Nem tűnik ismerősnek ez a fiatalember, aki félrefésült frizurájával s jámbor arcával néz felénk egy nagy alakú, fekete-fehér könyv hátsó borítójáról, egy Leica, vagy tán a szovjet ipar termékeként elhíresült Kijev, vagy Fed típusú fényképezőgép mögül?.. – Vagy tán egy csúcsgépnek számító Praktika lenne az NDK-ból? – töprenghet el a fényképészet múltjában járatos szakmabéli. – Az is lehet… Hisz a fényképező mester egykori arca mára már épp annyira megváltozott, mint amennyire megváltozott mesterségének eszköztára is. Akkoriban nagylátószögű-, normál-, és teleoptikák sorát, meg fénymérőt, (a színes filmre dolgozók színhőmérséklet mérőt), negatív filmes fémdobozkákat, színszűrőket és állványt, plusz külön vakus táskát is cipelnie kellett az ofszet nyomógépről lefutó újságok számára dolgozó fotóriportereknek.
Nem úgy, mint most, a sorozatfényképezés digitális korában.
Valódi celluloid filmet kellett tekernie a gépén, meghatározott kockányi kattintással, – nem memória kártyára, végtelen mennyiségben. És maga varázsolta elő a képeket a semmiből. Hívott negatívot, másolt-, vágott méretre, szárított papírképet a laborban, – hogy amit a keresőben látott annak előtte, hogy lenyomta a látvány megörökítését szolgáló exponáló gombot, láthatóvá váljon ismét.
A szűzfehér foto papíron.
Jól ismerjük viszont e jeles könyv főszereplőjét, Gyenes Kálmán szegedi fotóriportert, és mai ábrázolatát, – amint fényképezőgépét kattintgatva ott sertepertél a város megannyi eseményén. (Feltűnik a második belső oldalon). Pályáját még a klasszikus időkben, a Délmagyar és Délvilág korában kezdte. Most pedig, annyi év, s expozíció elmúltával, vette magának a fáradtságot és egy érdekes kötetet jelentetett meg életútjáról, – pontosabban a fotóriporter fekete-fehér munkanapjairól.
Ez a kötet nem egy „fénnyel író művészt”, netán egy olyan a fényképészt akar bemutatni, aki ezernyi negatívjának saját, vagy társas válogatása után hirtelen bravúros világlátással lepi meg önmagát és barátait.
Nem.
E tematikus összeállításba zsúfolt kép-nyomatoknak feltehetően más a céljuk. Például annak érzékeltetése, hogy hívatásból és munkaviszonyban fényképezni nem mindig öröm. Nem adódnak optimális körülmények az expozícióra. Meg hogy más és más kihívást jelent a feldolgozandó téma, a célszerű látószög, az exponálási idő megválasztása, az adott kép részleteinek mélységei – a maguk titkait elrejtő, vagy leleplező erejével… Ugyanígy a kompozíció, emberi – állati testek jellemző mozdulatai, vagy arcok sokféleségének hihetetlen mimikája… És óhatatlanul születnek sikeres, meg feledhető fölvételek.
Mindemellett megint más kihívást jelent a nem kevésbé aprólékos figyelmet, tehetséget szükségeltető utó-munka, a fotólaborban. A vörös fényű lámpa félhomályában trónoló nagyítógép, a hívótank és a fixáló oldatokat rejtő tálkák, mosdók világának szenvedélye.
A kép születésének követhető pillanatai.
Mindez múzeumi múlttá fakult immár. A bemutatott világ, a használatos technika, és az akkori eredmény.
E múltat erővel idézi meg Gyenes Kálmán kötetének hitvallása a fényképészet fotoriporteri gyönyöréről. Izzadtságról, könnyekről, bravúrokról feledhető és szerethető emberekről. A színeket nélkülöző, sőt helyettesíteni képes fényt-árnyékot tónusokká transzponáló esztétika, a megszületést befolyásoló laboratóriumi munka dicsérete sorakozik az oldalakon, bármennyire is zsúfoltak azok.
Fekete-fehérben.
Mert hát volt egy különös, mára már csak filmmúzeumi vetítésekről ismert korszaka a látható valóság megörökítésének. Amikor úgy hiányozott a színek teljessége, hogy nem is kereste azokat senki. A fekete-fehér világ teljessége pótolni volt képes azt. A látvány ezer színű szenvedélyeit (az ezüstjodid segítségével) árnyak, árnyékok, tónusok, raszterek, ellenfények és csillogások hó-jégfény lenyomatai, no meg a kompozíció, teljesítették ki a hófehér fotópapíron.
Totálisan pótolva mindent, ami szín.
Ez a könyv – mint mondani szokták – egy robotos fotóriporter fekete-fehér korszakának tükre, címe sem más: Gyenes Kálmán újságfotói. Alkotója ugyanis több egyéni és kollektív kiállításon prezentálta már magát. Itt viszont a fényképezőgép elhivatott cipelőinek másik arcát mutatja: a világ- és önön világának dokumentálóját. Kezdve a családi albumtól, a gyálaréti otthonán át, a rendszerváltás eseményein, vagy az erdélyi utazások sok, alkalmi, de érdekes pillantású kockájáig. ,
Tanulságosan, és mai érvénnyel – a szegedi Bába Kiadótól.
