Belföld

Beindult a vérturizmus

ver(960x640)(1).jpg (vér, )
ver(960x640)(1).jpg (vér, )

130 eurót is kaphatnak a Magyarországon toborzott donorok.

A pénzt nem a vérplazmáért kapják, annak az uniós szabályok szerint nem lehet piaci ára. Az utazási költséget, a kiesett időt viszont megtéríthetik. A donorok így akár 130 eurót is kaphatnak az utazási költségért, az ott töltött időért. Sopron környékéről Bécsbe vagy a bécsújhelyi központba járnak a legtöbben.

“Aki ésszel csinálja, az amellett, hogy egy kis jutalmat is kap, még embereken is tud segíteni” – mondta egy, a Duna Híradónak nyilatkozó soproni fiatalember, aki itthon is rendszeres véradó, Ausztriába pedig 3 éve jár vérplazmát adni. Alkalmanként 20 eurót, több mint 5000 forintot kap ezért. “Magyar orvosok, magyar nővérek vannak szolgálatban (…), amikor mi kiutazunk, a kint lévő időt, plusz a benzinpénzt honorálják nekünk ezzel a díjjal”- mondta.

Sopronhoz legközelebb a bécsújhelyi központban lehet vérplazmát adni, egy hónapban legfeljebb hatszor. Kifejezetten várják a magyar jelentkezőket; a donorok nagyjából 80 százaléka magyar. A Győr-Moson-Sopron megyei vérellátó központban azt mondták: a vérplazmát gyógyszer-alapanyagként használják, ezért nincs hatással az itthoni vérellátásra. A megyében évek óta változatlan a véradók száma. Magyarországon két városban lehet vérplazmát adni, Budapesten és Debrecenben. Itthon ezért alkalmanként egy-kétezer forintot fizetnek.

Előzőleg a Népszabadság írt arról, hogy a határ menti településeken szórólapokkal, prospektusokkal csábítják Ausztriába a magyar vérplazmadonorokat és szervezőiket. Az érintettek becslése szerint évek óta csaknem ezer ember jár ki hetente vérplazmát adni Bécs környékére. A lap szerint aki már többször is adott vérplazmát, abból előbb-utóbb szervező is lehet, ami újabb bevételi forrás: a szervező markát 30 euró üti minden új donorért, ha az újonc legalább háromszor ad vérplazmát. Egészséges felnőttektől egyébként hetente vehetnek vérplazmát, évente összesen legfeljebb 33 litert.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik