Belföld

Egyre kevesebb az orvos, egyre több a hiba

A betegekre figyelnek ma világszerte. Az egyház a szenvedést enyhítené, a szakma a műhibák számát csökkentené. Nincs azonban egyszerű dolguk.

Február 11-ét II. János Pál pápa kezdeményezésére nyilvánították a betegek világnapjává 1992-ben. A világnap célja, hogy az emberek kellő figyelmet szenteljenek a betegeknek, így is elősegítve a szenvedés megértését. A többi közt ezt a célt szolgálja a magyarországi betegszervezeteket tömörítő Nemzeti Betegfórum (NBF) is, amely ma, a betegek világnapján kezdi meg működését. A civil érdek-képviseleti fórumon keresztül az egészségügy területén tevékenykedő szervezeteknek lehetőségük nyílik az egészségügyet érintő törvények véleményezésére, különféle népegészségügyi programok elindítására, szakmai sztenderdek kialakítására, a transzparencia növelésére, szakmai együttműködésre – részletezte Pogány Gábor, az NBF előkészítő választmányának elnöke.

A Magyar Közlönyben december 19-én megjelent miniszteri rendelet értelmében a Nemzeti Betegfórumba 15 tagozaton keresztül csatlakozhatnak a betegszervezetek, szervezetenként legfeljebb két főt delegálva.

Műhibaperek, várólisták, szakemberhiány

Kismarton Judit szakorvos és ügyvéd egyetért a kezdeményezéssel és indokoltnak tartja a civil érdek-képviseleti fórum létrehozását. Elmondása szerint évente körülbelül 40 esetben keresik fel elégedetlen, vélt vagy valóban félrediagnosztizált betegek, illetve azok hozzátartozói, hogy jogi segítséget kérjenek. És ez csupán azoknak a száma, akik az általuk feltételezett orvosi gondatlanság, vagy annak következményeként kialakult szövődmény miatt műhibapert fontolgatnak valamelyik intézmény ellen. Ennél is többen panaszkodnak elnyúlt várólistákra és hónapokig tartó szűrővizsgálatokra, de akadnak olyanok is, akik kórházi osztályok hideg fűtőtestei, hiányzó gyógyszerek vagy drága kezelések miatt kérnének jogi útmutatást – sorolja a tapasztalatokat.

Kismarton szerint elsősorban az orvoshiány, az egészségügyi dolgozók túlterheltsége és az ágazat alulfinanszírozottsága okozza az egyre gyakoribb betegjogi anomáliákat.

„Van, hogy daganatos betegeknek hónapokat kell várniuk arra, hogy megfelelő ellátást kapjanak, igaz ezen várakozási idő még mindig jóval rövidebb mint a környező országokban bárhol. Ugyanakkor az egyszerű szűrővizsgálatokra is 3-4 hónapos előjegyzéssel van csak hely. Nincs elegendő számú orvos, a szakemberek így szelektálni kényszerülnek a betegek közt, miközben állandó stressz alatt dolgoznak, erőn felül. Vannak olyan kórházak, ahol az alapvető gyógyszerek is hiányoznak, nem egy betegtől hallom, hogy inkább beviszik magukkal otthonról. Az ellátás mára teljesen elszemélytelenedett, hiányzik a szakképzett személyzet, tulajdonképpen a középgeneráció úgy ahogy van eltűnt a magyar egészségügyből. Pont az a réteg, akik átadnák a tapasztalataikat a fiatalabbaknak” – magyarázta az ügyvéd.

Külföldre menekülnek az orvosok Matolcsy elől
A Magyar Orvosi Kamara (MOK) felmérése szerint a megkérdezett orvoskar 86 százaléka szerint az orvosok kényszernyugdíjazása mindenképpen rontja majd a gyógyítás helyzetét, és a válaszadók 47 százaléka – a kormányhatározat életbe lépése esetén – inkább külföldön próbálna szerencsét. Éger István szerint ez is azt jelzi, hogy az orvosok érzik: a kollégák elvesztése fokozott munkaterhet jelent majd számukra, s a mester-tanítványi viszonyok megszakadásából képzési és tudásbeli problémák merülnek majd fel.

Egyre több a baj

Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke szerint is egyre gyakoribb az orvosok által elkövethető hibák lehetősége, és „a magyar egészségügy és az orvosi munkavégzés egyre lehetetlenebb körülményei magukban hordozzák a hibák szaporodását”. Bajok vannak, és ezek nemhogy csökkennének, növekednek, sajnos – fogalmazott. Nyilvánvaló, hogy egy túlterhelt, kiégett és nem kellőképpen megfizetett orvosnak nagyobb az esélye arra, hogy hibázzon – mondta megkeresésünkre a MOK elnöke.

Éger István szerint az orvosszakmai képzés terén még mindig jól állunk, bár a színvonalvesztés – a fenyegetettségnek köszönhetően – ezen a területen is fennáll. Külföldre vándorló orvosok, megszakadt mester-tanítvány viszonyok, öntudatosabbá vált betegek és szakemberhiány – az elnök szerint a többi közt ezek az okai a kárügyek növekedésének.

Milliókban mért életek

300-400 műhibaper indul évente Magyarországon – körülbelül ennyire tehető azoknak az eseteknek a száma, amelyeknél az orvos figyelmetlensége, szakmai hozzá nem értése okoz tragédiát, és nyilvánosságra kerül. Ennél jóval többször mennek tönkre családi életek bent felejtett gézlapok vagy félrediagnosztizált betegség miatt, de a megnyomorított emberek és hozzátartozóik sokszor nem viszik bíróságra az ügyet. Ráadásul a kórházaknak sem érdeke, hogy a műhibák nyilvánosságra kerüljenek, és napokig szerepeljenek a bulvárlapok címlapján, ezért inkább egyezkednek – mondta lapunknak korábban Ábrahám László műhibaperekre specializálódott szegedi ügyvéd.

A statisztika szerint tíz esetből négyben sikerül peren kívül megállapodni a kórházzal, kiváltképp, ha abszurd, orbitális tévedésekről van szó. Szemölcs helyett levágott mellbimbó, eltévesztett lábműtét, véletlenül átmetszett létfontosságú ér vagy cisztának nézett terhesség. A biztosítók 5 millióig vállalják magukra a kártérítést, ha ennél nagyobb a megítélt „fájdalomdíj”, a kórházaknak kell kifizetniük a saját költségvetésükből. A máig megítélt legnagyobb kártérítés százmilliós nagyságrendű, és egy per akár 8-9 évig is elhúzódhat.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik