheit, és nem a foglalkoztatást adóztatja meg súlyosan. Helyette be kell vezetni a vagyonadót és felül kell vizsgálni a nagy cégek adókedvezményeit.
A spórolás nem megtakarítás
Az OTP Öngondoskodási Indexe szerint a magyarok 72 százaléka úgy gondolja, nem lesz elég az állami nyugdíj a tisztességes megélhetéshez időskorában. Ennek ellenére a bankszámlával rendelkezők 11 százaléka tervezi csak, hogy a következő négy-öt évben anyagi tartalékot képez nyugdíjas éveire. Kovács Antal, a bank vezérigazgató-helyettese a kutatás kapcsán hangsúlyozta: a spórolás és a megtakarítás két külön fogalom. „Az ember spórolhat például a villanyszámlán, ha lekapcsolja a villanyt, a bevásárláson, ha akciós termékeket vesz.” Az ilyenkor megmaradó összeget érdemes valamilyen megtakarításba fektetni. Az Öngondoskodási Index nem a spórolást, hanem a megtakarítási hajlandóságot és aktivitást méri. Az időskori nyugdíj az egyik legkézenfekvőbb jövőbeni pénzügyi kihívás. Ez a kérdés a legtöbb embert foglalkoztatja. Furcsa kettősség az, amire a felmérés is rámutat, hogy miközben az emberek kétharmada azt vallja, kizárólag az állam feladata a tisztességes öregkorról való gondoskodás, háromnegyedük szerint mégsem lesz elég az állami nyugdíj. A többség tisztában van vele, hogy saját feladata is az időskori anyagi biztonság megteremtése.
