„ Koronás címeres magyar zászlóra futja a munkagépen, tájékoztatótáblákra meg nem? – zsörtölődött egy férfi a Dugonics téren, a felszedett villamos sínek közt bukdácsolva.
„ Ne is mondja, itt bolyongok már vagy húsz perce, de senki sem tudja, hogy hol van a buszmegálló” – sóhajtott cekkerekkel, bottal a kezében egy idős asszony, akinek végül az egyik munkás mutatta meg, hova kell mennie.
Jótette helyében rögvest panaszáradatot zúdítottak rá az emberek: „nemhogy autóval, abba már be sem ülök, mert meg lehet bolondulni a dugóktól a belvárosban, meg a Bertalan- hídnál is a felúítások miatt, de gyalog is alig lehet közlekedni. Nem igaz, hogy ezt nem lehetne másképp csinálni” – mondta a legvehemensebb férfi.
„ Teljesen eldemszkysedett Szeged is, olyan mint a főváros “fénykorában”, amikor egyszerre dúrtak fel mindent” – jegyezte meg ironikusan egy hátizsákos, ingázó egyetemista, utalva a volt budapesti főpolgármesterre, Demszky Gáborra.
„ Jól van na, tudjuk, hogy a végén szép lesz minden, de közben az illetékesek elláthatnának bennünket minél több információs táblával, hogy ne kóvályogjunk itt összevissza, mint a bolygó hollandi. Azt sem tudjuk, hol áll a fejünk, ha a belvárosba kell jönnünk.” – mondta szelídebben egy asszony.
A reggeli és a délutáni munkaidős csúcsban a Szeged24 riporterei is azt tapasztalták: se autóval, se tömegközlekedéssel, se gyalog nem egyszerű közlekedni a belvárosban: csigalassúsággal halad minden. Bár a Bertalan-híd felújítását végző cég előre elnézést kért a kellemetlenségekért, a héten a Széchenyi téri trolimegállóban nekünk is sikerült egyszer a tömeggé gyűlt, tanácstanalan utasok közt várakoznunk, akik azt találgatták: miért nem jön egyetlen, a hídon átmenő troli sem majd fél óráig?
És miközben mi is próbáltunk közlekedni, a dolgainkat, bevásárlásainkat intézni, hallgattuk a Dugonics téri boltosok panaszát is, akiknek egy része szerint visszaveti a forgalmukat, hogy az embereknek már „kedve sincs feléjük nézni,” és mindenféle „trükkökön kell agyalni,” hogy becsalogassák a vásárlókat.
A számos véleményből, panaszból amit hallottunk, mi mindenesetre két dolgot szűrtünk egy: egyrészt örülnek a szegediek, hogy megszépül a belváros, másrészt viszont nagyon hiányolják az illetékesektől a minél több és minél szélesebb körű tájékoztatást, hogy kiszámíthatóvá, elviselhetővé váljon az életük a felújítások alatt is.
