Belföld

Amitől a rendőrök is rettegnek

Hogyan tudják feldolgozni a rendőrök a tragikus baleseteket? Milyen érzés közölni a családdal a rossz hírt? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ.

Megkérdeztünk néhány rendőrt, ők hogy élnek meg egy-egy esetet. A harmincas éveiben járó baleseti helyszínelő, József a Hír24-nek elmondta, neki nincs problémája abból, hogy feldolgozzon egy tragédiát. Mellékállásban mentős sofőrként is tevékenykedik, így nap mint nap szembesül az emberi halandósággal. A halál minden fajtáját látta már. Legutóbb egy hároméves kislány gázolásánál helyszínelt. József szerint személyiségfüggő, kit mennyire visel meg az ilyesmi. „Aki nem bírja a vér látványát, az ne válassza ezt a hivatást.” Egy pécsi rendőr a Hír24-nek azt mondta: „meg kell tanulnunk lazán felfogni a tragédiákat, különben nem lehet ezt a melót csinálni, persze elkerülhetetlen, hogy valamennyire átéljük az egészet, hiszen mi is érző emberek vagyunk”.

Pszichológiai teszt

A rendőrök egy általános intézkedéstaktikai, intézkedés-lélektani felkészítésben vesznek részt a képzésük során, amely egyfajta ismeretet nyújt a hasonlóan nehéz szituációk kezelésében. A helyzetből adódóan természetesen kellemetlen, rossz érzések társulhatnak egy megrázkódtató balesetet követően. Ezekben az esetekben a rendőrség állományába tartozó pszichológushoz fordulhat a megrendült egyenruhás – tájékoztatta az Országos Rendőr- Főkapitányság a Hír24-et.


Időt kell szakítani arra, hogy megbeszéljék a dolgokat
Fotó: Kummer János

Erről számoltak be a lapunk által megkérdezett rendőrök is, akik kétévente írnak egy négyszáznál is több kérdésből álló pszichológiai felmérőt. Majd egy személyes beszélgetésre is sor kerül, amiből a szakértő orvos megállapítja a rendőr alkalmasságát a munkavégzésre, és felméri a lelkiállapotát.

A Budapesten szolgáló Áron elmondta, közvetlen főnöke mindig azt mondja, hogy bármi gondjuk van, nyugodtan forduljanak hozzá. Csendben azért megjegyzi, sajnos ez nem minden kapitányságon van így. „Pedig a mi munkáknak az összetartásról kell szólnia” – teszi hozzá.

Rendőrfeleség

Egy kisfiú felakasztotta magát véletlenül. Az nagyon megviselte a páromat. Napokig össze volt törve – meséli a Hír24-nek Kata, az egyik megkérdezett rendőr felesége.

Annyit kért, hogy rövid időre hagyjam magára, nem akar beszélni senkivel és semmiről. Aztán elmondta, hogy mi történt. Meghallgattam, de ezenkívül nem tudtam többet segíteni neki. Kata szerint stresszes a rendőri munka, amire az egészségük is totál rámegy.

Sosem piszkálom fölösleges dolgokkal. Én ebben próbálom őt támogatni. Így, mondjuk, minden egyéb dolog rám marad, és ez is nagyon megterhelő, de ezt vállaltam. Ha egy rendőr szerencsés, akkor megtalálja magának azt a pluszcselekvést, amivel ki tud kapcsolódni, le tudja vezetni a feszültséget. Ez viszont a család rovására mehet, mert nem feltétlen a sportot választják.

Áron szerint egy nehéz nap után, egy sör mellett, időt kell szakítani arra, hogy ki/meg beszéljék a dolgokat egymás közt a kollégákkal.

Személyesen közlik a rossz hírt

A rendőrség szolgálati szabályzata alapján a bűncselekmény vagy a baleset helyszínén életét vesztett, illetve súlyos és életveszélyes sérüléssel kórházba szállított személy közvetlen hozzátartozóját az ügyben eljáró rendőri szervnek kell értesítenie, haladéktalanul. Ha gyermekkorú személy szenved sérülést, a rendőrség – közvetlen hozzátartozó hiányában – a gondozó, annak sikertelensége esetén az illetékes gyermekvédelmi hatóság értesítését is megkísérli – mondták el az Országos Rendőr-főkapitányságon (ORFK).

A hozzátartozók értesítését – ha megoldható – személyesen próbálják meg a rendőrök. A kiértesítést általában az ügyben eljáró rendőri szerv, az illetékességi területen kívül található lakcím esetén pedig a területileg illetékes rendőrkapitányság állománya hajtja végre. Ez, a hozzátartozók szempontjából a legkíméletesebb módja annak, hogy az akár tragédiával, akár személyi sérüléssel járó balesetben részes családtagjuk állapotáról, sérüléseiről, feltalálási helyéről értesüljenek. Egyébként is csak így van lehetőség arra, hogy a „rossz hír” hallatán a hozzátartozó rosszulléte esetén orvosi segítséget kérjenek, vagy a távozás előtt az érintett személyt rábízzák a rokonokra, szomszédra – közölte az ORFK.

Katasztrófaturisták

Ha a sérült állapota nem teszi lehetővé, hogy hozzátartozóját értesítse, akkor a kiértesítés a hatóságra, illetve az egészségügyi intézményre hárul. Ilyen esetben a rendőrség minden eszközt igyekszik megragadni a hozzátartozók elérhetőségének kiderítésére (okmányok, ismerősök, tanúk felkutatása, gépjármű rendszáma alapján).


A gyászhír közlése az egyik legnehezebb rendőri feladat
Fotó: Kummer János

A hivatalos eljárás mellett, sokszor segítenek a helyi lakosok is a balesetet szenvedett ember személyazonosságát kideríteni.

Milyen érzés közölni a családdal például, hogy meghalt a gyerekük?

A legváltozatosabb reakciókat váltja ki a családtagokból, amikor rossz hírt közölnek velük.
Épp ezért erre nem lehet felkészülni – mondják a rendőrök. Nincs betanult szöveg, vagy módszer, a helyzet hozza, mit és hogyan mondjanak. A lapunknak nyilatkozó egyenruhások mellékesen megjegyezték, hogy van rendőr, aki teljesen alkalmatlan a rossz hírek közlésére, hiányzik belőle az empátia.

Egy nyomozónő, Mária, azt emelte ki, hogy a gyászhír közlése az egyik legnehezebb rendőri feladat, ez a “nagy mumus”, senki nem szereti. „Higgadtan, empatikusan, emberi módon kell tudni közölni a legrosszabb hírt, amit ember hallhat”  – mondja.

Nem engedik közel

Sokak igénye, hogy lássák az áldozatot, ám a rendőrök csak akkor engedik a hozzátartozót az elhunyt közelébe, ha nincs roncsolva a test, hiszen a látványtól a későbbiekben egy felnőtt pszichéje is károsodhat.

A nyomozónő szerint a képzés, amit erre a feladatra kapnak, csak egy sablonos, általános – mindenre ráhúzható – gyakorlatot ad. Minden eset más, minden ember más, a gyász is sokféle.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik