Bár elméletileg kötelezővé tették, a gyakorlatban nem lehet kapni sehol. Miközben a Szeged24 bejárt ungot-berket iskolaköpeny után, sok történetet hallott, és retikülökben őrzött, régi családi fényképet is látott. Jöjjön tehát az iskolaköpeny története és a hozzáfűzött vélemények az ötvenes évektől napjainkig.
1950-60-as évek: “feldobtuk a konfekciót”
“A lányoknak télen-nyáron patentharisnyát, azaz vastag pamutharisnyát és az egy kaptafára gyártott konfekciós köpenyt kellett hordaniuk a gimiben, mindkettőt leginkább csak egy fazonban és színben lehetett megvenni az állami áruházban. A fiúk a gimiben nálunk valamiért megúszták, helyette a levente sapkához hasonlító tökfödőt kellett viselniük. Mi lányok rémesen izzadtunk nyáron a vastag darabokban. Akkoriban jelent meg először Magyaroroszágon a még aranyáron kapható divatos nejlon holmi, mindenki olyan akart, de tiltották. Persze sokan feldobtuk a konfekciót egy övvel, a gallér lecserélésével, vagy egyszerűen átszabattuk a vonalát” – mesélte egy nő, miközben előkotorta táskájából féltve őrzőtt családi fotóit.
“Akkor volt nagy divat a nejlon és a műszálas anyag, szinte mindent abból csináltak, az iskolaköpenyt is. Igaz, nem voltunk teljesen egyformák benne, lehetett kicsit divatozni, mert több formában árulták. Viszont ha ránk izzadt, folyton vakaróztunk tűle. Én pláne, mert érzékeny bőrű vagyok. De az apám szabó volt, úgyhogy vett künnyű vásznat, és ebből csinált nekem iskolaköpenyt. Úgyhogy köpeny-divatdiktátor voltam a suliban – emlékezett egy fiatalabb nő.
Az egyébként pedagógus családból származó hölgy azt is elmesélte: a szegényebb falusi iskolákban még az “átkosban” sem követelték meg az iskolaköpenyt, mert a tanárok tudták: a gyererek családjának még rendes cipőre, ruhára sem futja, nemhogy köpenyre.
” A Hófehérke és a többi hasonló állami áruház, ahol iskolaköpenyeket árultak, a rendszerváltás után tönkrement és bezárt, az ezt gyártó vállalatok is. Utána meg senki sem csinálta, mert nem volt kötelező, így igény sem volt rá. Úgyhogy lejárhatja érte a lábát, de sehol sem kap, mert senki sem árulja, és nincs is honnan megrendelni. Újra kell majd indítani az egész iskolaköpeny-üzletet, amin valakik nagyot fognak kaszálni “– így reagáltak több boltban is az eladók. Az egyikben az egyébként anya eladónők úgy vélték: a szülők és a pedagógusok “megőrülnek” majd , mert a gyerek majd mindenfélét kitalál, hogy ne kelljen felvennie a köpenyt ha jól akar kinézni.
Egy magyar-ír házaspár apukája különvéleményként azt mondta: Írországban tanuló gyerekének is kell köpenyt hordania, amely ugyan “gusztustalanul ronda,” de legalább elfedi a gyerekek közti társadalmi egyenlőtlenségeket, megakadályozza köztük a rivalizálást, és hogy a gazdag gyerekek kicsúfolják szegényebbebben öltöző társaikat.
Gyerekszáj: “az egész egy nagy hülyeség ”
” Az egész egy nagy hülyeség, attól még nem leszünk egyformák, ha egyenruhába öltöztetnek bennünket, mindegyikünknek megvan a saját egyénisége” – jelentette ki egy idősebb csapat egyik diákja. A csoport szinte egyhangúan kikérte magának hogy “kockásítani” akarják őket a köpennyel.
Két kisebb fiú szerint pedig tévednek a felnőttek, ha azt hiszik, ezzel elejét veszik az egymással rivalizálóknak. ” Csak nehezítik a dolgunk vele, én sem azért járok egyszerű melegítő felsőben mert nagyon szegény vagyok, hanem mert kényelmes” – mondta egyikőjük.
Ha akarom az ”
Miután iskolapöny kereső körútunkon zömmel úgy néztek ránk, mint az ufókra, végül végső elszántsággal berontottunk egy munkaruházati boltba, ahonnan mint Mátyás király meséjében az okos lány, “hoztunk is, meg nem is” iskolaköpeny- fotót.
A bolt eladója ugyanis azt mondta: a stréberebb szülők, mivel más nincs, a kisebb méretű orvosi, takarítónői és egyéb munkaköpenyeket viszik iskolaköpeny gyanánt azzal, “ha akarom ez is az”. Ráadásul a szabni-varrni tudók szerint némi fazonírozással a felnőtt munkaruha is átalakítható, hogy hasonlítson egy iskolaköpenyre.
