A régi zenészekből tavaly alakult szegedi szervező gárda egyelőre helyi jelleggel rendezi meg jövő hét végén az underground kétnapos buliját, melyet I. Nemfesztiválnak neveztek el, utalva a zenei irányzatra jellemző lázadó szellemiségre.
Az I. Nemfesztivál célja, hogy összehozza a zenét szerető embereket, akik oly annyira átélik és szeretik a zenét, mint maguk a szervezők – mondta a Szeged24-nek Dávid Dániel. A szervezők frontembere szerint kezdeményezésükben “olyan előadók adnak hangot tehetségüknek, akiket mar hallhattunk, de nem elégszer.”
Dávid Dániel arról is beszámolt: a jövő hét pénteki szombati bulin a fellépők mind szegediek vagy környékbeliek. A szervező azt is elmesélte: nem volt egyszerű összehozni az eseményt, hiszen több nagy fesztivál is zajlik mostanában “híresebbnél híresebb zenekarokkal”, melyek mindenhonnan vonzzák a közönséget.
Dávid Dániel hozzátette: a kétszer tizenkét órás fesztiválon olyan tehetséges zenekarok és a lemezlovasok mutatják meg magukat, akik az országos fesztiválokra nem tudtak még bejutni. A fesztivál első napja az alternatív és a rock irányvonalra fókuszál, míg a második nap ütősebb lesz, hiszen punk zenekarok is a húrok közé csapnak. A fesztivál részleteit Program rovatunkban olvashatják az érdeklődők.
Az underground
A modern zenei irányzatokkal foglalkozó cikk- és könyvszerző, Szőnyei Tamás szerint az 1968-as diáklázadások után a beatzene “elvesztette ártatlanságát.” Többek közt ezzel függ össze a magyarul földalattit jelentő underground kifejlődése, amelyre az jellemző, hogy a zenei “főáram ellenében úszik.”
Szőnyei szerint Magyarországon az első underground mezőnyt három zenekar, a Kex, a Syrius és a Tűzkerék reprezentálta a hatvanas, hetvenes években. Az író szerint a hazai underground csúcskorszaka a rendszerváltás előtti, nyolcvanas évekre esett, amikor már jóval több ilyen zenekar volt – például a Bizottság, az Európa Kiadó, a Kontroll Csoport, az URH – jó részük a rendszert bíráló politikai mondanivalóval.
Szőnyei szerint a rendszerváltás után azonban minden megváltozott. “Tervgazdaság helyett piacgazdaság épül. A párt helyett a pénz diktál. A zenei infrastruktúra korábbi állami monopóliumainak vége, pluralizmus van. Bármit lehet, lázadni, keresni, alkotni, szabad a gazda. Ennyiben könnyebb a zömmel feloszlott régiek helyére lépő új zenekarok helyzete. Nehezebb viszont annyiban, hogy ez az egész egyszerűen már nem úgy fontos, mint a szocializmus végelgyengülésének éveiben” -írja a szerző egyik, az undergoundról szóló cikkében.
Mucsi Ágnes
