A cikk lényegében a Széchenyi Akadémián elmondott emlékbeszéd szerkesztett változata. „Magyarország mindenben nagy parlag” − írta Széchenyi. Éppen mert szerette a hazát, volt bátorsága szembenézni a magyar valósággal. Más országokhoz mérte hozzá és keserűséggel töltötte el az elmaradottságunk – írja Kornai János. Írásában pedig az az alapvetése, hogy nem a történész szemléletével közeledik Széchenyihez; „előadásomban kizárólag saját korunkkal foglalkozom”. „Széchenyitől, ahogy ő a képzeletemben él, a mai 2012-es problémákkal kapcsolatos álláspontomhoz kérek jóváhagyást.”
„Magyarország mindenben nagy parlag” − írta Széchenyi. Éppen mert szerette a hazát, volt bátorsága szembenézni a magyar valósággal. Más országokhoz mérte hozzá és keserűséggel töltötte el az elmaradottságunk. Ezután vesz sorra az állításokat: „…csak az érti hazafi kötelességit józanul, ki a hiányt, a csorbát látja, de azon egyszersmind tehetsége szerint segítni törekedik is” – idézi a Hitel, 230. oldaláról. „Azelőtt a törökök ellen voltam; – most mellettük vagyok, – mert civilizálódni akarnak, – csak azt nem tudják, hogyan? – (…) A magyar sokkal ostobább, – felfuvalkodottságában minden más nemzetnél előbbre járónak képzeli magát. Szívesebben volnék török, – hogy felemelném most ezt az országot” – ezt pedig a Napló, 664. oldaláról.
Azóta több mint másfél évszázad telt el, óriási fejlődés ment végbe országunkban, – véli Kornai – de ma is elmarad a Nyugat mögött. A nemzetközi statisztika rendszeresen kimutatja, hogyan alakul országonként az egy főre eső GDP. A magyar mutató mindössze egyetlen évben érte el az osztrák adat 51 százalékát; a többi évben annak fele sem volt.
„Mi kellene a nemzet felemelkedéséhez? Vagy a mai közgazdászok szürkébb szótárát használva: a tartós növekedéshez?” – teszi fel a kérdést. „Az első fő tényező a beruházási folyamat felgyorsítása. Ezzel együtt tárgyalom a megtakarítás problémáját” – jelzi, hozzátéve, hogy idehaza a kettőt egymástól elszakítva szemlélik. És rögtön egy példával szolgál a világból: „Kínában immár igen hosszú ideje a GDP 38-53 százalékát nem fogyasztják el, hanem megtakarítják. Az óriási megtakarítás egy része önkéntes, másik részét a béremelkedés erőszakos visszaszorításával préseli ki a represszív államhatalom. A megtakarítás túlnyomó részét beruházásra fordítják. Ez a hatalmas beruházási tevékenység a viharosan gyors növekedés egyik legfontosabb magyarázata.”
És vissza haza: „A kormányzat azt ígérte: új lendületet ad a beruházásoknak. Ez nem valósult meg…(…) Széchenyinek különleges szívügye volt az a szektor, amelyet napjainkban infrastruktúrának neveznek. A szíve vérezne annak láttán, hogy vesztegel a metróberuházás, újra lassult a korábban felgyorsult autópálya-építés, lerobbant állapotban vannak az autóbuszok, a villamosok és a vasút berendezései.”
„Minden, ami a pénz keringését hátráltatja, mind egyesekre, mind a közönségre nézve felette káros; hát még az, mi a pénzt a circulatióbúl ki is rekeszti? S vajon mi hátráltathatja s rekesztheti azt ki hathatósabban, mint a bizodalmatlanság, a veszély – – – ti. a hitel híja? – Stadium, 50. oldal.”
(A teljes írás az ÉS-ben olvasható!)
