Belföld

Cukorbetegség – sport lehet az orvosság?

A mindennapi életben sokszor használjuk a kifejezést: „felszalad a cukrunk”. De mit tehetünk ellene? Valóban segít a sport?

Mára a cukorbetegség, mint egy alattomos csendesen terjedő vírus a XXI. század egyik legnagyobb népbetegséggé nőtte ki magát a világon, és ez alól hazánk sem kivétel. Tavalyi adatok szerint megközelítőleg 700 ezer cukorbeteg élt nálunk, és még körülbelül ennyi azoknak a száma, akiknek nincs tudomásuk róla. Magyarországon minden évben ezer ember veszíti el a látását a betegség miatt, és ami még szomorúbbá, hogy egyre fiatalabb korosztályt is veszélyeztetett.
Ha az elmúlt 20 esztendőt vesszük alapul az 1-es típusú gyerekkori cukorbetegség előfordulási aránya megháromszorozódott.A diabetes 2-es típusa, ami gyakoribb kialakulásának fő oka a helytelen életmód (egészségtelen táplálkozás, mozgásszegény, elkényelmesedett napok) és az öregedő népesség.

Három hatékony fegyver
Vagyis sok embernél a „szaladós cukor” jóval többet jelent, mint hirtelen dühöt, vérnyomás emelkedést, növekvő vércukorszintet. Ők a nap minden órájában keményen küzdenek, hogy alacsonyan, a beállított érték közelében tartsák a vércukorszintjüket. Minderről Lajkó Krisztián fitnesz edzővel beszélgettünk, aki nap, mint nap azért dolgozik, hogy sportterápiával segítsen a cukorbetegségben szenvedőknek.
– A cukorbetegséggel szemben három hatékony fegyvert tudunk bevetni: az inzulint (gyógyszert), a diétát és mozgást és természetesen a rendszeres kontrollt – mondta Krisztián, aki szerint a sport rendkívül sokat segíthet abban, hogy a beteg egy olyan stabil cukoranyagcserét hozzon létre, ami jó közérzetet, egészséges vagy ahhoz közeli állapotot
– Kortól, nemtől függetlenül hozzá kell kezdeni a sporttoláshoz! De ezt megfontoltan, lassan, kitartóan, a fokozatosság elvét követve tegyük, és az edzésnek mindig egyénre szabottnak kell lennie. Az emberi szervezetet apránként kell felkészíteni a fizikai megterheléshez – ajánlja a neves tréner.
– Ha túl nagy lendülettel sportolunk, rosszul megválasztott terheléssel sokkoljuk a szervezetet, akkor elvárásunk ellenkezőjét érjük el, vagyis még jobban megemeli a sport az amúgy is magas vércukorszintet. A kezdetben kis, közepes intenzitás fokozatos fejlődést jelent, de idővel fantasztikus eredményt hoz.
A sport – számtalan pozitív, jótékony hatása mellett – javítja az inzulinérzékenységet, valamint a fokozott energiaigény miatt a glükóz felhasználást, ezáltal csökkenthető az inzulinszükséglet a 2-es típusúaknál, az 1-es típusúaknál pedig segíti a stabilitást.

Konzultálni az orvossal
– A kezelőorvossal mindenképpen konzultálni kell az elhatározott mozgás elkezdése előtt – hangsúlyozta Lajkó Krisztián. – Ez nélkülözhetetlen, hiszen a terhelés hatására a vércukorszint ingadozásba kezd, amely szélsőséges esetben súlyos következménnyel így megszédüléssel, eszméletvesztéssel is járhat.
Az 1-es típusú cukorbetegeknél, kezdetben olyan, nem megerőltető testmozgásformát javasolnék, mint a gyaloglás, kerékpározás (akár a teremben, akár szabad levegőn),úszás, túrázás. Szem előtt kell tartani a rendszeres kontrollt, még az edzés alatti pihenőt is beleértve. A 2- es típusú cukorbetegség esetén hatékonyabban bizonyítható a fizikai aktivitás jótékony hatása. Ennél a csoportnál is fontos, hogy legalább edzés előtt és után is ellenőrizze a vércukorszintet. Az ide tartoznak a sport testsúlyszabályozó hatása már önmagában is sikeres lehet, hiszen nagy a túlsúlyosak száma. Ez egy visszafordítható folyamat mely a felhalmozott hasi zsír ledolgozásával jó esetben visszaállhat. A sport általi fogyás gyakran a kezelést is helyettesítheti. Aki rendszeres és aktív fizikai, erőnléti, rendszeres sporttevékenységet folytat, annak ajánlott a mindennapi változatos étrend mellett a táplálék kiegészítők, vitaminok fogyasztása is.

„Lopjunk” a zsírraktárból!
– A fizikai terheléshez energiára van szükség, ezt alapvetően szénhidrátokból fogyókúrázóknál, csökkent szénhidrátbevitel mellett, fokozott fizikai aktivitást követően a szervezet kénytelen más úton energiát nyerni, és mivel szénhidrátokhoz nem tud nyúlni, a test zsírraktárai adják meg szerezzük. Egészséges embereknél, diétázóknál, a szervezet számára azt az energiaszükségletet, amire az agynak és a testnek szükséges.
Azok akik súlytöbblettel rendelkeznek (nem a divatmagazinok oldalain levő hölgyek, urak a mérvadóak), vigyázniuk kell, mert az eddig „inaktív” mozgásszervi rendszerük, ízületük, keringésük fokozott terhelésnek lesz kitéve. Ezért megfontoltan, körültekintően kezdjenek a sporthoz, hogy a megerőltetés hatására elkerüljék a sérüléseket.
Minden edzés előtt meg kell mérni a vércukorszintet, és ha közepes vagy magasabb, mint az orvos által biztonságosan engedélyezett, nem szabad belekezdeni az edzésbe, hanem követni kell azokat a teendőket, amivel ellátták a kezelések alatt. Ha azt érezzük, hogy az adott napon nehezebben megy, megerőltetőbb a mozgás a megszokottnál hamarabb
iktassuk be a pihenőt! Javaslom tájékoztatni az edzőtársat, edzőt, a sportklubban dolgozót a betegségről (ez nem szégyen), hogy vész esetén segíteni tudjanak. Tudni kell, mikor szükséges felhagyni az aznapi mozgással, nem szabad elérni azt a kritikus szintet ami már veszélyt jelent.

Mi rakjunk a táskába?
Lajkó Krisztiántól megtudtam, egy cukorbetegség ellen sportolónak a táskája is jobban felszerelt, mint egy átlag edzésre indulónak. Kötelező tartozék egy megfelelő eszköz a vércukor mérésére, szőlőcukor vagy gyümölcs, gyümölcslé a nagyon lecsökkent cukorszint emelésére, egészséges táplálék (teljes kiőrlésű gabona snack, keksz…), ásványvíz, inzulin, és valamilyen igazolvány-kártya, ami vészhelyzetben tudatja a külvilágot a betegségről.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik