“A választott politikusok – legyenek állami vagy önkormányzati vezetők – az általuk felügyelt kulturális intézmények vezetőiről jelenleg nem dönthetnek közvetlenül. Ehelyett egy több sebből vérző, a szereplőket is sokszor megalázó helyzetekbe hozó, sokak szerint álszent procedúrának a részesei, miként maguk a pályázók is” – írja blogbejegyzésében L. Simon László.
A kultúráért felelős államtitkár felveti: ha valóban demokratikus elvárás, hogy a színház- vagy múzeumigazgatókat pályázat útján nevezzék ki, miért nem igaz ez az állami vállalatok vezetőire is.
L. Simon László hangsúlyozza, hogy az állam tulajdonában lévő gazdasági társaságoknál a politikusok olyan szakembereket állítanak a cégek élére, akikért személyes felelősséget is vállalnak, hiszen egy rossz személyi döntés után nem bújhatnak a pályázat, meg a szakmai bizottságok mögé.
Ez nem jelentené azt, hogy szakmai követelmények nélkül bárkit ki lehetne nevezni egy közintézmény élére, de ha a törvényben rögzített feltételeknek valaki megfelel, van szakmai tapasztalata és a vezetésnek benne van bizalma, “akkor ne kelljen csak azért pályázatot kiírni, hogy azt megnyeressék vele” – írja az államtitkár.
L. Simon László szerint a Nemzeti Színház igazgatóválasztása nem volt “színjáték”, a procedúra mindenben megfelelt a vonatkozó törvényi előírásoknak; Alföldi Róbert és Vidnyánszky Attila egyaránt színvonalas pályamunkát nyújtott be. “A frissen megválasztott Vidnyánszky ellen azonban rögtön nemtelen lejártó kampány indult egyes sajtóorgánumokban” – véli.
Az ellenzék a kulturális intézményvezetői posztok kötelező megpályáztatása mellett foglalt állást.
